Egészen hihetetlen és lenyűgöző az a kormányzati igyekvés, amivel Karácsony Gergely valahai angol nyelvvizsgájának (2000. május 29.) a nyomát firtatják. Olyan lelkesedéssel és apparátussal folyik a „nyomozás”, ami minden más, valódi nyomozást kívánó ügyben már régóta eredményt hozott volna. Így pl. Farkas Flórián, a cigányság megmentője és munkájuk világának mentora már régen megérdemelt elvonókúráját tölthetné Vácott, egy panorámás, Dunára néző apartmanban. De ennek a „nyomozásnak” ötödik éve nincsen eredménye.
Az egyszerű magyar ember ezért csodálkozással figyel, és nem ér fel egyszerű eszéhez az a sürgölődés, ami ezt a hirtelen jött, rendkívül fontos kormányzati prioritást illeti. Nem érti, hogy ugyan mi a fityfenének olyan fontos például a Miniszterelnökséget vezető miniszternek nyilvánosan nyilatkozgatnia arról, hogy KG-nak van-e angol nyelvvizsgája, ha van, milyen van, azt mikor abszolválta. Miért lett kinevezve adjunktusnak hajdanán több mint 20 éve és ugyan miért. Olyan az egész, mintha hirtelen valami eleddig ismeretlen. földöntúli ellenség lepte volna meg az egész kormányapparátust azzal az ultimátummal, hogy azonnal derítse ki, mert különben…
A H. TV (ad analogiam H. Kovács by Moldova György) ötperces hírműsora négy hírt közölt a politikára szánt három percben, közülük kettő KG angol nyelvvizsgájának kormányzati pertraktálásáról szól. Viszont nem hallhattunk még arról, hogy kormányzatilag valaha is kurkásztak volna mondjuk Tarlós István, volt budapesti főpolgármester bármiféle nyelvvizsgájának ügyében, pláne ilyen kitartó lelkesedéssel. Talán csak nem azért lett ez a dolog hirtelen ennyire fontos kormányzatilag, mert Karácsony megpályázta a miniszterelnöki pozíciót a jövő évi parlamenti választáson?
Na most. Nincs tudomásunk arról, hogy ehhez a pozícióhoz bármiféle nyelvvizsga megléte követelmény lenne. Mert ha igen, akkor pl. Orbán Viktor nyelvvizsgáját is legalább ekkora lelkesedéssel kellene vizsgálgatni, van-e neki, mikor szerezte, hol vizsgázott. Még akkor is, ha nem is ez a lényeg: hanem az, hogy tisztességes és okos ember legyen az a vezető, akire az ilyet tizenkettedik éve nélkülöző választópolgárok várnak. Akire bizalommal rá merik bízni az ország vezetését, az életüket, a vagyonukat, a jövőjüket. Sőt a gyerekeikét is. Olyan, aki nem szolgáltatja ki őket idegen hatalmaknak és nem rak unokáik nyakára is adósságokat.
Mert hát nem az a fontos, hogy a kormányfő milyen nyelven szólal meg, hanem az, hogy miket beszél. Lehet dölyfösen, bár angolul is eszement otrombaságokat közölni a világgal. Ahogy már volt rá példa. Úgy van ez valahogy, mint ahogyan az egyszeri kisbíró nevelte az utódját: „Hiába vered azt a dobot ecsém, ha baromságokat beszélsz, nem nyalja be a nép.”