Nemzeti Alhambra

Az Uránia mozi története csodálatos lexikonszerű tanulmánykötetben látott napvilágot.

Over the Top (Túl a csúcson) – nem, nem Sylvester Stallone klasszikus videókazettás korszakának egyik kedvenc filmjéről szeretnék szólni, de tényleg ez az angol frázis jutott eszembe Az ismeretlen Uránia című kötetet lapozva. Jó turistaként ugyanis, ha külföldön neves és ismert épületben és intézményben járok, reflexszerűen szoktam keresni a kis ismertető szöveget tartalmazó füzetkét azért, hogy a mai chat-műveltségemhez elég információval rendelkezzek. Az Uránia Nemzeti Filmszínház kiadványa azonban nem afféle zsebre vágható kisokos. Sokkal inkább egy keményfedeles, míves hangulatú, tudományos céllal és attitűddel írt tanulmányok sora, eddig szinte soha, de legalább ritkán látott illusztrációk gyűjtőlexikonja. Nehéz könyv, szemet gyönyörködtető kiadvány, amelyet bátran lehet hiánypótlónak nevezni (különösen, hogy az utóbbi időkben egyre több fals információ hangzott el a moziról), illetve, remélhetőleg műfajteremtőnek is, hiszen nem ez az egyetlen jelentős kulturális intézmény Magyarországon, amelyre büszkék lehetünk.

De ne legyünk telhetetlenek, szerezzük meg, forgassuk, olvassuk Az ismeretlen Urániát, amely egy olyan emblematikus épület és intézmény krónikása, amely szerves része a magyar filmtörténetnek. Hiszen az első tudatosan rendezett, dramatizált jeleneteket tartalmazó magyar filmalkotás, A táncz itt készült el 1901-ben. A Pekár Gyula ötlete alapján, Zsitkovszky Béla által forgatott huszonnégy 1-2 perces ún. „kinematogram” az Uránia Tudományos Színház egyik előadásának mozgóképes illusztrációjaként született meg, az Uránia pedig később is méltó maradt úttörő szerepéhez, hiszen számos magyar film innen indult hódító útjára.

„Rakjuk rendbe annak a kérdéskörét, hogy miről szól, miképpen működött ez az épület” – mondta Elekes Botond az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatója, a most megjelent kötet felelős kiadója. Hozzátéve, Buglya Zsófia szerkesztővel úgy döntöttek, hogy egyrészt lineárisan bemutatják az elmúlt 125 év legfontosabb etapjait, másrészt művelődéstörténeti kontextusba helyezik azt, bemutatva a Kerepesi út 21-et (az alapítás idején még nem volt Rákóczi út) és annak környezetét; illetve magát az épületet a maga unikális móros alhambra stílusában és arról is írnak, hogy milyen rokon épületek vannak még Európában. A legtöbb szó persze a mozitörténetről esik – nem letagadva az intézmény tudományos-színházi gyökereit sem. A szerkesztő egyben dramaturg is volt, hiszen Buglya Zsófiának meg kellett találnia azt a mintegy tucanyi szerzőt, akik az adott téma szakavatottjai. Olvashatunk a kötetben A tánczról is, de ennél sokkal fontosabb, hogy mindeddig feldolgozatlan új témák és új nézőpontok kerültek most nyilvánosságra. Magának a kötetnek pedig épp ez a sokszínűség az erőssége: számos kutató mondanivalója - egyéni útjaik ellenére - közös kontextusba rendeződött.

Az Uránia éppen most zajló legújabb korszaka, a Nemzeti filmszínház csaknem két évtizede is roppant egyedi, hiszen az 1999-es, kereskedelmi alapokon zajló üzemeltetés csődje és bezárás után 2002-ben nyitott újra állami intézményként. „Nemzeti filmszínház” máshol nem igen van a világon, sokkal inkább a francia cinematheque forma – afféle filmmúzeum – működik számos nagyvárosban. Buglya Zsófia szerint az Uránia is betölt cinematheque funkciókat, hiszen sok bemutatónak, szakmai eseménynek, fesztiváloknak, retrospektíveknek és filmkluboknak ad helyet. Évente mintegy háromszáz filmet mutatnak be, ez tetemesen nagyobb szám, mint egy átlagos art mozié. Mindemellett Buglya Zsófia szerint az is jelentős jövőbeli kutatás lehet, hogy az Uránia Tudományos Egyesületnek mint országos hálózatnak, amely népfőiskola szerepet is betöltött milyen kultúr- és társadalomtörténeti jelentősége volt – ne feledjük, nem véletlen, hogy számos magyar városban van Uránia mozi (1910-ben 47 magyarajkú városban volt fiókintézmény).

„A nemzeti, mint jelzős szerkezet nem magyar találmány, általában olyan intézményekre szokták alkalmazni, amelyek kizárólag állami üzemeltetésben vannak és az Uránia az egyetlen ilyen mozi ma Magyarországon” – tette hozzá Elekes Botond. Szavai szerint ez Várhegyi Attila egykori politikus és Rockanbauer Zoltán akkori kulturális miniszter ötlete volt, mellyel az új Nemzeti Színház alapkőletételéhez akartak kapcsolódni. Kérdés, persze, mit hoz a jövő. Elekes Botondnak van víziója: az Uránia mozi és az épületben felette lévő három emeleten ki lehetne alakítani a Magyar Film Házát, mely a cinematheque funkciókat is el tudná látni.

Infó

Az ismeretlen Uránia

Szerkesztő: Buglya Zsófia