Arany fény nélkül

Végezzünk el egy gondolati kísérletet! A miniszterelnököt a szakértői arra figyelmeztetik, hogy a jegybank elnöke a kormány legfontosabb szócsövének tekintett napilapban hétről hétre egyre hevesebben kritizálja a kormány által követett gazdasági stratégia minden lényeges elemét. Forr a levegő. A miniszterelnök hallgat első számú gazdasági tanácsadójára - aki az MNB-t úgy ismeri, mint a tenyerét, hiszen ezt megelőzően maga is évekig alelnöke volt az intézménynek -, és elhatározza, hogy elhagyva a karmelita kolostor hűvös menedékét, maga keresi fel a független jegybank elnökét. Hiszen most már valóban elérkezett az ideje annak, hogy egy hivatalos Orbán-Matolcsy találkozón megvitassák az ország sorsát.

A történet eddig nem tartalmaz semmiféle fiktív elemet. Az egyébként ritkaságszámba menő találkozót előzetesen bejelentik, alkalmat adva a sajtó munkatársainak, hogy kedvükre találgassanak arról, megtudhatnak-e majd valamit a meglehetősen távoli álláspontok közeledéséről vagy - bár udvarias formában - a frontvonalak megmerevedéséről. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnököt nem minősíti a Riporterek Határok Nélkül szervezet a "sajtószabadság ellenségének”, ez feltehetően így is történt volna. De nálunk egy ilyen megbeszélést előzetesen be sem jelentenek.

Kiderült, hogy Orbán Viktor azért járt az MNB logisztikai központjában, hogy megtekintse az ország aranytartalékait. És alkalmat talált arra is, hogy egy nagyot fenyegessen, majd egy kicsit megnyugtatgasson. "Veszélyes idők jönnek, nem tudja folytatni a világ az életét ott, ahol a járvány előtt abbahagyta, és ilyenkor tartalékra, fedezetre és biztonságra van szükség." De nem reagált azokra az alig egynapos Matolcsy-bírálatokra, miszerint a válságkezelést számos kudarc kísérte, és erős jó indulattal is közepesnek lehet csak minősíteni. "A magyar válságkezelés az uniós országok között a GDP-növekedés terén a 15. helyezést érte el, (...) az úgynevezett kormányzati fogyasztás terén csak a 25. helyezést (!) mondhattuk a magunkénak."

Aminek persze örülhetnénk is, hiszen így az állam kevesebbet költött magára. Ám Matolcsy - a felkiáltójel is tőle származik - az egészségügy elmaradt reformja hatásának tudja ezt be. Mégpedig erősen kicsavart logikával: "A magyar egészségügy sikeresen kezelte a válságot, de ehhez a „normál” működést le kellett állítani. Ez áll az EU harmadik legrosszabb kormányzati fogyasztási adata mögött."

Bármilyen morbidnak hangzik is, a tragikus megállapítás lényege: az egészségügy sikeres volt - legalábbis a Matolcsy-féle és a kormányzati narratíva szerint -, annak ellenére, hogy az európai átlaghoz képest mélyen alulfinanszírozták, és a fájdalmas eredmény 30 ezer elhunyt. Ám a járványtól független ellátás, mint ezt mindnyájan tapasztalhattuk ebben az időszakban, a legsürgősebb esetektől eltekintve nem létezett.

Beszélt-e erről a miniszterelnök és a jegybankelnök? Nem tudjuk. Matolcsy elmaradhatatlan idézete ezúttal Thomas Jefferson amerikai elnöktől származik: „Az őszinteség a bölcsesség könyvének első fejezete.”