És ha mégsem Annalena Baerbock lenne a németországi Zöldek kancellárjelöltje? A kérdés egyelőre hipotetikus, de már messze nem annyira elképzelhetetlen egy ilyen forgatókönyv, mint akár néhány napja. Eddig nem volt túl szerencsés a környezetvédők társelnökének fellépése, ami gyászos következményekkel járt: a pártot a közvélemény-kutatók többsége már a 20 százalékos lélektani határ alatt méri. Májusban még több kutatás őt látta az élen és a környezetvédő politikusok lelki szemei előtt talán már a szeptemberi választási győzelem lebegett. De ha így folytatódik a trend, akár a második hely is veszélybe kerülhet, azaz helyet cserélhetnek a szociáldemokratákkal.
Megállítható-e a zuhanórepülés? A választásig még két és fél hónap van hátra, s a Zöldek azt remélik, addig még történik olyan váratlan esemény, aminek köszönhetően javul a megítélésük. Ez azonban egyelőre hiú ábrándnak tűnik. A CDU és a CSU összezárt azután, hogy végül a kereszténydemokraták politikusát, Armin Laschetet választották meg kancellárjelöltnek. Szinte egy csapásr szűnt meg az ellenségeskedés közte és a keresztényszociálisokat irányító Markus Söder bajor kormányfő között. Laschet és a CDU/CSU népszerűsége azóta, ha lassan is, de araszol felfelé. Igaz, még mindig csak 30 százalék körüli azok aránya, akik a keresztény uniópártokra voksolnának, Laschetnek azonban semmit sem kell tennie ahhoz, hogy növekedjen előnye a Zöldek előtt, a negatív hírek ugyanis folyamatosan Baerbockról szólnak. Korábban kiderült, hogy nem számolt be a parlamentnek bizonyos jövedelmeiről és megszépítette saját életrajzát. Most újonnan megjelent könyve miatt került bírálatok kereszttüzébe. „Wie wir unser Land erneuern” (Hogyan újítsuk meg hazánkat) című munkájában meglehetősen szabadon merített újságcikkekből és más publikációkból, anélkül, hogy a szövegben világossá tette volna: ezek a megfogalmazások nem tőle származnak, hanem egyetemi professzoroktól, újságíróktól vagy más szerzőktől.
Sokáig csak az újságokban vetették fel, nem kellene-e még időben megválni Baerbocktól mint kancellárjelöltölttől, nem lenne-e nála alkalmasabb jelölt Robert Habeck, a Zöldek társelnöke. Most azonban már a vita a párton belül is zajlik - igaz, egyelőre csak a kulisszák mögött. A párt egységet próbál demonstrálni és sokan úgy vélik: a tapasztalat azt mutatja, hogy a szennyes kiteregetésével csak maguk alatt vágnák a fát.
A környezetvédők vezetése egyelőre kissé tanácstalan, nem tudják, mivel tennének jót a pártnak. Múlt héten stratégiaváltás történt, arra helyezik a hangsúlyt, hogy összehangolt támadás indult ellenük, a Zöldek központjában „karaktergyilkosságról” beszéltek, Jürgen Trittin volt frakcióvezető szerint példátlanul piszkos kampány középpontjába kerültek.
Baerbock könyvének anomáliáira Stefan Weber, a magát plágiumvadásznak nevező osztrák médiatudós mutatott rá, a Zöldek azonban azzal vádolták, hogy rendkívül rosszindulatú, az általa felfedezett, inkriminált mondatok nem jelentenek bizonyítékot a plágiumra, mert azok közismert megállapítások. Christian Schertz berlini médiajogász pedig biztosította a Zöldeket arról, hogy szó sincs a szerzői jogok megsértéséről.
Ám ahogy az élesszemű kritikusok egyre alaposabban dolgozták fel a könyvben szereplő megállapításokat, úgy derült ki, hogy Baerbock elég sok mondatot vett át szó szerint innen-onnan, forrás megjelölése nélkül. A szerzői jogok megsértésének gyanúját nem oszlatták el minden kétséget kizáróan. Baerbock múlt héten arra a kérdésre, ő maga írta-e a könyvet, így válaszolt: „Igen, de ahogy a mondás tartja: senki sem ír egyedül könyvet.”
A Zöldek egyelőre kitartanak stratégiájuk mellett, áldozatnak állítják be magukat, ami eddig nem feltétlenül bizonyult sikeresnek. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung is megjegyzi, semmi jele annak, hogy be akarnák ismerni a hibáikat. Ellenkezőleg, Michael Kellner, a párt szövetségi politikáért felelős igazgatója szerint önmagában az is botrányos, hogy ilyen felháborodás kísérte a könyvet. A plágiummal kapcsolatos felvetéseket pedig teljesen komolytalanoknak nevezte, meglátása szerint ezek csak azt a célt szolgálják, hogy „eltereljék a figyelmet a lényegi kérdésekről”. Eddig Baerbock sem tanúsított megbánást, hanem maga is olyan erőket vádol, amelyek „meg akarják akadályozni a változásokat, és el akarják fedni az országunk javát szolgáló tényszerű vitákat”. A Funke Médiacsoport lapjainak nyári szabadsága előtt adott utolsó interjújában kifejtette, álhíreket terjesztenek róla, ezért – ahogy fogalmazott – pártjának „ki kellett helyeznie stop táblát”. Azt mondta, nem szakkönyvet írt, emiatt nincsenek lábjegyzetek a műben és ezért sem kellene belekötni mindabba, amit írt.
A párton belül egyre többen kételkednek ebben a védekezésben. Úgy vélik, Baerbock bölcsebben tette volna, ha elismeri a hibákat, és ígéretet tesz arra, hogy kritikusan átnézi a kéziratot. A Zöldek egy meg nem nevezett Bundestag-képviselője szerint „nem különösebben vonzó a választók számára”, ha kancellárjelöltjük reakciója arra korlátozódik, hogy folyamatosan azt sulykolja: „mindenki ellenünk van”. Hírek szerint egyébként a könyvet a megjelenés előtt átvizsgálták egy plágiumkereső szoftverrel, de ez a jelek szerint nem volt elegendő.
Akadnak azonban olyanok is, akik úgy vélik, hogy a hibák beismerése visszaüthet és még nagyobb galibát okozna. A helyzetre nincs igazán jó megoldás.
