Aki tegnap lelátogatott a Velencei-tónak a gárdonyi városközpont alatti, Panoráma partszakasz nevű szabadstrandi részére, szokatlan látványban lehetett része: a parton álló piros tűzoltóautó tetejéről, hatalmas fecskendőből lőtték a mederből kiszivattyúzott vizet a tóba, az amelynek amúgy meglehetősen alacsony a vízszinte. A sugár útjában gyerekek tucatjai fürdőztek sikongatva. A látványos beavatkozás oka nem tűzoltónap, vagy valami hasonló helyi mulatság volt: a lánglovagok a víz levegőztetésével próbáltak segíteni, ugyanúgy, mint a kicsit távolabb (Agárd felé) szintén most üzembe helyezett oxigénpumpák.
Az előzmény, hogy már több mint egy hete pusztulnak a halak a tavon. A fürdőzők és a helyiek eleinte valamilyen szennyezésre vagy betegségre gyanakodtak, de az eddigi vizsgálatok mindkettőt kizárták: a vízminőség megfelelő, és olyan kórokozót sem sikerült kimutatni, amely a tömeges hal- és szórványos madárpusztulást megmagyarázná. Logikusnak tűnő tudományos magyarázat ugyanakkor született: a tóban a vízszint szokatlanul alacsony – a nyári minimumnál 40, az optimálisnál több mint 50 centiméterrel kisebb, ami azt jelenti, hogy nagyjából a vízmennyiség egyharmada hiányzik a mederből –, a hirtelen felmelegedett víz felső rétegében algaszaporulat és oxigénhiány lépett fel. Mivel sokáig szél sem volt, a víz képtelen volt „átszellőzni” – a halak szó szerint megfulladtak. Az oxigénhiányos környezetben az algák több toxint termelnek – a madárpusztuláshoz (amely elsősorban sirályokat érintett) feltehetően ez vezethetett.
A Velencei-tó medréből vízszintszabályozási céllal utoljára 2016-ban eresztettek le vizet – azóta a csapadékhiány fokozatosan vezetett a mostani alacsony vízszinthez (rövid időre tavaly nyáron is megnyitották a zsilipeket, de a csupán 1-2 centiméteres csökkenés érdemben nem befolyásolta a helyzetet). A problémát az okozza, hogy a vízpótlás megoldatlan: az egyetlen jelentősebb befolyó víztest, a Császár-víz mellett van ugyan két kisebb tározó, de ha nem hull csapadék, akkor azokban sincs elegendő víz ahhoz, hogy a Velencei-tó vízszintjét meg tudják emelni. Úgy tűnik, a tó vízgyűjtőjén a klímaváltozás körülményei között a jelenlegi rendszerben nem lehet annyi csapadékvizet összegyűjteni, ami elegendő lenne rá, hogy aszály idején kisegítse a tavat. Ennek az egyenletnek csupán kétféle megoldása van: vagy újabb tározó(ka)t kell létesíteni, vagy pedig egy másik vízgyűjtőről kell vizet vezetni a tómederbe, ennek összes ökológiai kockázatával. (A Velencei-tó jelentős része védett nemzeti parki terület: a fertőnek nevezett, nagyrészt vízinövényzettel borított zóna különleges ökoszisztémáját az esetleges új fajok érkezése, vagy akár a víz ásványianyag-összetételének megváltozása is veszélyeztetheti.) Létezik persze egy harmadik lehetőség is: tudomásul venni, hogy a tóban a vízmagasság széles határok között ingadozik, a víz némelyik évben akár el is tűnik – ez azonban nehezen egyeztethető össze a rekreációs igényekkel, és tekintettel a klímaváltozásra, az élővilág szempontjából sem ideális (a kiszáradás a tó hal- és madárfaunájára nézve is végzetes lenne).
A Velencei-tavon tilos a motorcsónak és a jet-ski használata – fölmerült, hogy az utóbbiakat most átmenetileg engedélyeztethetnék, szintén a víz levegőztetése érdekében. Ettől a megoldástól azonban a helyiek tartanak, attól félve, hogy ha a motoros járművek „szelleme” egyszer kiszabadul a palackból, nehéz lesz újra visszagyömöszölni, vagyis a mostani kivételes eset rossz precedenst teremtene – túl azon, hogy feltehetően a problémát sem oldaná meg. Emlékezetes, amikor a budapesti Feneketlen tó küzdött hasonló kihívással, ott sem jet-ski-t raktak a vízre, hanem egy szökőkútszerű mesterséges vízeséssel oldották meg, hogy több oxigén jusson a felszín alá.
