Előfizetés

Káosztól tartanak a rendelőkben

Danó Anna
Publikálás dátuma
2021.06.23. 06:40

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Bár minden alapellátásra vonatkozó korlátozást feloldottak, sok háziorvos, gyermekorvos és fogorvos számára nem világos, milyen protokollt kell követniük.
Nehezen megy az egészségügyi alapellátás „újraindítása”. Az erről szóló, hétvégén kiadott miniszteri utasítás az orvosokat is megkeverte, így aztán a betegek sem tudhatják, mire számítsanak, ha a rendelőben akadna dolguk. A hétvégén küldték ki az alapellátóknak azt Kásler Miklós humánminiszter és Müller Cecília országos tiszti főorvos által jegyzett körlevelet, amelyben azt írták az érintetteknek, hogy mostantól „semmilyen a betegellátást, illetve a betegekkel való személyes találkozást korlátozó intézkedés nincs hatályban.” Ezért a háziorvosok, házi gyermekorvosok és az alapellátó fogorvosok minden korlátozás nélkül biztosítsák a személyes találkozást és betegvizsgálatot. A háziorvosok szerint ez nem jelenti azt, hogy nem kéne megőrizni a járvány alatt kialakult és megszokott előjegyzési rendszert, amikor is a páciens telefonált és megmondták neki, mikorra jöhet. A fogorvosok helyzete kicsit bonyolultabb. Náluk ugyanis nemcsak a páciens érkezési időpontja okoz bizonytalanságot, hanem a járványidőszak alatt bevezetett, úgynevezett 15 perces szabály is. Ez azt jelenti, hogy a pácienseket csak negyedórás szünetek közbeiktatásával jegyezhetik elő annak érdekében, hogy legyen idő két tömés között fertőtleníteni a rendelőt. Miután a Kásler és Müller jegyezte levél erre nem tér ki, most nem tudják, hogy ezt a szabályt továbbra is alkalmazniuk kell-e. Ha alkalmazzák, kevesebb beteget tudnak ellátni, és ez a finanszírozásukat is korlátozhatja, ha szeptembertől elindul a teljesítményfinanszírozás. Nagy Ákos keszthelyi fogorvos, aki egyébként az orvosi kamara alelnöke, azt mondta lapunknak, hogy a Covid-protokoll továbbra is érvényben van. Azaz, a pácienseket ki kell kérdezni, és ugyanúgy mint a járvány előtti időszakban a sürgős esetek kivételével időpontra jönnek. Aki lázas, megfázott vagy akár herpesze van, annak a kezelését el kell halasztani. Volt olyan fogorvos, akit az is megzavart, hogy a korlátozást feloldó levél kiadásával közel egyidőben antitest ellenőrző teszteket kapott a szakhatóságtól. Ám arról nem kapott tájékoztatót, mit is kezdjen vele. Ezt követően a kollégáinál érdeklődött arról, hogy ez mit is jelent: a tervezett beavatkozásokhoz tesztet kell végeznie, vagy oltási igazolást kell kérnie? Voltak olyan foggyógyászok, akik erről iránymutatást kértek a területi kormányhivataltól. Ám általában azt a választ kapták: nem tudják, őket sem tájékoztatták. Volt olyan hivatal, ahol előbb határozottan állították, hogy nincs szükség se tesztre, se oltásra, majd utóbb hozzátették: persze ebben nem teljesen biztosak. Zavart okozott az is, hogy a tiszti főorvos és a miniszter levelében nincs megadva az a dátum, hogy mikortól kell „akadálymentessé tenni” a rendeléseket. Az ostorosi háziorvos, Darvai László azt mondja, ő a járvány alatt sem zárta be a betegek előtt az ajtót. De akit lehetett, időpontra hívott. Úgy véli, a légúti panaszosoknak továbbra is érdemes lenne telefonon bejelentkezniük. Az orvos ugyanis néhány kérdéssel kiszűrheti, hogy az illető náthás vagy koronavírus fertőzése van. Hozzátette: most nagyon kevés fertőzés akad, a körzetében csaknem 70 százalékos az átoltottság, de persze soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének leköszönt elnöke is úgy értelmezte a levelet, hogy egyetlen beteg ellátását sem lehet elutasítani, bárkinek bármivel joga van jelentkezni az orvosánál. Rögtön hozzátette azt is: a kollégái továbbra is arra kérik majd a szülőket, hogy éljenek az előzetes telefonos konzultációs lehetőséggel. Komáromi Zoltán budai háziorvos azt mondta, az ő rendelőjében is marad az időpontra érkezés, ők figyelnek arra, hogy a váróban legfeljebb két beteg legyen egyidejűleg, aki pedig csak valamilyen igazolásért jön, annak biztosítják a soron kívüli kiadást. De hogy ez gyorsan menjen, ahhoz is szükség van arra, hogy a praxisban dolgozók tudják, kinek, mit, mikorra kell előkészíteni és ezt segíti az előzetes telefonos bejelentkezés. Keszhelyi Gyula, a tardi praxis tulajdonosa úgy értelmezte, hogy már nincs korlátozó intézkedés hatályban. Ha viszont a bejelentkező beteg Covid-gyanús, akkor automatikusan életbe lépteti a korábbi korlátozó intézkedéseket. Különösen hogy a mai napig sincs védőfelszerelése, ő ugyanis nem kapott az államtól ilyet. Hozzátette: „pestises beteghez sem megyek ki, és nem engedem be a rendelőbe sem.” A levél keltette bizonytalanságokra Békássy Szabolcs, az országos kollegiális vezető háziorvos lapunknak azt mondta: a személyes orvos-beteg találkozások számát nyilván növelni kell, de a tervezhetőséget is meg kell tartani. Azaz indokolt megőrizni a telefonos bejelentkezéseket, az időpontra érkezés lehetőségét, azzal együtt is, hogy sürgős eseteket előjegyzés nélkül is ellátják majd a háziorvosok. Szerinte a körlevél semmiképpen nem jelenti azt, hogy ne élvezhetné mindkét oldal a telemedicina előnyeit, az elektronikus vényírást, vagy a távkonzultációt. Mint elmondta, az utóbbira már jogszabály is teremt lehetőséget. 

Razzia a zsíroskenyér-osztáson

Vas András
Publikálás dátuma
2021.06.23. 06:20

Fotó: Röhrig Dániel
Célzottan vegzálják a kaposvári hajléktalanokat és a nekik segítőket, hogy kiszorítsák őket a belvárosból – ezt érzékeli egy helyi önkéntes. A hatóságok cáfolnak vagy hallgatnak.
– Kiadták rám a kilövési engedélyt, de nem hagyom magam! Felvettem a kapcsolatot a TASZ-szal meg az Amnesty Internationallel, és nem állok meg Magyarországon, írtam a Nemzetközi Vöröskeresztnek és megy majd a levél az ENSZ Emberjogi Szervezetének is – robbant ki az utóbbi hónapokban felhalmozódott indulat Pintér Juditból, aki aztán nem csituló dühvel tette hozzá: – Pedig én csak segíteni akartam! A kaposvári asszony – akiről tavaly tavasszal írtunk először – már több mint fél évtizede segíti a Somogyi megyeszékhelyen élő hajléktalanokat, a Covid-járvány kitörésekor pedig még jobban felpörgette önkéntes karitatív tevékenységét. Alapított egy Facebook-csoportot, hogy nagyobb összefogással segíthesse tovább a rászorulókat. Kezdeményezéshez több mint négyszázan csatlakoztak, így a már folyamatosan érkező adományoknak és utalásoknak köszönhetően rendszeresen jutott meleg étel, tartós élelmiszerekből álló csomag a legszegényebbeknek. Nagyjából húszan számíthattak a segítségre, nekik az önkéntesek elvitték a túlélésüket segítő pakkokat és a főtt ételt, vagy Pintér Judit eresztette le nekik az erkélyéről egy kosárban a mindennapi betevőt. Az önzetlen segítség azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését, szomszédja többször is feljelentette, a jegyző pedig a közegészségügyi előírások betartása, az ételosztás engedélykötelessége miatt figyelmeztette. Pedig a segítő csoport jól működött, a főzéshez a hozzávalókat hentestől, zöldségestől, boltoktól kapta, illetve az adományként érkező kisebb-nagyobb összegekből megvásárolta, ráadásul állítja, ügyelt a járványügyi előírások betartására is. A kiporciózott adagokat a lakása erkélyéről kosárban eresztette le a rászorulóknak, akik maszkra, kézfertőtlenítőre is számíthattak tőle. Az asszony már-már reménykedni kezdett, még az álma is valóra válhat: létrehoz egy alapítványt, mely lakókocsiparkba költözteti a fedél nélkülieket, megadva nekik az esélyt életük újrakezdésére. – A cikk után egy ideig nyugton hagytak, ám szép lassan megint elkezdtek vegzálni, mostanra pedig szinte naponta ellenőriznek – folytatta Pintér Judit. – Amikor a közeli parkban szendvicset osztottam, láttam, fényképeznek a közterületesek. A társasházunk kapujában is rendre megjelennek, így átszoktunk a hátsó udvarba, de oda is utánunk jönnek. Néhány napja hat zsíros kenyeret adtam éppen a rászorulóknak, amikor előbb a közteresek, majd kisvártatva a rendőrök is megjelentek. Utóbbiak azt mondták, bejelentés érkezett, hogy balhé van. Ez szerinte nem egyedi eset volt: – Másnap kaptam sonkát, kenyeret, megint összedobtam szendvicseket, mire a harmadikat kiadtam a kapun, már meg is jöttek ellenőrizni. A szöveg ugyanaz volt: bejelentés balhézásról. Felírtak a rendőrök, hiába magyaráztam, hogy én itt lakom! Miután kiderült, tényleg ott lakom, engem békén hagytak, de a fedél nélkülieket elzavarták. Kérdeztem, miért kell elmenniük, erre azt mondták, ez az utasítás, a belvárosból el kell tűnniük a hajléktalanoknak! Megkerestük a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságot, arra voltunk kíváncsiak, az elmúlt időszakban gyakoribbá vált-e a hajléktalanok ellenőrzése, milyen szankciókat alkalmaznak velük szemben, indultak-e eljárások az életvitelszerű utcán tartózkodás miatt. Kíváncsiak voltunk arra is: kapott-e felkérést a kaposvári vagy a megyei rendőrség az önkormányzattól arra, hogy lépjen fel erőteljesebben a belvárosban megjelenő hajléktalanokkal szemben? Ilyen jellegű felkérés nem érkezett – közölte a megyei rendőr-főkapitányság sajtóosztálya. Kitértek arra is: arról nem vezetnek statisztikát, hogy az intézkedések alá vont személyek közül mennyi a hajléktalan, ezzel együtt úgy tapasztalják, az elmúlt időszakban nem vált gyakoribbá a velük szembeni intézkedés. Közölték azt is, hogy életvitelszerű utcán tartózkodás miatt egyáltalán nem indult eljárás. Hivatalos büntetésekről a megkérdezett fedél nélküliek sem beszéltek, sokkal inkább azt kifogásolták, hogy a belvárosi parkból, ahol közülük sokan csöveztek, hetek óta elzavarják őket azzal az indokkal, hogy menjenek olyan helyre, ahol nem láthatóak, mert így rontják a városképet. – Amikor sokadszorra rákérdeztem a közterületeseknél, elmondták: tényleg ez a jegyzői utasítás, s erről a rendőrök is tudnak – állította Pintér Judit, aki személyesen is felkereste Csillag Gábort, Kaposvár jegyzőjét, hogy találjanak kompromisszumos megoldást, hol és hogyan segíthetne továbbra is a rászorulókon. – Megértem, hogy nem jó hely a belvárosi park, de akkor mutassanak egy másik helyet. De ne a város szélén, amit tavaly ajánlottak, ahová nemcsak nekem, de a hajléktalanoknak is tortúra eljutni. Megkerestük Csillag Gábort is, rákérdeztünk, kaptak-e utasítást a közterület-felügyelők, hogy küldjék el a belvárosból a fedél nélkülieket, miért zavarja az önkormányzatot Pintér Judit tevékenysége, tudnak-e megoldást javasolni a problémára, ám nem válaszolt. – Éppen elég baj, hogy ennyi szegény emberről kell gondoskodni, s nemcsak hajléktalanokról, rengeteg az idős ember vagy a nagycsaládos – mondta Pintér Judit. – Akik attól még léteznek, ha nem akar róluk tudomást venni az önkormányzat, ha el akarja hallgatni, hogy sok a rászoruló. Abban a pillanatban, amikor látom, hogy az önkormányzat gondoskodik ezekről az emberekről, hátra lépek, de addig segítek nekik, s fel fogok lépni a megkülönböztetés, a kirekesztés, az üldöztetés ellen.

"Megroppant az egész rendszer" - Drámai változásokat hozott a pandémia az idősgondozásban

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2021.06.23. 06:00
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
A szociális étkezést igénylők száma csak tavaly 14,5 ezerrel nőtt, átlépte a 200 ezres határt, a házi segítségnyújtást igénybe vevők is többen lettek, miközben a pandémia miatt intézményzár és létszámstop volt.
A szociális szakemberek szerint az idősgondozás minden területén drámai változásokat hozott a pandémia, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikái azonban azt jelzik, több ellátási formában mégsem bővült, hanem éppen csökkent a létszám. Az idősek nappali ellátását évről évre egyre kevesebben veszik igénybe és ez a tendencia tavaly is folytatódott. Ez érthető is, hiszen a fertőzéstől tartva a humántárca átmenetileg bezáratta a nappali intézményeket. 2020-ban az előző évhez viszonyítva hatezer fővel csökkent a bentlakásos idősotthonokban gondozottak létszáma is, a 2019-es 53 ezer helyett a tartós elhelyezést nyújtó intézmények tavaly már csak 47 ezer embert tudtak fogadni, ami 12 százalékos visszaesést jelent. Azt feltételezzük, hogy az elhunytak helyére a felvételi tilalom miatt nem tudtak új igénylőket beengedni az intézményekbe, bár a kormány korábban is egyértelművé tette, hogy nem akarja növelni a bentlakásos intézmények létszámát. A szociális étkezést igénylők száma az ezredfordulóhoz képest megduplázódott és a tavalyi 14 és félezres növekedéssel átlépte a 200 ezres határt. A házi segítségnyújtást igénybe vevők is többen lettek egy év alatt kétezer fővel, de a 2020-ban rögzített 92 582 ember messze elmarad a 2014-es 133 ezer ellátottól. Nincs ugyan olyan adat, ami megmutatná a valós igényt, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) másfél éve nem hozza nyilvánosságra a várólistákat, de önkormányzati és szociális szakemberek is folyamatosan növekvő – a fenti adatokból kiolvashatóan kielégítetlen - ellátási szükségletről számolnak be. Az 1,9 millió 65 év feletti magyar kétharmada valamiben korlátozott, a demencia negyedmillió embert érint valamilyen szinten, nekik mind szükséges lenne valamilyen ellátás. Közben a szociális terület dolgozóinak átlagos életkora már 50 év feletti, nincs utánpótlás. Ebben a helyzetben érte a hazai szociális ellátórendszert a világjárvány. Megrendítő képeket kaptunk hónapokon át az egészségügyben zajló küzdelemről, de a szociális terület csak ennek árnyékában jelent meg. Különösen az alapellátás cipelt óriási terheket, ám erről jóformán soha nem esett szó az elmúlt hónapokban, pedig ennek az ágazatnak a partnersége nélkül nincs járványkezelés – fogalmazott a Népszavának az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszékének korábbi oktatója. Szabó Lajos professzor szerint a járvány kiélezte a kérdést, hogy miként tud egymásra támaszkodni a két szakma. Úgy véli, a teljes ellátórendszerben kellene gondolkodni, ám Magyarországon a szociális alapellátást évtizedek óta nem veszi komolyan az állam, ez a terület erodálódik, roskadozik, méltatlan helyzetben van, lassan kivérzik. Ahogy nem lehet szétválasztani a kormány, az önkormányzatok és egyházi szervezetek ezen a téren végzett tevékenységét, úgy nem lehet szétszedni a krónikus betegek és az idősek ellátását sem – hangsúlyozta a szakember. Meggyőződése – tette hozzá -, hogy a szociális szolgáltatások minden elemét és a képzés teljes rendszerét is újra kellene gondolni, az igényekhez jobban igazodó differenciált rendszert kellene felépíteni, amiben nemcsak az egyes elemek között van élő kapcsolat, hanem az egészségüggyel is. A felnőtt családtagot ápoló családi gondozók becsült száma 400-600 ezer fő, de közülük csak 50 ezren kapnak ápolási díjat és a többség nem is az idős családtag ellátása miatt. Ráadásul a fizetett idősgondozók nagyrészt hazamentek a járvány ideje alatt, miközben az idősek 40 százaléka egyedül él és ténylegesen egyedül is maradt. Korábbi kutatások azt igazolták, hogy nálunk nagyon magas azoknak az idős embereknek az aránya, akiknek szükségük lenne valamilyen segítségre, de azt nem kapják meg. A pandémia felerősítette, láthatóvá tette ezt a hiányt, mégsem történik változás.         

Vidéken lassabban váltanak az emberek

A szomszédok is bezárkóztak, az idősek a helyi kisboltba sem szívesen mentek el, a legegyszerűbb izzócsere is a falugondnokra maradt a járvány idején, s ahol eddig 15 igénylő volt, ott akár negyven főre is felszaladt a segítségre szorulók száma. Így összegezte a legkisebb települések lakóinak segítséget nyújtó falugondnoki hálózat munkájának átalakulását a Falugondnokok Vas és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesületének elnöke. Kozma Judit kollégái visszajelzéseiből azt látja, most kezdenek lelkileg összeomlani az idős emberek, „bezuhannak”, mert túl hosszú ideig voltak elzárva minden kapcsolattól, még a falugondnokkal is csak a kerítésen keresztül váltottak néhány szót, elmaradtak a korábbi beszélgetések. Ráadásul a falugondnokok közül is többen megbetegedtek, a jól ismert arcok eltűntek, amit megint csak nehezen éltek meg az idős emberek. A Kaposvárhoz közeli 180 fős Kisasszond 48 éves falugondnoka áprilisban meghalt, utódját épp a héten választotta ki a képviselőtestület. Csontos Szabolcs polgármester is azt látja, az ijedtség, a betegség miatt érzett riadalom most kezdi látványosan megviselni az egyedül élő időseket. Ezért próbálnak az idősgondozóval együtt minél több házba bekopogni és szabadtéri családi napot szerveznek, hogy kimozdulhassanak a falu lakói. Azt tapasztalja, szívesen mennének például fürdeni a közeli Csokonyavisontára, ahogy korábban, de még félnek. Vidéken lassabban váltanak az emberek, nem vágynak hatvanezres tömegbe egy focimeccsen – mondja.

"Megroppant az egész rendszer"

A lelkisegély szolgálathoz érkező hívásokból kirajzolódik a társadalmi figyelem és az idősek lelki állapotának erre reagáló hullámzása a járvány egyes szakaszaiban – összegezte tapasztalataikat Horgas Judit, a DélUtán Alapítvány önkéntese. Miért telefonáltak az idős emberek az elmúlt hónapokban? A járvány első szakaszában megjelent a vírustól való félelem és az ijedtség, hogy nem tudnak találkozni a szeretteikkel, de ezeket a negatív gondolatokat kiegyensúlyozta a korábban soha nem tapasztalt társadalmi figyelem és törődés, amit megkaptak a fiatalabbaktól, az önkormányzatoktól és a kormánytól egyaránt. Mindenki segíteni akart nekik, ami jó érzést keltett a klienseinkben, nagyon pozitív élmény volt számukra. Ám 2020 novemberében, a második hullámban ebből a támogató hangulatból nem maradt jóformán semmi. Amikor végig telefonáltam a fővárosi kerületeket, hogy milyen segítséget kínálnak az időseknek, több helyen türelmetlenséget, volt, ahol durva elutasítást találtam, mert már nem csak a nyugdíjas korosztályt támadta a fertőzés. Az elfordulás miatt az idősek még inkább tehernek érezték magukat, egyre erősebb letargia lett úrrá rajtuk és felerősödött a magány miatti kétségbeesésük – ez az érzelmi zuhanás korszaka volt. A kicsit fiatalabbaknál a bezártság miatt előjöttek a párkapcsolati problémák, családon belüli feszültségek. Az, hogy a védőoltásokat elsőként ez a korosztály kapta meg, javított az idősek hangulatán? Más félelmek erősödtek fel bennük, főként a tanácstalanság. Beoltassák magukat vagy sem? Mi történik a meglévő krónikus betegségeikkel? Rettegtek az oltástól, de a vírustól is, és azt érzékeltük, hogy nem bíznak meg az orvosokban. Jellemzően otthonról hívják a szolgálatot vagy intézményben élők is telefonálnak? A többség otthonról hív bennünket, közülük sokan kapnak valamilyen alapellátást, de a beszélgetésekből kiderül, hogy mennyire kevés idő jut rájuk. Egy kliens elmesélte, hogy amikor hetente háromszor elmegy hozzá a gondozó, beállítja a telefonját, az fél óra elteltével csörög és már rohan is tovább. Gondoljon bele, egy sclerosis multiplexben szenvedő betegnek mennyit lehet segíteni ennyi idő alatt. De jönnek telefonok elmeszociális intézetekből és idősotthonokból is. Egy idősotthonban lakó kliensünk elmesélte, hogy minden lakótól beszedték az iratait és csupán fénymásolatot adtak vissza, vélhetően azért, hogy ha rövid idő alatt sokan meghalnak közülük, könnyebb legyen az adminisztráció. Az elzárt, kiszolgáltatott idősekben ezek a rossz gesztusok mit váltanak ki? Még inkább befelé fordulnak, depresszióba esnek, felgyorsul a mentális leépülésük, amihez hamarosan fizikai tünetek is társulnak. Ha ilyenkor nem kap támogatást, elengedi magát, és fel sem kel az ágyból. Van innen visszaút? Lehet, de nagyon lassan. Nehezíti a visszatérést, hogy a társas kapcsolatok korábbi helyszínei sok esetben megszűntek. Mi is feladtuk az irodát, ahol számítógépes tanfolyamokat szerveztünk, és szünetelnek a főváros több pontján működő játékklubjaink is. A lelkes szervezők egy része meghalt, mások elfáradtak, megroppant az egész rendszer és az idősek ma is félnek. Sok idős ember még mindig maszkot visel az utcán, pedig már nem kötelező. Nem lesz könnyű túllépni ezen a helyzeten.