Nyelvcsapás

A kormány az idei évre is nyelvvizsga-amnesztiát hirdetett, vagyis az idegennyelv-tudás bizonyítása nem szükséges a diplomák átvételéhez. Ez sokaknak örömhír, s rövid távon segítséget is jelenthet, hogy ne a diplomahiány tartsa vissza őket a munkába állástól. De a mélyebb problémát nem oldja meg: miért tartunk még mindig ott, hogy évente legalább tízezer egyetemista fejezi be a tanulmányait biztos nyelvtudás nélkül? Hogy a magyarok idegennyelv-ismerete az egyik legrosszabb az EU-ban?

A válasz - egyrészt - a rendszerhibák egész sorozata: az egyetemen elvárás, hogy a diplomához legyen legalább egy középfokú nyelvvizsga, de arra, hogy ezt mindenki biztosan megszerezze, az egyetemi oktatás nem készít fel. Miért? Mert szerintük ez a középiskolák dolga. Miközben mindenki tudja, a középfokú oktatás a diákok nagy többségét szintén nem tudja felkészíteni egy idegennyelv középszintű ismeretére, mert ott javarészt azt kell bepótolni, ami már az általános iskolában elmaradt.

Vagyis mindenki egymásra mutogat, majd széttárja a kezét.

A rendszerhibán túl a hazai nyelvoktatás másik nagy csapása a közoktatásban dolgozó, felkészült nyelvtanárok hiánya, pályaelhagyása. Egy pályakezdő miért is maradna egy-két évnél tovább ezen a pályán, ha máshol a nettó 160 ezres bére dupláját, akár tripláját is megkeresheti a nyelvtudását kamatoztatva? Tavaly pedig betört a Covid-járvány, ami a kormány "nagy ötletét", az államilag finanszírozott külföldi nyelvtanfolyamokat is megakasztotta.

És ha már szóba került a kormányzati oldal: az Oktatási Hivatal három éve készített egy felmérést a hazai idegennyelv-oktatás állapotáról, amely alapján egy új nyelvoktatási stratégiát kellett volna kidolgozni. Ennek azonban se híre, se hamva. Minek is? Az újabb és újabb amnesztia sokkal több népszerűséget hoz.