Hála azonban az Arcanum internetes adattárának, nem kell vaksötétben tapogatóznunk. Némi kutakodás után kidobja a gép a Pesti Napló egy 1906-os cikkét, amelyet a kor ismert hírlapírója, a Viharos néven alkotó Gerő Ödön jegyez. Kész a Nagykörút – jelenti be a szerző, megemlékezve arról, hogy tető alá került az 1871 júniusában törvénnyel elrendelt útvonal utolsó két háza. (Tévedett egyébként, mert a Gschwindt gyár helyére majd csak a húszas években húzzák fel a Corvin-közi házcsoportot.) A körút legrégebbi házával indítja a cikket: „Első háza az a kétemeletes rozoga bérház volt, amely az Erzsébet körúton máig is éktelenkedik. Mikor megépítették, a körút még nem volt kihasítva. De már belerajzolták a város térképébe. Ennek az ideális útnak vonalában, de mellékutcában építették azt az első házat. Az építtetője nem bízott benne, hogy a házából egyhamar valóságos körúti ház lesz. De hamarosan azzá lett, s ma már régi viskó az új úton.”
Ma már sehol nincs kétemeletes ház az Erzsébet körúton. A régi térképeket bújva azonban észrevehetjük: ha Viharos jól tudja, melyik volt a legelső, akkor ez a ház nem állhatott máshol, mint a körút páratlan oldalán, a Wesselényi utca és a Dob utca között. Ott volt az egyetlen szakasz ugyanis, ahol a meglévő Miksa utca nyugati oldala egy darabon egy vonalon futott a közé és a Kertész utca közé berajzolt körút keleti szélével.
Ezen a vidéken az 1870-es évek elején egy Panzer Ferenc nevű polgár volt az úr. Hatalmas telkekkel bírt a Miksa (Osvát), Aréna (Wesselényi), Kertész és Dob utcák között, és amikor közelítő valósággá vált a körút szabályozása, építési engedély kérelmet nyújtott be egy kétemeletes házra, amelyet egy akkoriban sokat foglalkoztatott építőmester, Limburszky József tervezett meg neki. A város egy darabig tanácstalankodott, de végül kitűzte az építési vonalat. A Statisztikai Közlemények szerint 1872-ben el is készült Panzer háza – Miksa utcai címmel persze, hiszen a körútnak akkor még neve sem volt, nem hogy házszámai.
Ha jól sejtjük, Panzer holmi adósságok miatt pár év múlva elvesztette az épületet. Ami biztos, hogy a nyolcvanas évek elején a Miksa utca 21. – hivatalosan már Erzsébet körút 31., de erre elég nehezen állt rá a kortársak szája – immár Földessy József kezében volt. Ő igazán nevezetes háztulajdonosnak számított Pesten: az övé volt például a Király utcai, egy kisvárosnyi embert elnyelni képes, több udvaros Dobler-bazár is.
Hogy milyen volt az Erzsébet körút 31.? A keskeny homlokzat mögött mély udvar rejlett, a körgangon emeletenként vagy húsz lakás sorakozott, a melléklépcsőház oldalában közös illemhely bűzlött. A pincében lakatosműhely kopácsolt, ám mint egy panaszból tudjuk, igen rideg körülmények között: az ablakokban nem volt üveg, az ajtónyílásban pedig ajtó. A ház lakói illettek ehhez a miliőhöz, a címtárak szerint csupa kisegzisztencia élt itt. A közeli csarnok baromfi-kereskedői, szabók, asztalosok, varrónők, egy-egy szatócs, pénztáros, táncosnő és „az Újépület patkányirtója, Horovitz Mór”. 1898-ban „a humanizmus nevében” arra kérte a Pesti Hírlap a városlakókat, hogy a második emeleten lakó, fekvőbeteg T. J. hordár nyolc gyermekét segítsék meg, ne kelljen „elpusztulniok szegényeknek”. Az utcára üzlethelyiségek nyíltak. Az egyikben kocsma volt, ahol sűrűn váltották egymást a bérlők, a másikban hol „feltűnően olcsó bútorokat”, hol használt zongorákat árultak; ha a grandbulváros kirakat mögött véletlenül épp csinos cipőket, akkor pár hét múlva már a rendőrség kereste égen-földön a csalókat.
Két körülmény idézte végül elő ennek a Nagykörútra kipenderült mellékutcai világnak a végét. Egyrészt, hogy 1905-ben 83 évesen meghalt Földessy József; másrészt a csődben lévő Népszínház tulajdonosai két évre rá elintézték, hogy a Nemzeti Színház társulata a maga életveszélyesnek kikiáltott épületéből átköltözzön a Blaha Lujza térre. Ez utóbbi vezetett oda, hogy dr. Fodor Oszkár, a Népszínház főtitkára új lehetőségek után nézett; az előbbinek meg az lett a következménye, hogy az Erzsébet körút 31. eladósorba került.
Dr. Fodor megvásárolta a kétemeletes bérházat és a mögötte lévő, Hársfa utcára néző épületet, Gaál Bertalan pedig áttervezte a lakótömböt színházzá. A pincéből raktár lett, a körgangos udvarból nézőtér zsöllyével és páholyokkal, a Hársfa utcai oldalon megépült a színpad az öltözőkkel és a jelmeztárral. Az Erzsébet körúti homlokzat alig változott, csak a tetőre kerültek tomboló szecessziós díszek, meg egy óriási, kivilágított felirat: Royal Orfeum. 1908. október 4-én nyílt meg a varieté „mérsékelt helyárakkal”. Dr. Fodornak külön a javára írták, hogy a Népszínház állás nélküli zenészeinek és kóristáinak is kenyeret adott.
Állítólag van egy olyan színházi babona, hogy az építtető nem önmagának épít. Nos, dr. Fodorra ez messzemenően igaz lett. Már decemberre megbukott, és hamarosan visszatért rég elhagyott orvosi pályájához: a Zsófia gyermekszanatóriumi mozgalom vezetője, idővel egészségügyi főtanácsos lett. A Royal Orfeumot pedig a következő februárban megvásárolta Bálint Dezső, akit akkoriban két dologról ismert Pest. Egyfelől ő döntötte végleg csődbe a Népszínházat, másfelől elvette feleségül Molnár Ferenc húgát. A Blaha Lujza téri épület árából telt neki arra, hogy pazar módon megújítsa az alig egyéves színházat. Lélegzetelállítóan felékesítette a nézőterét, a zsöllyéket pedig kidobatta, és a helyükön vacsorázó asztalokat helyeztetett el. Amerikai módit követett, ez volt a „dohányos színház”.
Bálint Dezső Royal Orfeuma őrjöngő siker lett. Egymásnak adták a kilincset a sztárok, a társaságban sikk volt odajárni, a bennfentesek a Bohémtanyán és a Tükörteremben töltötték az éjszakáikat, az üzlet pedig több bérház árát is megtermelte a tulajdonosnak. Akitől persze a kommün idején elvettek mindent, de az idegei csak 1919 szeptemberében mondták fel végleg a szolgálatot. Épp Bécsben járt új szereplőket szerződtetni, ott lett öngyilkos.
Az öreg körúti ház ezután volt még kabaré, játszottak itt operetteket, végül kinevezték Víg Színházzá. 1953 tavaszán azzal a felkiáltással zárták be, hogy felújítják, de a nyolcvan éves épület omlott-romlott a kalapácsok alatt. A következő nyáron végül a homlokzatát is lebontották. 1964 márciusában a hajdani Panzer-telken már a vadonatúj Madách Színház, a Nagykörút legfiatalabb épülete nyitotta meg a kapuit.
