Örményország;orosz befolyás;Nikol Pasinján;

Pasinján kemény húrokat penget

Stabilizálódni látszik a helyzet Örményországban, miután az eddigi kormánypárt tarolt az előre hozott választáson. Az örmények egy része eközben új önkényuralomtól tart.

Alkotmányozó többsége lehet Nikol Pasinjan Polgári szerződés pártjának az örmény parlamentben a vasárnapi választás nyomán. A helyi nyilatkozók is elképedtek azon, milyen nagy arányban nyert a miniszterelnök, miközben tavaly háborút veszített, s után hónapokig több ezres tüntetéseken követelték lemondását Jereván központjában. Sztyepan Grigorjan elismert politikai elemző, aki már korábban is nyilatkozott a Népszavának, azt mondja, hogy őt is meglepte a győzelem aránya, hiszen a közvéleménykutató intézetek legfeljebb kis fölényt jósoltak Pasinjánnak, s a Robert Kocsarjan korábbi elnök (1998-2008) által vezetett Örményország Koalíciót is potenciális befutónak tartották. Grigorjan szerint a Pasinjan-párt azért nyert ekkorát, mert a választók kevesebb, mint fele szavazott (49 százalék), így a győzelemhez elegendő volt annak a 20-25 százaléknyi polgárnak a szavazata, akik elkötelezett hívei a kormányfőnek, s akik a jelek szerint nem maradtak otthon. A politológus ezen kívül kiemeli, hogy az ellenzéket korábbi elnökök személyesítették meg, s a társadalom jó része, különösen a vidék elutasítja ezeket a politikusokat.

Robert Kocsarjan is ilyen értelmű nyilatkozatot adott keddi jereváni sajtóértekezletén: elismerte, hogy a társadalom nemet mondott rá és a többi korábbi vezetőre. Ugyanakkor az állítólagos visszaélésekre hivatkozva azt mondta, hogy ezek kivizsgálását követelik, s esetleg akár új választásokat is lehetségesnek gondol. (A vasárnapi választások alapvető törvényességét elismerték az EBESZ megfigyelői és az Oroszország által dominált FÁK kiküldöttjei is „szabadnak és tisztességesnek” minősítették.)

Az oroszok jóváhagyása minden bizonnyal mérsékletre ösztönzi az ellenzéket. Egyelőre egyik kisebbségi párt sem tudta eldönteni, elfogadják-e a nekik jutó mandátumokat, vagy a parlamenten kívüli politikai küzdelem útjára lépjenek, ami nem jött be nekik az elmúlt hónapokban. A választások megerősítették, hogy a magasabban képzett, fővárosi közeg, a hivatalnoki és katonai elit áll az ellenzék mögött. (Jereván volt az egyetlen választási körzet, ahol Pasinjan pártja nem érte el az ötven százalékot.) Ellenfelei képesek voltak erős gesztusokra, tüntetésekre mozgósítottak, de nem tudták demokratikusan leváltani.

Pasinjan gesztusai, beszédmódja – mondta nekem egy név nélkül nyilatkozó jereváni újságíró – sokszor hisztérikusak, nevetségesnek egyben félelmetesnek hatottak. Például azzal lépett fel, hogy a három évvel ezelőtti „bársonyos” fordulatát követően most „acélos” kormányzást kezd a választói felhatalmazás birtokában. Azt is mondta, hogy a „jog és igazságosság diktatúráját” vezeti be. A miniszterelnök más alkalmakkor vendettát, vérbosszút emlegetett vetélytársai ellen. A hangnem most enyhült, de láthatóan mély a megosztottság.

A választás előtt az ellenzék azt állította, hogy Nikol Pasinjan Baku és Ankara jelöltje a választáson. Ez a vád azonban nem hatott. A társadalom láthatóan nem akar újabb háborút Azerbajdzsánnal, márpedig ha a korábbi vezetők pártjaira szavaznak, az egyértelműen a konfliktus újrakezdését hozta volna. Pasinjannak az az egyetlen esélye, ha kevés jó lapját kihasználva alkudozik az azeriekkel. A társadalom azt várja tőle, hogy szabadítsa ki az örmény hadifoglyokat. Egy csoportot az azeriek már elengedtek, cserébe átadták nekik a hozzájuk került területeken lévő aknamezők térképeit. A tavaly novemberi megállapodások nyomán vita folyik arról, hogy kié lesz a hatalom a déli örmény területen létrehozandó vasúti és szárazföldi folyosón. Az azeriek úgy tüntetik fel, mintha az úton majd nem érvényesülne az örmény állam szuverenitása, Jereván ezt tagadja. Baku cserébe megnyithatna egy újabb vasúti összeköttetést Oroszország felé az örmények előtt. Ez fontos lenne a nehezen talpra álló gazdaság számára.

A világ eddig azt figyelte, tesz-e az újjá választott örmény kormányfő külpolitikai gesztusokat. Ilyenek eddig nem történtek, miközben Oroszország csendes közönnyel szemléli az eseményeket. Pasinjan továbbra sem kedvence Moszkvának, de láthatóan elfogadták őt, nehéz lenne a harsányan oroszbarát, de háborús párti korábbi vezetőket pártolni. Az orosz érdek az, hogy Örményország ne távolodjon el érdekkörétől, s a Nyugat maradjon távol a Dél-Kaukázustól. Ne legyen tartós béke, inkább csak afféle felületes tűzszünet. A valódi békéhez az kellene, hogy a felek  képesek legyenek megállapodni Karabah státuszáról. Erre most láthatóan nincs szándék, az orosz katonaság tehát hosszú ideig lesz jelen a konfliktusos területen, ami korlátozza az azeri, a török és az iráni beavatkozási lehetőségeket.