A Fidesz senkit nem hagy az út szélén. Inkább belökdösi az árokba. Onnan legalább nem látszanak ki ezek a „semmijenincsnannyitisér” népek, és nem zavarják a rendes keresztény, konzervatív, az állami vagyont közpénz jellegtől megfosztó NER-embert, ha a dolgos hétköznapok után megpihenni indul az úszómedencés tanyájára, a klasszicista műemléki majorságába, vagy éppen a vadászkastélyába. Bayer Zsolt is megmondta, hogy „a kurva anyját mindegyiknek”, bár később elmagyarázta, hogy csak azokra értette, akik csúnya feliratokkal tüntettek a homofób törvény ellen.
A kormány sem mindenkire érti az útszéli összeszedést. Csak azokra, akik szerinte megérdemlik. Azt se állandó jelleggel, csak amíg politikai hasznot termel a nagy keresztényi odafigyelés. Itt vannak mindjárt a bukott devizahitelesek. Az elején jó nagyokat lehetett mondani a Gyurcsány-kormány családokat megrontó hitelezési politikájáról, amely a devizapokol mélyére lökte az adósokat. A háborgást azonban valami tettnek kell követnie a politikai kiskáté szerint. S mi lehetne látványosabb, mint egy takaros népi szociális lakópark?
Rögvest kerítettek is egy lakatlan mezőt, azután nagy csinnadrattával belerángattak néhány idealista építészt, akik „autonóm falut” álmodtak az üregi nyulak helyére. A népi ihletésű házakat biomasszakazán, napkollektor fűtötte volna, a szennyvizet növényi tisztító alakította volna ivóvízzé. Az önfenntartó faluba terveztek óvodát, iskolát, sportpályát, orvosi rendelőt és szupermarketet is. A lakók biciklin és elektromos kisbuszokon közlekedtek volna Ócsa és a 420 házas telep között.
Ám ahogy múlt a kormányzati lelkesedés, úgy foszlottak szét az álmok. Az autonóm falu terve szétporladt a pénz, az idő és a politikai alkuk alkotta présben. Végül csak 80 ház készült el, de oda is lasszóval fogták a bérlőket, az utolsót csak három évvel az átadás után sikerült kiadni. A második ütemhez már hozzá se kezdtek, a programot 2016-ban hivatalosan is lefújták. A telepet átadták Ócsa önkormányzatának, amely az első adandó pillanatban háromszorosára emelte a lakbéreket.
A kormány mostanra végleg elengedte a devizahitelesek kezét. A Nemzeti Eszközkezelő által felvásárolt 32 ezer devizahiteles lakást eladták korábbi tulajdonosaiknak töredék áron, a céget felszámolták. A megmaradt bérlőket átpasszolták két egyházi szervezetnek. Ingyen adták hozzá a sokmilliárdos ingatlanvagyont, ráadásul több milliárdos támogatást is kapnak évente.
A nagy adósmentés úgy általában is annyira volt sikersztori, mint a Titanic utasainak kihalászása a jeges vízből. A 2011-ben nyilvántartott 1,1 millió lakossági devizakölcsönből 730 ezer volt lakásokhoz köthető (a maradék személyi kölcsön és gépjárműhitel volt). Orbánék ugyan számtalan mentőcsomagot ígértek, de valójában összesen hat intézkedést tettek. Ebből az elsőnek – a végtörlesztésnek - volt a legnagyobb hatása, ami egyúttal a legköltségesebb volt és javarészt azokon segített, akik enélkül is kimásztak volna a csapdából. Aki az útszélére sodródott, az ott is maradt.