De én csakazértis megölellek! – mondta múlt csütörtökön a szupermarketben a nő, és miközben az ismerőse nyakába csimpaszkodott, boldogan hozzátette: "és öt nap múlva ezt a rohadt maszkot is levehetjük!" Igaz, végül nyolc napba telt, hogy megugorja az ország azt az oltásszámot, aminél dr. Orbán szerint már a beltéri maszkviselés is fölösleges. Gondolom, valahánymillió beoltottnál búcsút intünk a kézmosásnak is.
Ebben a városban a hivatalos adatok szerint 35-en haltak bele a Covidba. Habár jószerével semmilyen kapcsolatunk nincs itt, két áldozatot mi is ismerünk: a fodrász felesége és a halsütő apósa is a halottak között van. Mint kiderült, a szomszédos nyaralókban minden családon végigment a betegség.
Azt gondolom, valójában fogalmunk sincs a járvány eddigi méreteiről. A kontaktkutatás még tavaly ősszel, a második hullám elején összeomlott, a harmadikban már a tesztelést is csak tessék-lássék módon végezték. Mindnyájan ismerünk olyanokat, akiket egyszerűen lerázott magáról a rendszer - ha nem érezik a szagokat, mi más bajuk lehetne, ugye. Akinek szerencséje volt, odahaza meggyógyult. Akinek nem volt, az bekerült a végletekig kizsigerelt, fekete-afrikai szinten túlterhelt kórházakba.
A kormány mindeközben egy dolgot végzett profi módon: a ködösítést. Az adatokat elhallgatta, az áldozatokat letagadta, mindent megtett, hogy az emberek hamis biztonságérzetbe ringassák magukat. Mert ha nem tudják, mi történik, akkor nem is fogják őket okolni a veszteségekért. És innen egyenes út vezetett az oltásszámok festisizáláshoz – még akkor is, ha a védettség korántsem garantált -, végül a maszk letételéhez. Ha a kedves választó nem szereti a maszkot, akkor nem is kell hordania.
Ebbe a városba most tízezerszám érkeznek a nyaralók, már zsúfoltak a teraszok és a strandok. Tavaly az augusztus 20-i tömegjelenetek után robbant be újra a járvány.