Egyáltalán nem érvényesül az Unió Európai Zöld Megállapodásában szereplő „első az energiahatékonyság”-elv az EU Helyreállítási és Alkalmazkodási Tervének magyar kormány által megfogalmazott elköltési programjában - derül ki Illésné Szécsi Ilona közgazdász, környezetgazdász, a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) szakmai munkatársa Másfélfok.hu-n megjelent elemzéséből.
A kabinet a forrásból a lakossági fűtési rendszereket "elektrifikálná", illetve napelemmel látná el. Ez viszont csak akkor észszerű, ha előtte csökkentették a lakás hőigényét szigeteléssel, nyílászárócserével, nyáron árnyékolással. Egy átfogó, államilag támogatott lakásfelújítási program több tízezer munkahelyet és több milliárdos állami többletbevételt is eredményezhetne. A költségvetés akkor is jól járna, ha a legdrágább, de felújításra leginkább ösztönző, 30-40 százalékos vissza nem térítendő állami támogatást nyújtanának. Ehhez az uniós helyreállítási alapból most ráadásul forrást is kaphatnánk. Komplex felújítási programnak azonban nyoma sincs. Pedig enélkül nemcsak a klímacélok elérhetetlenek, de az olyan járulékos hasznok is elmaradnak, mint az egészségügyi kockázatok csökkenése, az életminőség javulása, a tartós rezsicsökkenés, a levegőminőség javulása vagy az ország energiafüggőségének mérséklése. Bár a jelenlegi, hárommillió forintos támogatást biztosító lakásfelújítási program egy jó irányba tett lépés, számos sebből vérzik. A legnagyobb gond, hogy nem ösztönöz energiahatékonysági felújításra és csupán egy szűkebb réteg számára hozzáférhető. Ahhoz, hogy az állami támogatás jelentős részét ne vigye el a keresletugrás miatti áremelkedés, hosszabb távú, kiszámítható programokra lenne szükség - fogalmaz a kutató.
