"Minden szempontból nagyon fáradt, rossz mentális és érzelmi állapotban vannak az orvosok, az egészségügyben dolgozók. Olyan katasztrófahelyzetben, olyan terhelés alatt kellett dolgozniuk, amely a kollégák életében még soha nem fordult elő. Ráadásul a védőoltások megjelenéséig az egészségügyi dolgozók közvetlen életveszélyben dolgoztak. Ehhez jött a bizonytalanság az átirányítások és kirendelések miatt, és hogy meddig tart még ez a dráma. Az is nagy lelki teher, hogy a kollegák sokszor hiába követtek el mindent a betegért a legjobb szakmai tudásuk szerint, a kezelések mégis eredménytelenek voltak, és tömegesen haltak meg a kórházakban az betegeink" - festett szomorú képet a gyógyítók lelkiállapotáról Kincses Gyula.
A Magyar Orvosi Kamara a Telexnek adott interjújában arról beszélt, hogy ebben a helyzetben különösen fontos, hogy az orvosok úgy érezzék: anyagilag is megbecsüli őket a rendszer. A kamara elnöke azt nem vitatja, hogy az orvosok alapilletményét tisztességgel megemelték, de ennek ellenére számos pénzügyi visszásság akad.
Az orvosok jelentős részének jövedelme január előtt meghatározóan nem a hivatalos és méltatlanul alacsony alapbérből, hanem a többletmunkából, az ügyeletből, a másod- és harmadállásokból, a magánellátásból és a hálapénzből származott. Ugyan meg volt határozva a többletmunka hivatalos díja, azonban nem lehetett orvost találni ennyiért, ezért ezek a díjak helyi alkuk szerint alakultak. Így, magyarázta Kincses Gyula, sok orvos inkább katás vállalkozóként végezte a munkáját, mert jobban megérte neki – szabad és elszabadult árak voltak.
Miközben, figyelmeztetett az elnök, az orvosok másod- és harmadállásai tartják fönn ezt a rendszert most is, mert amíg a hazai ellátórendszer szerkezete olyan, mint most, nem lehet ennyi helyen mindenhol ügyeletet biztosítani – egyszerűen nincs ennyi szakorvos. Tehát a többletmunkára most is szükség van, de rendezett szakmai és pénzügyi körülmények között. Idén jelentősen megemelték az orvosok alapbérét, viszont azt mondták: ennek 70 százalékban határozzák meg a túlmunka óradíját.
És ez Kincses Gyula szerint az orvosok számára érzelmileg, pszichésen is elfogadhatatlan, hogy a délutáni, éjszakai többletmunkáért, túlmunkáért kevesebb óradíjat kapjanak, mint a nappali munkáért. Olyan a világon nincs, hogy a túlóráért kevesebbet fizessenek, mint a normál munkaóráért. Maga az ügyelet díjazása is követhetetlen az orvos számára: amikor nem délután négykor, hanem másnap reggel nyolckor megy haza a kórházból, így három különböző tarifát kap, ráadásul az ügyeletek utáni kötelező pihenőidőt meg levonják a béréből. Kincses szerint egy egyszerűbb, átláthatóbb, egységesebb, a munkát értékén megfizető ügyeleti díjrendszerre van szükség.
A kamara elnöke szerint itt az idő a nyitott kérdések rendezésére, ezért a szervezet Kásler Miklós miniszterrel tárgyalna. Ugyanis ha nem sikerül jó megoldást találni, Kincses szerint félő, hogy a rossz mentális állapotban lévő orvostársadalom és ellátórendszer rosszul reagál, és pályaelhagyás, szétesés következik.
