Bukott miniszterelnök ritkán nyer ilyen látványosan, mint az örmény kormányfő

Ősszel még úgy tűnt, hogy „az utca” az Azerbajdzsán ellen elveszített hathetes háború nyomán végképp Nikol Pasinján örmény kormányfő ellen fordult, ám a hétvégén, amikor a hatalmas területi veszteséget okozó, megalázó békeszerződés megőrzése volt a tét, a választók zöme úgy döntött, hogy még a legrosszabb béke is jobb a harcok esetleges kiújulásánál.

Pasinján pártja, a Polgári Szerződés a voksok csaknem 54 százalékát szerezte meg, míg a legnagyobb ellenlábasa, Robert Kocsarjan volt államfő által vezetett pártszövetség csak 21 százalékot.

Az eredmény azt jelenti, hogy vissza lehet tenni a miniszterelnöki dolgozószoba ajtajára a nacionalista tüntetők által letépett névtáblát. Pasinján már első nyilatkozatában magának tulajdonította a sikert és nem hagyott kétséget afelől, hogy folytatni akarja a kormányzást.

Az örmények nem hittek azoknak, akik arról próbálták meggyőzni a választókat, hogy ők jobb békefeltételeket tudnának kialkudni Bakuval, mint a „gyenge” kormányfő. Az ígéret nyilvánvalóan irreális volt, hiszen nem csak a diadalmas Azerbajdzsán, de Törökország és Oroszország sem akarja újra kinyitni a területi kérdést.

A háborúban a hárommilliós Örményországnak mintegy négyezer katonája esett el. Az első kommentárok szerint a választók ennek nyomán elfogadták a szomorú helyzetet, miszerint Jereván elveszítette az örmény-azeri határ és az Azerbajdzsánban lévő Hegyi-Karabah közötti, csaknem harminc éve ellenőrzött területet és egy keskeny, katonailag védhetetlen közlekedési folyosóra szűkült a szárazföldi kapocs. A reménytelennek tűnő tárgyalások helyett inkább gazdasági érdekeiket nézték: a 2018 óta kormányzó Pasinján korrupcióellenes és az infrastruktúra javítására irányuló politikája a háború előtt eleve népszerű volt, míg ellenzéke csak egy régebbi, az oroszbarátság illúziójára építő receptet tudott ajánlani.

A karabahi származású Kocsarjan pártszövetsége az első eredmények közzététele után azonnal a Donald Trump által népszerűvé tett megoldáshoz folyamodott: égbekiáltó csalást kezdett emlegetni. A volt elnök nyilván tudja, mit beszél, hiszen annak idején őt is választási csalással vádolták és akkor a karhatalom keményen lecsapott az ellene tüntetőkre. Az örmény politika mozgástere azonban erősen beszűkült. Nem fordulhat szembe Oroszországgal, amelynek hadserege most békefenntartóként tartósan berendezkedik a térségben, de a katonai támogatásában sem reménykedhet az azeri-török szövetség ellenében.