– A hétvégék nagyon jók és végre hétköznap is normális a helyzet. Remélem ilyen marad a nyár, mert közepes forgalomnál lehúzhatom a rolót – mondta Tibor, aki Fonyódon családi vendéglőt működtet. Általában április közepén nyitnak és októberig tart náluk a szezon, az idén viszont csak június elején pakolták ki az asztalokat. – Eddig hatan dolgoztak a konyhán, két szakács és négy kézilány, rajtuk kívül két pincér, egy pultos, és persze én is beálltam, ha „úszott” valamelyik részleg. Most viszont csak két lány és egy szakács húzza az igát, plusz a feleségem, illetve a múlt hét óta az egyetemista lányom. Két vizsgáját augusztus végére halasztotta, hogy be tudjon állni, különben nem tudnánk működni, egyszerűn képtelenség kifizetni mindenkit.
Egy éve a koronavírus miatt az addig külföldön, vendéglátásban dolgozók itthon maradtak, s mivel megnőtt a munkavállalói létszám, alaposan lenyomták a fizetéseket – a tóparti vállalkozók nagy örömére. A járvány második és harmadik hulláma azonban megrogyasztotta a vendéglátást, a legoptimistább becslések szerint is 150 ezren hagyták el a pályát. A férfiak jelentős részben az építőiparban, a nők a kereskedelemben találtak állást. Bár május óta lassan visszatér az élet a hazai turizmusba, sok korábbi felszolgáló, szakács, konyhai kisegítő, pultos inkább megmarad az új, ám kiszámíthatóbb jövőképet kínáló szakmájában. Ráadásul Ausztria és Olaszország is éledezik, így azon vendéglátósok közül, akik valahogy kibekkelték a féléves lezárást, sokan a határokon túl képzelik el az elkövetkező néhány szezont, hogy anyagilag ismét egyenesbe jöjjenek.
Tibor alig két perc alatt foglalta össze számunkra a tóparti vállalkozók nagy problémáját, s mindezt megerősítette Balatonlellén Attila is.
– Tavaly válogathattam a minőségi emberek között, az idén örülök, ha minden napra teljes a létszám – állította. – Most olyan kislány áll a pultban, akinek az első nap meg kellett mutatni, hogyan kell tejhabot csinálni a kapucsínóhoz, hogy mi a különbség a kis- és a nagyfröccs között. Nem mertem elküldeni, mert előtte egy hétig nem volt senki. Mostanra szerencsére már beletanult.
Tibor szerint tavaly óta legalább harmadával nőttek a bérelvárások is. Egy konyhalány napi 10-12 ezer forint nettóért hajlandó elszegődni, a pincérek 15-20 ezret kérnek a déli parton, a rutinos szakácsok pedig ennek sokszorosát.
– Emlékszem, amikor két éve megjelent a sajtóban, hogy egymilliót kér egy szakács egy hónapra, azt mondták, csak kitaláció, szenzációhajhászás, nincs, aki ezt ki tudja gazdálkodni – jegyezte meg. – Ez akkor ugyanúgy igaz volt, mint most: értelemszerűen nem bejelentett nettó egymillióról van szó. Persze nem is minden szakács keres ennyit, de a nagyobb éttermek kénytelenek kifizetni, mert egy komoly helyet nem tud elvinni néhány kezdő. Akik azért szintén elkérnek 20-25 ezret egy napra.
A megnövekedett bérköltség persze megjelenik az áraknál is, átlagosan 15-20 százalékkal drágult tavaly óta a Balaton, ami az üdülési szokásokat is átalakította.
– Már az elmúlt években is jellemző volt, hogy lerövidült a családi vakáció – magyarázta a Balatonmáriafürdőn három apartmanházat is működtető Tamás. – A kéthetes szabadság szinte elenyésző, de most már a heti pihenést is felváltotta a három-négy napos, afféle hosszú hétvégézés, amiből viszont kettőt-hármat is beiktatnak egy nyárra. Így nem egyszerre kell kifizetni egy tetemesebb összeget. Mivel rövid időre jönnek, biztosak akarnak lenni, hogy jó lesz az idő, rengetegen az utolsó pillanatban keresnek szállást. Ha kánikulát ígér a meteorológia, drágábban is ki lehet adni a szobákat, esős hétközi napokon viszont sok szálláshely üresen marad.
Június első három hetében még rengeteg akciós szállást lehetett találni, sok helyen féláron kínálták a szobákat.
– állította a siófoki Horváth Géza, aki több évtizede nyaraltat a városban. – A kisebb helyeket nagyon keresik, mert azért még sokakban ott a félsz a koronavírus miatt. Sokszor nem is az a lényeg, hogy tóközeli, hanem inkább, hogy kellően szeparált legyen. No és persze, hogy lehetőleg minél olcsóbb, igaz, van egy réteg, akinek pedig nem számít az ár, csak legyen minden: légkondi, wifi, medence, szauna.
A fonyódi mólón sétáló Korányi család az ár alapján választott szállást. Szerencséjük volt, korán foglaltak, 30 százalék kedvezményt kaptak a tulajdonostól.
– Ezért is tudunk négy éjszakát maradni, különben maximum három fért volna bele – mondta Korányi Lászlóné. – Korábban nem tudtunk volna jönni, a múlt pénteken családi programunk volt, a hétvége drágább, így mindig hétfőtől keresünk szállást. Tavaly éppen kifogtuk az esős napokat, az idén szerencsénk van. Persze a melegben több fagyi és üdítő fogy, vagyis amit a szálláson nyerünk, az elmegy máshol. Terveztük, hogy utolsó este beülünk valahová egy kisebb vacsorára, de az már nem fér bele. Viszont reméljük, július végén vagy augusztusban még összejön egy ilyen kisebb vakáció, hogy a gyerekeknek ne a panel ötödik emelete legyen a nyár.
Már az utazás is ötszámjegyű
Tízezrekbe kerül, ha egy négytagú család egy hosszú hétvégét el akar tölteni valamelyik budapesti strandon. Három napra a családi belépő – két felnőtt és két gyerek részére – a Palatinusra 30 600, a Dagályba és a Római-strandra 24-24 ezer, Csillaghegyen 21 600, Pünkösdfürdőn 16 800 forint. Ehhez jön még a fogyasztás, ami alkalmanként csak néhány sörrel, üdítővel, fagylalttal, szendviccsel vagy lángossal számolva is alsó hangon 30 ezer forint. Ha jobban elengedi magát a família, akkor könnyedén ötvenezer fölé is kúszhat a rövidke vakáció. Első blikkre ennyi pénzért már érdemes lehet megpróbálkozni egy balatoni hétvégével is, ám némi utánaszámolással kiderül: egy háromnapos tóparti víkendhez ennél mélyebben kell a zsebbe nyúlni, még a költségek drasztikus minimalizálása esetén is.
Már az utazás is ötszámjegyű összeg: Budapestről Siófokra a családos kedvezménnyel oda-vissza 10 250 forint a jegy két felnőtt és két gyerek részére, a tó legtávolabbi pontjára, Keszthelyre viszont már 14 700 a retúrjegyük. Szállást péntektől-vasárnapig, azaz három nap, két éjszakára a legolcsóbban 30-35 ezer forintért lehet találni, igaz, meglehetősen messze a parttól. A déli oldalon ez 600-1000 méter kutyagolást jelenthet a legközelebbi strandig, az északin viszont akár ennek a dupláját is. A vízközeli, azaz 100 méteren belüli szállásokért – ellátás nélkül – négy személy részére ennél jóval többet kérnek a szálláshely-kiadók: Balatonmáriafürdőn a legolcsóbbat 56 ezerét találtuk, átlagosan azonban 70-80 ezer a jó fekvésű, parti házak, apartmanok ára. Balatonbogláron egy egykori ifjúsági táborban 40 ezerért is találni szállást négy fő részére két éjszakára, de a kínálat nagy része inkább a 65-100 ezres kategóriába esik. Siófok sóstói részén „retróhangulatú” bungaló már 32 ezerért is bérelhető, Széplak-felsőn 36 ezerért akad kiadó nyaraló, sőt a Petőfi-sétány szomszédságában is találni 44 ezerért apartmant.
Boglárral szemben az északi parton a révfülöpi szálláskiadók 50-75 ezerért kínálják a partközeli ingatlanokat, Keszthelyen ugyanebben a sávban 70-100 az átlagár, a víztől messzebb viszont már 45-50 ezerért is akad kiadó szállás. Vagyis a zalai városba hosszú hétvégét tervezők a legolcsóbb utazással és szállással is 60 ezer forintról indulnak, Balatonmáriafürdőn 70 ezerről, Balatonbogláron 54 ezerről, Siófokon 43 ezerről, Balatonfüreden 56 ezerről, Révfülöpön pedig 63 ezerről. Első pillantásra furcsa lehet, hogy éppen a tó nyugati medencéjének kistelepülése a legdrágább ebből a szempontból, ám Máriafürdő fekvéséből adódóan minden nyaraló közel van a tóhoz.
A szállásárak természetesen ellátás nélkül értendők, így külön költség a strandbelépő és az étkezés. Előbbi a déli parton nem feltétlenül kell, hogy megterhelje a családi kasszát, hiszen – ahogyan erről korábban már beszámoltunk – minden településen akadnak szabadstrandok. Ha mégis a fizetős mellett dönt a család, Máriafürdőn naponta 2600 forint a családi jegy, Bogláron minden strand ingyenes, Siófokon a legolcsóbb fizetős hely napi 2000 forint egy négytagú famíliának. Füreden a legolcsóbban napi 3400-ért, Révfülöpön 1500-ért, Keszthelyen 1600-ért strandolhatnak. Egy sima lángos 450-750, sajtos-tejfölös 750-990, a palacsinta darabja 200-370 forintért fogyasztható.
Sört legolcsóbban 450 forintért lehet inni, de az átlag inkább 600-700 forint korsónként, a fagylalt gombócáé pedig 350-380 forint. Az éttermekben, kifőzdékben 1300 forintért lehet enni ebédmenüt, egy egyszerű pontyhalászlé vagy babgulyás adagja 1600-2500, a spagetti egy ezresről, a marhapörkölt és a rántott szelet 1300-ról indul, de sok helyen akár egy ötszázassal is többet elkérnek értük. Persze a diszkontokban bevásárolva, szálláson főzve ennél jóval olcsóbban is kihozható az étkezés, de a három nap reggelivel, ebéddel és vacsorával, néhány fagylalttal, üdítővel és sörrel, vagyis szerény elvárásokkal is elérheti a 20 ezer forintot. Egy négytagú családnak egy kétéjszakás balatoni kaland a legnagyobb jóindulattal, s főleg hatalmas önmegtartóztatással is cirka 70 ezer forint, ha viszont egy kicsit is elengedi magát a família, pillanatok alatt százezer forint fölé kúszik a hosszú hétvége, míg egy kellemes, minden nagyzolást nélkülöző rövidke nyaralás könnyedén átlépheti a 150 ezret is.
