Trianont a magyar zsidóság is traumaként élte meg

A magyar zsidóság különféle szervezetei és személyiségei élénken tiltakoztak a trianoni szerződés, a magyar állam területvesztése ellen – hangsúlyozta Novák Attila történész a Trianon és a zsidók címmel megrendezett online kerekasztal-beszélgetésen.

Az országvesztést politikai és érzelmi szempontból a magyar zsidóság ugyanúgy átélte, mint a társadalom nem zsidó része – erősítette meg Karády Viktor szociológus, társadalomtörténész.

Az esemény ismertetője szerint Trianonnal a hazai zsidóság demográfiai szerkezete és társadalmi rétegződése is átalakult, csakúgy, mint vallási megosztottsága. Hiszen a neológia aránya a trianoni határokon belül jóval magasabb lett. Karády Viktor is felhívta a figyelmet erre a körülményre. Elmondása szerint zömében a „legmagyarabb”, nemzetileg leginkább elkötelezett – a neológok mellett jelentős részben a szekularizált, vallástalan – zsidóság maradt a trianoni Magyarországon (amiből nem következik, hogy a határokon túl rekedt területeken, Erdélyben vagy a Felvidéken ne léteztek volna ilyen közösségek).

Ugyanakkor 1919 után intézményesen, államilag olyan szinten indult antiszemita támadás és uszítás a zsidóság ellen, ami nem ismert a korábbi időszakokból – mondta Karády Viktor, aki külön kitért a számos elemében antiszemita pogromnak nevezhető fehérterrorra is.

Az első és a második világháború sok tekintetben különbözik egymástól, egyebek mellett abban, hogy az elsőben még a front mindkét oldalán harcoltak zsidók – jegyezte meg Hatos Pál történész. Magyarország katonai veszteségei az első világháborúban háromszor nagyobbak voltak, mint a másodikban, míg a második világháború iszonyatos mértékű embervesztesége jórészt a holokauszt következménye volt.

Trianonhoz érzelmileg telített fogalmak és emlékezetpolitikai leegyszerűsítések kötődnek. A korszak mikrovalóságának vizsgálata azonban azt mutatja, hogy hihetetlenül bonyolult a kép – állapította meg Hatos Pál. A szegedi Mars téri laktanyában például „bátor zsidó tartalékos tisztek” fegyverezték le a vöröskatonákat, Horthy Miklós úgynevezett Nemzeti Hadserege pedig nem jött volna létre a szegedi zsidó hitközség támogatása nélkül.

A magyar zsidóság Trianon után defenzívába, védekező helyzetbe kényszerült, állandóan bizonyítania kellett a nemzet iránti hűségét – jelezte Hatos Pál, hogy Trianon ebben az értelemben is szomorú válaszvonalat jelent. Később, amikor az elvett területek egy része időlegesen visszakerült Magyarországhoz, a zsidóság számára ez nem az egyenlőséget hozta el, hanem a jogfosztást, aztán a pusztulást.

Szintén 1920-ban, a trianoni szerződés aláírása után fogadták el Magyarországon a numerus clausus (zárt szám) törvényt, amelynek célja az volt, hogy korlátozzák a zsidó diákok arányát az egyetemeken. Kelemen Ágnes történész ebből a témából írta disszertációját. Elmondta, hogy elég hamar a numerus clausus száműzöttjeinek vagy menekültjeinek kezdték el nevezni azokat a fiatalokat, akik a jogkorlátozó törvény miatt hagyták el hazájukat. A Zsidó Diáksegítő Bizottságtól 1929-ig mintegy 5 ezren kaptak segítséget ahhoz, hogy külföldön tanulhassanak. Kelemen Ágnes szerint rajtuk kívül évente 300-400 magyar zsidó diák önerőből, családi támogatásból fedezte külföldi tanulmányai költségeit.