V. Tibor 77 éves budapesti polgárt február végén újra és újra felhívta a háziorvos asszisztense. A döntési helyzet egyszerű volt: Astrát (amivel Angliában a nyolcvanasokat is oltották) itt csak a fiatalabbak kaphatnak, Pfizer nem jut, így ha nem fogadja el a kínait, magára vessen, úgyis a lélegeztetőgépen fog kikötni. V. Tibor röpke két hét alatt feladta, egyébként is, egy felelős állampolgár akár indulóként is képes fújni, hogy az a legjobb oltás, amelyik az ember vállában van.
V. Tibor áprilisban azt olvasta az újságban, hogy egy kínai szakértő mérsékelten hatásosnak nyilvánította a saját szerüket, és bár hamar korrigált, a lapok egyre többet írtak arról, hogy a Sinopharmot a gyártó a hatvan fölötti korosztálynak nem ajánlotta, egyszerűen, mert a körükben nem tesztelték. V. Tibor feleségét, húgát, ángyát, mindenkijét kínaival oltották, ezért mikor hallott arról, hogy maszek alapon, 11 ezerért lehet ellenanyagtesztet csináltatni, benevezett. „Nem védett” – jött meg napokon belül e-mailen a verdikt.
V. Tibor következetes ember. Hívta a háziorvost – „vigyázzon magára!” -, az ismerős immunológust – „szerezzen harmadiknak egy Pfizert! -, végül írt a koronavírus.gov.hura – onnan egy hónap elteltével a 11-ikes biológiakönyv sejtbiológiai fejezetét kapta válaszként. De addig nem dühödött fel igazán, amíg Müller Cecília és Merkely Béla versenyt nem kezdte szajkózni, hogy az ellenanyagteszt mit sem ér, a sejtes immunitás a tuti, és egyébként is, dőjön hátra, relaxáljon, bízzon a kormányban. A sejtes immunitást 35 ezerért már meg sem mérette: beérte a labor vezetőjének megfigyelésével, hogy akinél az egyik nincs, az a másikban se reménykedjen nagyon.
V. Tibor tizenötödik hónapja él karanténban. Étterembe vagy moziba nem jár, az unokáit nem öleli, velük szabad téren, távolságot tartva találkozik, védettségi kártyájának a látványától is lábrázást kap. Elege van a mellébeszélésből, a gügyögő lenézésből, a fehér köpenyben előadott üres hadovából. Egyszerűen egy Pfizert akar a vállába, de a lehető leggyorsabban.