Múlt csütörtökön újra ünnepeltek a könyvrajongók: a négynapos Margó Irodalmi Fesztivál ezúttal a Városmajori Szabadtéri Színpadra költözött, ahol végre élőben találkozhattak az olvasók a szerzőkkel – a pandémia kitörése óta ez az első nagy méretű élő könyves fesztivál. A Margót amúgy teljeskörűen (azaz nem virtuálisan) utoljára 2019-ben rendezték meg a Várkert Bazárban, tavaly ugyanis a covid miatt azt tavasszal csak online, ősszel pedig hibrid formában sikerült összehozni – akkor a fesztivál részben a Várkertben, részben virtuálisan zajlott. Az idei alkalom másrészt azért is különleges, mert a Margó most ünnepelte a tizedik évfordulóját.
Az eseménynek még az időjárás is kedvezett: irodalmi körökben visszatérő poén, hogy nyár elején az Ünnepi Könyvhéten és a Margón mindig zuhog az eső, ami ezúttal csak egy alkalommal, Spiró György szombat esti könyvbemutatóján következett be – de akkor olyannyira, hogy az eső hangja szinte elnyomta az író Dés Lászlóval folytatott beszélgetését. A program másrészt változatos volt, sorra követték egymást a könyvbemutatók, díjátadók és egyéb tematikus beszélgetések. Az első este Csepelyi Adrienn újságíró Rejtő Jenő műveinek színházi adaptációiról kérdezte Szente Vajk színész-rendezőt, Divinyi Réka forgatókönyvírót és Várai Artúr grafikust, hogy egyáltalán átmenthetők-e színpadra a ponyvakirály művei, pláne, hogy a rajongók mindig hiányolnak egy-egy kimaradt jelenetet. Csütörtök este fellépett továbbá Harag Anita, a tavalyi, elsőkötetes prózaíróknak járó Margó-díj győztese, aki a fesztivál egyik szervezőjének, Valuska Lászlónak elmondta, tizenévesen még családregényben gondolkodott, mára azonban a novellák váltak a szívügyévé – erről leginkább példaképe, Szvoren Edina kötetei győzték meg. A fiatal író amúgy új sorozatot indít a Könyves Magazin oldalon, melynek tárcái egy négytagú család vasárnapi ebédje körül forognak.
Pénteken részben a zenére esett a fókusz: Bauer Barbara Máté Péter életéről írt Most élsz című fikciós regénye kapcsán elmondta, történetében kerülte a bulvárt és a pletykákat, helyette azt mutatta be, amit Máté Péter a zenéjével örökül hagyott az országnak. Fodor Sándor Énekelsz Csehtamást? (sic!) kötetében zenésztársak számolnak be az előadóhoz fűződő viszonyukról – a bemutatón Víg Mihály gitárkísérettel idézte meg Cseh Tamást a Lee van Cleef és a Pénzügyesek című dalaival.
A fesztiválon fellépett továbbá Bereményi Géza és Grecsó Krisztián, akik az idén nyert Libri irodalmi díjaik kapcsán beszéltek közös példaképükről, Móricz Zsigmondról, aki mindkettejük szerint testközelből mutatta be a korabeli Budapest társadalmát. A díjnyertes műveik kapcsán szóba kerültek az alkotói stratégiák: Bereményi a Magyar Copperfield című önéletrajzi regényében csak az emlékezetes élményeket hagyta meg, míg Grecsó Magamról többet című verseskötetében a huszonéves énjéhez nyúlt vissza, hogy hitelesen számoljon be halálfélelemről és az élet szeretetéről. Spiró György a merész című „Mikor szabad ölni?” esszékötetét Dés Lászlóval mutatta be, mely beszélgetésen kiderült, hogy Spiró mindenevő, pontosabban mindent olvasó, ami Dés szerint jó tulajdonság, hiszen az ember ilyenkor nem válik sznobbá. Szó esett a két művész első közös munkájáról is, amikor Lukáts Andor megrendezte Federico Fellini A nők városa című filmjének színpadi változatát, melyhez Dés írta a zenét, Spiró pedig a dalszövegeket. A produkciót azonban levették a műsorról, mert az alkotók nem kapták meg a jogot Fellini ügynökségétől.
A Margó tíz éves születésnapját a szervezők szombat este egy felolvasós-zenés műsorral ünnepelték, melyen a korábbi évek előadói léptek színpadra. Az esztrádon Nyáry Krisztián egy humoros visszaemlékezésben mesélte el hogyan fordult az évek során az irodalom és a Margó felé, Erdős Virág egy 2013-as Margó reklámfüzetbe írt szöveggel érkezett, Szabó T. Anna lételemző verset, Dragomán György jövőbe látó novellát olvasott fel, Totth Benedek, a Margó-díj első nyertese a Holtverseny című regénye előtti tíz év alkotói folyamatáról beszélt, Horváth Kristóf „Színész Bob” nyelvtörő játékra invitálta a közönséget, Simon Márton a szavak forradalmáról slammelt, a produkciókat pedig Kardos-Horváth János gitárral és énekkel kötötte össze. Így telt hát, a Margó. Még tíz ilyen évet.
