Egy laikusnál engem nyilván jobban érdekelnek az „építészeti” könyvek – de ilyen áramütést én sem vártam. Schneller István könyve konkrétan a modern templomépítészetről szól, de közben sokkal többről is, arról, hogyan változik a világ, hogyan szekularizálódik, még pontosabban (Wesselényi-Garay Andor szép szavával) varázstalanodik el.
És a kissé szerény, túl tárgyilagos cím mögül ezért tárul fel – meglepetésszerűen és megrázóan – több világ is. Egyrészt egy tárgyilagos összegzés arról, hogyan változott át a világ a XX. században, hogyan változott meg alapvetően a hagyomány, az építészet és a szakralitás viszonya – és benne a keresztény világkép is. És hogyan jutottunk el oda, hogy a barokk sárga, falusi templomok ismerőssége után hívők és nem hívők idegenkednek a modern kor dísztelenségétől, a látszóbetontól, a szerkezetüket megmutató épületelemektől. Másrészt a könyv építészet kapcsán kellemetlenül aktuális társadalmi, lélektani, és teológiai kérdésekkel is foglalkozik. Mert a modern szakrális épületek bemutatása mögött feldereng korunk szellemi állapota, a kultúra és az építészet állandó fókuszváltozása, és persze benne billegő világképünk, akit pedig érint, hitének égető ellentmondásai.
Így a Modern szakrális épületek nemcsak a szakmát érintő könyvek között jelentős, hanem csendben a könyvkiadás jelentős eseménye is. Schneller István építész-urbanista, Budapest korábbi főépítésze, aki nemrég teológus végzettséget is szerzett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, így nem csak tárgyilagosan szakmázik, de személyesen is „érintett” és ez teszi könyvét egyedivé.
A templomépületek egyszerre vannak tele erős vallási szimbólumokkal, másrészt épületek, tehát gyakorlati célokat is szolgálnak, harmadrészt középületek, tehát esztétikai, környezet kulturális hatásuk is kivételes. De hogyan? És hogyan jutottunk el attól az emlegetett falusi barokk prototípustól a mai, városi templomokig? A könyv példák első világháborútól napjainkig mutatja be ezt a változást és lényeges, hogy a szerző által személyesen is megismert és meglátogatott templomok bemutatásával.
Hogy érezzük a változást: autópálya templomok, csendkápolna a város közepén, elvonuló vagy zarándokkápolnák, esetleg a lakótelepek formailag azonosulni próbáló templomai. Az ív azt fogja át, ahogyan a templomépítészetben megtörténik az elszakadás a történeti korok hagyományozott forma- és stíluskészletétől, ugyanakkor a felekezetek különbözősége vagy a hívői igények változása is erősen nyomot hagy. A nyugati kereszténység egyházai folyamatos megújulási kényszernek voltak kitéve, mivel belső reformmozgalmak zilálták szét az évszázados vallási dogmákat, de a laikus világ is állandó korrekciókra kényszerített – az építészet pedig ennek maradandó lenyomata.
Schneller István könyve a rengeteg konkrét példa – Ronchamptól Münchenig Torinótól Helsinkin át egészen Siófokig, vagy a Békásmegyeri lakótelepig –mellett ugyanakkor megidéz egy lassan-lassan már kivesző érzést is: amikor egy egyetemi vagy rendezvény előadáson egyszer csak valami kivételesen fontosat hallunk. Amikor egyszer csak egy meghatározó formátum önti elénk a gondolatait, a befogadó pedig azt érezheti, hogy most valami kivételes pillanatnak lehet a része a nagybetűs Szellem jelenlétében. Schneller István szinte az utolsó urbanista generáció tagjaként is a ritka, szociologikusan gondolkodók egyike.
A kötet egyben is olvasható, ugyanakkor olyan esszéfüzér, aminek darabjai önállóan működnek – és érdemes is megállni közöttük, mert annyi a feldolgozni való. A kötet második fele konkrét templomokat mutat be típusokkal és azzal, ahogy egy új templom próbál „szent” lenni a modern kor tereiben – gyakran profán vagy egyenesen démoni környezettől övezve – esetleg nagybetűs Hellyé válni az ipari-kereskedelmi nem helyek tengerében.
Schneller személyes válogatását a sokszínűség jellemzi, ugyanakkor minden példája egy újabb építőelem is az elméleteiből épített katedrálisban. Ismertetései, magyarázatai képesek feltörni az elzárkózás vagy az idegenkedő értetlenség zárait, nyitottsága egyszerre tűnik természetesnek és teremti meg a felismerés és értelmezés lehetőségét.
A kötet képanyagát a szerző különböző európai helyszíneken készített, saját képei illusztrálják.
Infó
Schneller István: Modern szakrális épületek
Typotex
