A pandémia óta a szombat esti Múzeumok Éjszakája volt az első országos kulturális rendezvény hazánkban. A múzeumok kapui végre kinyíltak: országszerte több mint háromszáz helyszín csaknem ezernyolcszáz programja közül lehetett válogatni. Idén az esemény szlogenje a fordulópont volt, hiszen a múzeumok újra fogadhatták a látogatókat. Emellett a hivatalos megnyitón átadták a múzeumi szakma legnagyobb elismerését: „Az Év Múzeuma 2021” címet a kis múzeumok kategóriában a sátoraljaújhelyi Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeuma, a nagy múzeumok kategóriában pedig a Magyar Nemzeti Múzeum kapta.
Aki valaha is járt a Múzeumok Éjszakáján, tudja, hogy ezen az estén rendhagyó programok közül választhat. Így volt ez szombaton is, az Aquincumi Múzeumban például a Mithras-szentély rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket Weixelbaum János egykori múzeumpedagógus. Az előadó kiemelte, hogy a misztikus vallás a Római Birodalomban a kereszténység mellett jött létre, fő alakja pedig Mithras volt, a napisten, aki tőrével ledöfte a sötétséget jelképező bikát. – A vallás misztikusságát növelte, hogy hívői csak férfiak lehettek, akiknek hét beavatási fokozatot kellett elérniük, melynek legfelső szintje a pater (Atya) volt – mondta Weixelbaum, kitérve arra is, hogy a szertartások annyira titkosan zajlottak, hogy máig nem tudni, mi történt azok során.
Kilépve a szentélyből Aquincumban már készülődtek a Nova Roma nemzetközi szervezet hagyományőrzői – mint római szenátorok, légiós katonák, lictorok és gladiátorok –, akik hamarosan egy temetési körmenetre indultak a polgárváros romjai között, hogy egy tisztásra érve megadják a végső tiszteletet a lepel alatt fekvő Cornelius Lentulus Alexandernek, meggyújtva alatta egy máglyát – mint később kiderült a lepel alatt papírlapok voltak.
A Népszava az eseményt celebráló Gonda Attilától, a Nova Roma magyarországi elnökétől megtudta, a temetéssel nagyapjáról, Gonda Sándorról emlékeztek meg, aki korábban a szervezet elnöke, vagyis „consulja” volt. – Minden amit a szimbolikus temetésen mondtam, valós történésen alapul, csak római köntösben és latinul – mondta Gonda, kiemelve, hogy nagyapja körmenetén tizenkét vesszőnyalábot tartó lictor vett részt, mivel a Római Birodalomban az állam fejének – azaz a consulnak – ennyi lictor jelezte a rangját.
Az éjszakán azonban nemcsak a múltat idézték meg, de a fantázia birodalmát is. A Fiumei úti Sírkertben például szellemidéző sétán vehettek részt az érdeklődők. Ennek első állomásán a lila fénnyel „festett” árkádsorok között a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei mutattak be éteri zenére egy koreográfiát, majd Hubay Jenő, a világhírű XIX. századi zeneszerző sírjánál adott mini koncertet Kökény Eszter és Dósa Csenge Bartók Béla 44 duó két hegedűre című művéből.
A továbbiakban a múltidézés és a fantázia kéz a kézben járt: Krúdy Gyula sírjánál a Szindbád írója vendégelte meg Kosztolányi Dezsőt és Karinthy Frigyest, akik műveikből idéztek fel egy-egy részletet. József Attila alakját már Bíró Szabolcs „Maszkura” elevenítette fel, aki tangóharmonika kíséretében énekelte a költő dalait, többek között a Megfáradt ember és a Részeg a síneken című verseket. Jászai Mari sírjánál az egykori színésznő két énjét Nagy Éva és Sánta Diána keltette életre, akik intenzív előadásukban arra keresték a választ, hogy a színész vajon hatással lehet-e a szerepére, vagy éppen fordítva áll-e a helyzet, és egyáltalán megtalálhatja-e a saját identitását az eljátszott maszkok mögött. A produkció nemcsak Jászai Mari visszaemlékezéseiből, de az általa eljátszott szerepek – úgymint Antigoné, Medea, Lady Macbeth és Éva – soraiból épültek fel.
A szellemidéző túra utolsó állomása a Munkásmozgalmi Panteon előtt volt, ahol 1959-ben Balázs Béla író, filmrendező, esztéta hamvait helyezték el. A róla elnevezett stúdió szintén ebben az évben alakult, melynek egyik rövidfilmjét, Csányi Miklós 1968-as Boldogság című fekete-fehér etűdjét vetítették le, mely egy házaspár lagziját és életének kezdeti szakaszát mutatta be. A képsorok alatt többször is felcsendült Harangozó Teri 1966-os slágere: „Minden ember boldog akar lenni.”
Az éjszaka árnyai
„Látjuk a kizsigerelt, függőségben tartott, kiszolgáltatott közgyűjteményi dolgozókat: a rendszer robotosait. És évről évre számolgathatunk itt is: az évi 25 ezer forintot például, amit önművelődésre, könyvekre költhettek tíz évvel ezelőtt, amit aztán lehúztak évi tízezerre, majd teljesen megszüntettek. Vagy ahogy kirúgták őket, majd pár hónap múlva kulturális közmunkásként, harmadannyi fizetésért szerződtették a munkanélkülieket”. Bár a Múzeumok Éjszakája jellemzően vidám programokkal invitálja a közönséget, a Blinken OSA Archívum nem feledkezett meg a kultúra robotosairól sem, az ő sorsuk pedig korántsem vidám.
Az OSA Archívum a honlapján időrendbe szedte, az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben milyen intézkedésekkel zilálta szét a közgyűjteményi rendszert, az OSA Archívummal együttműködésben pedig a Partizán egy mintegy három és fél órás beszélgetés-sorozatot rendezett. – A közgyűjteményi dolgozók fizetése jellemzően a garantált bérminimumot, a bruttó 219 ezer forintot éri el jelenleg, s bár a 2018-as országgyűlési választások előtt 50 százalékos béremeléssel hitegették a dolgozókat, a kormány múlt év tavaszán, a pandémia kezdetén megszüntette a dolgozók közalkalmazotti státuszát, pedig közszolgálatot látnak el – mondta el többek között a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete elnöke, Dobrovits Sarolta. A következmény: a dolgozók 5-6 százaléka felmondott.
A közgyűjtemények állománygyarapítására sincs pénz, de olyanra is akad példa, hogy a kormány építési láza sodor veszélybe egy gyűjteményt. Ilyen volt például, mikor a kormány elhatározta, hogy a budai Várba költözteti a Pénzügyminisztériumot. A Hess András téri épületből a nemzeti levéltár mintegy 18 polckilométernyi anyagának egy részét 2016 nyarán sürgősséggel vitették át egy betonozás után még meg sem száradt, mintegy 80 százalékos páratartalmú raktárba. A levéltár Állományvédelmi osztályának volt vezetője, Albrechtné Kunszeri Gabriella elbeszéléséből kiderült: a helyzetet tetézi, hogy tíz éve megszüntették a papír- és könyvrestaurátorok képzését az Országos Széchényi Könyvtárban.
És ez csak néhány „apró” példa. Az összes „múzeumi” történet még a Partizán maratoni adásába sem fért bele. - T. G.
Infó:
A közgyűjtemények helyzete a NER-ben
A Partizán Facebook- és YouTube-csatornája
A kultúra robotosai. Adatok a közgyűjtemények helyzetéről
