A hatalmas választási tömböt magába tömő Fidesz véletlenül úgy alakította át a választási rendszert, hogy a hatalmas választási tömböt magába tömő pártnak kedvezzen (a KDNP-t tekintsük jóindulattal matricának az oldalharckocsin): a Fidesznek. Ez közismert. A hatást máig nyögi az ország NER-etlen fele, a hatalom megtartását ugyanis nem csupán az osztogatásra építették, hanem az „aki nincs velünk, az ellenünk” elvére is. Ellenségként kevésbé komfortos a létezés az élővilágban, ami kimerítően magyarázza a morálisan mélybe zuhant nemzet számos búját-baját. A pár százezer kivándorlót, a felszalámizott ország maradékát és a kifacsart ellenzékiséget, ami évek óta próbál fogást találni a kellemetlen tapintású rezsimen.
Bár az illiberális rendszerváltásra sosem kapott felhatalmazást a Fidesz – egy választási program sem tartalmazta sem Mészáros Lőrinc kilövését a top 100 élére, sem a kínai–orosz–türk irányt Európa helyett –, de választáson sokáig nem volt esélye a centrális erőtér ellen a természeténél fogva fragmentált ellenzéknek. Az összefogás ideája sokáig csak annyira volt életszerű, mintha a róka ötlete lett volna egy fabulában: a nyúl, a farkas, az elefánt, az egér és a borz együtt edzőtáborozzon az állatolimpiára, mert nincs elég szállás (miközben az ötletgazda kéjesen heverész a hatvanpusztai rengetegstadionban).
Miért ne egye meg a farkas a nyulat? Miért ne nyomja agyon az elefánt az egeret? Miért ne taszítsa a borz mindahányat? A Fidesz ravasz ötlete mára megszülte azt a szilárd elhatározást, hogy a neveletlen rókát móresre kell tanítani. De a szabálykönyv és a sakálvokál vezényszava még mindig a furfangos vörösnél van.
Pártok pártszerűen
Amint összeállt az ellenzéki együttműködés és döntés született az előválasztásról, a versengés is természetszerűen elindult. László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint sem lehetett olyan ellenzéki együttműködésre számítani, amelyben a hat párt hirtelen egy masszává válik, és mindenben egyetért. Ha demokratikus versengésre vágyunk, akkor szerinte ez a legrosszabb, amit kívánhatnánk.
„Orbán Viktor ellenzéke mindig is sokszínű volt, a Fidesz erre építette a centrális erőtér néven elhíresült politikáját: abból indultak ki, hogy a tőlük jobbra és balra állók sosem lesznek olyannyira sem egy platformon, hogy képesek legyenek egymással szóba állni, nemhogy valamiféle taktikai szövetséget felállítani. Ez az utóbbi években megváltozott. Odáig eljutott a hat párt, hogy legalábbis koalícióképesek, és alkalmasak arra, hogy közös erővel menjenek neki a kormányváltásnak. De ezen túlmutatóan rengeteg kérdésben van és lesz közöttük nézeteltérés, ami kódolja a konfliktusokat” – véli a választási szakértő.
A Fidesz mindent elkövet, hogy a feszültségeket mihamarabb felszínre hozza. A homofób törvény egyik, ha nem is a legfontosabb motivációja az volt, hogy kínos helyzetbe hozza a Jobbikot: ne tudjon jól dönteni. László szerint tudták, hogy híveik egyik részének nem tudnák elmagyarázni, ha nem szavaznák meg, ahogy azzal is tisztában voltak, hogy ez óriási feszültséget generál a Jobbik és a többi ellenzéki erő között.
„Rengeteg ilyen kellemetlen és megosztó döntéshelyzetre lehet számítani a következő időszakban – vetíti előre László Róbert. – A Fidesz keresni fogja az ellenzéket megosztó témákat, hogy viták alakuljanak ki, lehetőleg a nyilvánosság előtt. Ez ráéghet az ellenzékre, és azt üzenheti, alkalmatlanok az ország vezetésére, hiszen csak veszekedni képesek.”
Ugyanez lehetett a logikus motivációja annak is, ahogy korábban egy listára terelték az ellenzéket. Ha két lista lett volna, magyarázza a PC szakértője, akkor a pártok ügyesebben ki tudták volna domborítani a köztük lévő különbségeket. A választóknak kétségtelenül nehezebb lett volna elmagyarázni, miért indul két listán az „összefogó” ellenzék, de ez a vita már lezárult. A pártok szerinte végül maguktól is az egylistás modellt választották volna, de a választójogi törvény év végi módosításával végül a Fidesz döntött helyettük.
Bocsánatos bukdácsolás
Vajon mennyiben köszönhetik maguknak az ellenzéki pártok a 2019-ben bevett városok közgyűléseiben kipattant feszültségeket, és mennyiben a Fidesznek? Az ördögi tervnek, ami a választójogi rendszer átszabásával borítékolhatóan feszültséggel terhelt összefogást kényszerített az ellenzék erőire. László Róbert szerint a kettő együtt igaz.
„Túl azon, hogy hat pártról beszélünk, ez helyben is más értékeket és érdekeket jelent. A helyi bizalmatlanság bizonyos politikai szereplők között sok helyen felszínre tört. Nagy felelősségük van abban, hogy nem mindenhol tudtak élni azzal a lehetőséggel, ami a 2019-es helyhatósági választás után megadatott nekik. De a Fidesz aknamunkája is masszívan benne van ebben. A kormány a Covid-járvány leple alatt számtalan olyan lépést tett, ami az önkormányzatok működését és finanszírozását lehetetlenítette el. Ilyen környezetben még a legbékésebb képviselő-testületek is nehezebben tudnak dolgozni. Jóllehet, a konfliktusok kódolva voltak, a szakértő szerint mégsem lehet mindent a Fideszre fogni. Vannak olyan ellenzéki vezetésű városok, amelyek többé-kevésbé ügyesen menedzselték a válságot, máshol mindez felszínre hozta a lappangó, jelentős feszültségeket” – magyarázza a választási szakértő.
Érezhető vitákat gerjeszt az előválasztás is, ami óriási lehetőség, de óriási kockázat is az ellenzék kezében. Sokféleképpen el lehet rontani, és – mint László mondja – az elmúlt hetekben sokat romlott is a demokratikus aktus megítélése a visszalépések és néhány meglepő fordulat miatt: ki kit támogat kivel szemben. Ő a zuglói példát látja az egyik leglátványosabbnak: Hadházy Ákossal szemben többen sorakoztak föl, mint mellette. Másfelől azonban szerinte meg lehet érteni azt is, hogy minden párt igyekszik a lehető legtöbb győzelemre esélyes jelöltet állítani, hiszen a jövőbeli erőviszonyokat nagyban meghatározza majd, hogy kinek mekkora frakciója lesz.
„Az előválasztás azonban még mindig lehet sikertörténet, ha lesz érdemi versengés, márpedig a legtöbb választókerületben a visszalépkedések ellenére is ez várható – értékel a szakértő. – Ha a pártok képesek lesznek a kampányt jól megszervezni, hogy felfokozzák a várakozást, akkor az előválasztás mobilizáló erővel bírhat. Ismerve a választópolgárok rövid távú memóriáját, ezzel feledtethetik az elmúlt hetek bukdácsolásait.”
Kaszárnyapárt bakái
Az előválasztási bukdácsolások mellett viták is töredezik az ellenzéki együttműködéseket a városokban. Pécsett tört ki az újabb belháború. Mellár Tamás, a baranyai város országgyűlési képviselője (független, a Párbeszéd-frakció tagja), az ELEGY (Ellenzéki Együttműködés) nevű szerveződés ügyvivője szerint az együttműködés kétségkívül fontos eleme annak, hogy képesek lesznek-e leváltani 2022-ben az Orbán-kormányt, de az egység és az összefogás mellett legalább ennyire fontos a hitelesség.
„Sok választópolgárral találkoztam, aki nem tud mit kezdeni az ellenzéki együttműködésekkel, hiszen szerintük ez sok helyütt majdnem ugyanaz, mint amit a Fidesz csinál. Van-e értelme akkor leváltani őket, van-e értelme szavazni? – idézi az emberek dilemmáját a képviselő. Szerinte az ellenzék soraiban megfigyelhető egy álláspont, miszerint az együttműködés mindenható, és ne terheljék olyan vitákkal, amelyek az összefogás elveiről szólnak. Pedig ezeket a vitákat Mellár szerint le kell folytatniuk, miközben el kell magyarázniuk az embereknek, hogy nincs abban semmi tragédia, ha bizonyos dologban nem értenek egyet a pártok vagy az egyes emberek.
„Kicsit hozzászoktunk a kaszárnyatípusú Fidesz működéséhez, ahol Orbán Viktor reggel kiadja az ukázt, és aki nem teljesíti, megnézheti magát – mutat tükröt a kormánynak a képviselő, aki szerint ez nem egy párt, hanem egy katonai szervezet. – Ahol hat jelölőszervezetnek kell együttműködni, ott természetesek a konfliktusok. Meg kell próbálni ezeket a színfalak mögött rendezni, de ha nincs más mód, akkor a nyilvánosságot sem kell mindenáron megúszni. Ezeket a vitákat a Fidesz felhasználhatja, de más lehetősége igazából nincs.”
Pécsett az elmúlt években minden fronton nyert az ellenzék. 2018-ban Mellár Tamás szerzett országgyűlési mandátumot, egy évvel később Péterffy Attila polgármester váltotta a tíz évig regnáló fideszes elődjét. A Mellár elnökletével működő Mindenki Pécsért Egyesület a minap megvonta a névhasználat jogát a kormányellenes tömb 14 képviselőjétől (Péterffy vezetésével új koalíciós szerződést kötöttek), és kezdeményezték a polgármester kizárását az egyesületből. Az első, „recseg-ropog az ellenzéki együttműködés” kezdetű hírek még tavaly, egy új alpolgármester kinevezése után jelentek meg.
„Az elmúlt másfél évben többször szóvá tettük, hogy az egyesület égisze alatt összeállt hat párt és az önkormányzat nem úgy működik, ahogy ezt megígérték – fogalmaz Mellár a döntésük okáról. – Lépnünk kellett, belátom, ezt nem igazán szelíden, hanem elég határozottan tettük, és meg kellett vonnunk a névhasználatot. Máskülönben oda lett volna az egyesület hitelessége, és oda lett volna az én hitelességem is.”
A képviselő szerint Pécsett ezzel együtt sincs vezetési válság, a testületben megvan a szűk többség, és a következőkben meg lehet mutatni, hogy ez nem ugyanaz a várospolitika, mint ami a Fidesz-éra idején volt. „Legyünk optimisták, ez a sokk ráébreszti a város vezetését, hogy úgy politizáljon, ahogy politizálni kell. Arról is meg vagyok győződve, a választók jó néven veszik, hogy a hibákat képesek voltak korrigálni, és jó irányba mennek. Azt csak a Fidesz hazudja, hogy mindig mindent jól csinál. Ők úgy korrigálnak, hogy nem ismerik be a hibájukat, mert Orbánnak senki nem mer ellentmondani.”
A hitelesség hozzátesz
Mellár Tamás szerint a társadalom harmada ma még nem tudja, elmegy-e szavazni jövőre, mert nem nagyon látja értelmét. Ha az ellenzéki oldalon is úrrá lesz az a módi, hogy ne beszéljék ki a dolgokat, és csak az egyezkedésekről és visszaléptetésekről szól az előválasztás, de meg se nézzék, hogy az összefogás jelszava alatt milyen minőségű jelölteket állítanak, akkor ebből hitelességvesztés lesz.
„Tudom, emiatt sokan megharagszanak rám, főleg azok, akik az együttműködés megbonthatatlanságát szeretnék hirdetni, de – sokadszor mondom – hitelesség nélkül nem megy. A választópolgárnak azt kell gondolnia, hogy igen, az én jelöltem egy olyan ember, aki valami mást fog csinálni, mint amit a Fidesz csinált. Ezeket a vitákat le kell játszani. Ha nem tesszük, hiába lesz mindenhol egy jelöltünk, elvérezhetünk” – fogalmaz Mellár Tamás.
A képviselő elismeri: kétségkívül van egy olyan veszély, hogy amint a hitelességi kérdések, úgy a viták az ellenzéki szavazók kedvét szeghetik. Szerinte is szerencsésebb volna, ha nem a nyilvánosság előtt vitatkoznának, hanem jó kompromisszumokat tudnának kötni. Ez azonban nem mindig sikerül, mert a pártok gyakran erőből akarják végigvinni az elképzelésüket, ezért bizonyos pontokon kibukik a véleménykülönbség.
Mellár szerint messze nincsen semmi veszve, a vitát sikerülhet olyan nyugvópontra juttatni, amely az ellenzéki szavazóbázis számára a végén egységet üzen majd. Azt, hogy érdemes lesz minden egyes 2022-es ellenzéki szavazattal nekiveselkedni az Orbán-rezsim egyre magasodó erődítményének. A korrekció után az ellenzéknek így komoly esélye van arra, hogy mindkét választókerületben nyerjen a jövő évi választásokon, véli a képviselő.
„Jó lenne, ha mind a hat párt azt kommunikálná, hogy a közös programról, a legjobb jelöltekről vagy az elmúlt másfél év irányairól szóló vitáink nem fogják ellehetetleníteni az ellenzéki együttműködést, sőt! Kormányra jutás esetén nagyobb esélyünk lesz arra, hogy ne a nulláról kezdjük a vitákat, ismerjük a konszenzusos elemeket, a közös pontokat. Magyarországon a demokráciának nincs nagy múltja, az előválasztásnak végképp nincs. Ezt a tanulópénzt meg kell fizetni” – mondja az ELEGY ügyvivője.
Elég az „egy a tábor”-ból
Antal Attila jogász, politológus több írásában is jelét adta: ő sem tartozik azok közé, akik szerint az előválasztás által felszínre került problémák kritikája vagy éppen az összefogás irányainak bírálata ördögtől való volna. Szerinte éppen az az előválasztási szituáció lényege, hogy ne a Fidesz „egy a tábor”-világát másolja le, hanem, hogy végre fontos vitákat nyisson ki.
„Ehhez képest két szereplő is, egyrészt nyilván az Orbán-rendszer, másrészt pedig sajnos az ellenzéki szereplők egy része, illetve bizonyos magatartásaik hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a reménybeli pozitív hozadékok ne következhessenek be. A fű alatti megegyezések, a pártokból való átigazolások, az alkukkal és egyéb módon elért „erősebb kutya”-pozíciók hihetetlenül károsak az ellenzéki oldalon, és éppen annak a bizalomnak a felépítését ássák alá, amelyre olyannyira szükség volna” – véli a politológus.
Az előválasztás fontos és jó ötlet Antal Attila szerint: aktivizálja a szavazókat, lehetőséget adhat fontos ügyek megvitatására a pangó hazai vitakultúrában, új embereket hozhat be a politikába, és hozzájárulhat vagy – mondja feltételes módban – hozzájárulhatna ahhoz, hogy a politikába vetett bizalom szintje emelkedjen. Mindez – legalábbis egy nem végletesen megosztott, polarizált magyar politikai életben – nem csak az ellenzéki számára lehetne kedvező, hanem az egész politikai közösség számára is.
Arra számítani lehetett a politológus szerint, hogy a Fidesz minden eszközzel megpróbálja aláásni az előválasztás sikerét, mert az autonómia, a kritikai gondolkodás, a vita a kormánypárt politikafelfogásának az ellensége. De az mindenképpen rossz fejlemény, teszi hozzá, hogy az ellenzéki oldalon is megjelent az ezek elfojtására vonatkozó igény.
„Nem ellenzéki »egy a tábor«-ra lenne szükség, hanem egy ügyek és elvek mentén működő kormányzóképes koalícióra. Amennyiben az ellenzéki pártok az ideológiai távolságok miatt nem tudnak ilyet produkálni, akkor azt tudatni kellene a választókkal. Ha ugyanis csak az »antiorbánista reálpolitika« tartaná össze az ellenzéki összefogást, akkor annak tragikus következményei lennének. Vagy eleve nem lesznek képesek az ellenzéki pártok leváltani a rendszert, és megint totális csalódás következik be, vagy a leendő koalíció lesz kormányzásképtelen, és összeomlik az első viták és az ellenzéki Fidesz nyomása alatt” – véli Antal.
Többségszindróma
Az előválasztási problémák, a választók feje feletti megegyezések Antal Attilában a 2010 előtti húsz évet, az MSZP és a DK közötti későbbi vitákat, illetve a 2010 utáni világot idézik, amikor „sem lett jobb, nem lett más a politika” (Párbeszéd, LMP, Jobbik).
„Mindenképpen meg kellett adni az esélyt arra, hogy a jelenlegi ellenzék egy utolsó variációban megpróbálja legyőzni az Orbán-rendszert. De ha ezt az ellenzék egyes szereplői arra használják fel, hogy utolsó utáni pozíciójukhoz ragaszkodjanak, vagy hogy bekebelezzenek mindenkit és egy Orbán-szerű hegemóniát alakítsanak ki, akkor ezt a választók meg fogják érezni, és mindent elsöprő lesz a kudarc – vetíti előre a politológus. – Fontos lenne megérteni az ellenzéki oldalon, hogy az antiorbánizmus kevés a választóknak, kevés a győzelemhez.”
Antal Attila lát pozitív változásokat, a végre elindult közös programalkotást, például. De úgy érzi, erre is rányomja a bélyegét a „ki az erősebb kutya” versenye. Beszédesnek tartja, hogy a formálódó összefogás úgy döntött, keretprogrammal fut neki a nyárnak, amit majd a megválasztott miniszterelnök-jelölt tölt meg tartalommal. Ebből azt olvassa ki, hogy a pártok tisztában vannak az ideológiai különbségeikkel, és ezeket nem összecsiszolni akarják, hanem kivárnak az utolsó pillanatig, és belső frakciókkal akarják érvényesíteni a saját álláspontjukat.
„A magyar politika végletes, a Fidesztől eredő „többségszindrómában” szenved, ahol a kisebbségnek, az eltérő álláspontok közötti párbeszédnek nincs helye. A magyar politika az erő kultúráját élteti, és ebből baj lehet” – értékel a politológus.
Az ellenzéknek azt is fontos volna megérteni szerinte, hogy az ország anyagi és létbiztonságra, kiszámíthatóságra vágyik, ezért minden erővel meg kell akadályozni azt a „forrósodó polgárháborút”, a társadalom minden területén tapasztalható militarizálódást, amit Orbán és a Fidesz gerjeszt.
„Szerintem ez a jelenlegi ellenzék legnagyobb kihívása, mert ha a saját hátországában is ilyen a hangulat a különböző ellenzéki erők között, ha egymást ellenfélnek nézik, ha egymástól csábítanak embereket, akkor a Fidesz igen könnyen süti majd rá az ellenzékre, hogy ők kezdték azt a még egyelőre beláthatatlan következményeket rejtegető polgárháborús helyzetet, amiért valójában Orbán a felelős” – mondja.
Méltóságos puccs
László Róbert, a PC szakértője úgy látja: a legfontosabb, hogy amikor megvan a 106 jelölt és a miniszterelnök-jelölt, akkor a pártok képesek legyenek egy irányba kampányolni. Pár évvel ezelőtt szerinte kevesen feltételezték volna, hogy ez a hat párt alkalmas lehet erre, de 2019 őszén egyszer már bebizonyították, hogy ha nem is konfliktusmentesen, de képesek felnőni a feladathoz. Bár sok a buktató, és mint mondja, a Fidesz aknamunkájára továbbra is lehet számítani, de elsősorban az ellenzéken múlik, hogy képesek-e jól levezényelni az előválasztást.
Jelenleg nem sok értelme volna azt számolgatni László Róbert szerint, hol nyerhet az ellenzék és hol nem, valamint, hogy hol lehetnek billegő körzetek a 2022-es választáson. Még az ellenzéki vezetésű városok választókerületei sem tekinthetőek behúzottnak az összefogás számára, mivel ezek sokkal nagyobb egységek, mint ahol a polgármesterek és a pártok sikerrel mérték meg magukat másfél évvel ezelőtt. Az egyéni választókerületek győzelmi esélyei mérsékelten függnek össze a 2019-es eredményekkel. A 2018-as adatok elemzése közelítőbb lehetne, de akkor még egészen más Jobbik és más átszavazási hajlandóság volt. „54 egyéni kerületben szerzett a Fidesz több szavazatot, mint a komolyan vehető ellenzéki jelöltek együttvéve, és csak 52-ben volt ez fordítva. De teljes tévút azt gondolni, hogy ezek a számok gond nélkül összeadhatók. Abban a Jobbikban még benne volt a mai Mi Hazánk is, hogy csak egy példát említsünk.”
Antal Attila úgy látja: az esetleges választási győzelem szükséges, de nem elégséges feltétele az Orbán-rendszer leváltásának. Az ellenzéknek több lépésben kell gondolkodnia. A győzelem belépő lehet egy kettős kihíváshoz: a kormányzáshoz és a váltás után is fennmaradó Orbán-rendszer leépítéséhez.
„Az Orbán-rendszer elérte azt, hogy kormányváltás esetén is fenn tud maradni, gondoljunk az Alaptörvénnyel bebetonozott közjogi pozíciókra vagy az alapítványokba kiszervezett közvagyonra. A kormányzáshoz meg kell találni annak a módját, hogy a fideszes »mély állam« hogyan tüntethető el jogállami eszközökkel. Ez legalább akkora feladat, mint az előválasztás megszervezése és a választási győzelem. Azért is lenne fontos, hogy ezekben következetes és egységes álláspontot valljon az ellenzék, mert ha a vereség lehetősége megérinti a Fideszt – ami már megtörtént –, akkor bármire képes lesz. És éppen a kormányzás/Orbán-rendszer leépítése vonalon fognak támadni, és megosztják az ellenzéket.
Ez a folyamat már el is indult, közjogi szereplők (köztük Varga Zs. András, a Kúria elnöke mint legfőbb közjogi méltóság – a szerk.) kezdtek politikai kampányba olyan nyilatkozatokkal, hogy az »ellenzék közjogi puccsra« készül. Ha az ellenzék győzni akar, akkor ezeket a kihívásokat egyszerre, holisztikusan kell tekintenie, és nem engedheti meg magának azt, hogy elhalasszon problémákat akkorra, amikorra kiderül, ki a legerősebb szereplő. Ez a Fidesz stratégiája, ezért tart ez az ország ott, ahol. Az ellenzék annyira lesz erős, amennyire meg tudja védeni a kisebbségeket házon belül és a magyar társadalomban. Ellen-Fideszre nincs szükség, mert nincs még tíz évünk” – mondja a politológus.
