A helyi televíziókat általában úgy kezeljük, mint a közepes önkormányzati lapokat. Nem véletlenül, mert ők is hajlamosak így tekinteni magunkra. Aktuális információk a térségről, némi lokálpatrióta kulturális körítéssel. Egyértelmű, akár még fontosnak is tűnő feladat, lehet szép zöld pipára teljesíteni. Csupán az eredményessége kérdéses. A helyi újságokat – ahol még olajozottan működik a terjesztés – legtöbben kivesszük a postaládából, ránézünk – és kidobjuk. A körzeti csatornákat meg átugorjuk, hacsak nem valamelyik rokonunk, jó ismerősünk csöppent bele egy adásba. Mintha érthető is lenne, miért van ez így, pedig egyáltalán nem érthető. Egy potenciálisan több tízezer emberhez szóló közösségi orgánumnak miért kéne feltétlenül saját térségének határai közé fegyelmeznie önmagát? A profil, a helyi vonatkozások kiemelése egyértelmű, de ettől még bele lehet helyezni bármilyen tágabb kontextusba. Vagy egy körzeti lap, tévé munkatársainak nem lehet véleményük a világról? Ha ezt a centrum-vidék „munkamegosztást” kiterjesztenénk az egész kulturális életre, oda jutnánk, hogy a városi színházak csak helyi szerzők, kizárólag a térségben játszódó darabjait adhatnák elő.
Egyetlen médiafórumot sem érdemes megfosztani attól a lehetőségtől, hogy az egész országhoz, mindenkihez szóljon. Tévécsatornákat meg különösen. A körzeti televíziók érdemben gazdagíthatnák a hazai műsorkínálatot. Különösen most, hogy adásaik felkerülhetnek az internetre. Bárhol megszülethet egy kiváló műsor, a nézőnek teljesen mindegy, melyik stúdióban készült. Az is elképzelhető, hogy nagy tömegek egy körzeti híradóra kattannak rá, abból tájékozódnak – ha nem csupán a térségről szól. Miért ne lehetne országos kedvenc egy vidéki műsorvezető?
Nyilvánvaló, hogy nehéz végigmenni ezen az úton, erős ambíciót, megszállottságot követel. Meg persze bizonyos anyagi, technikai feltételeket. Mégis érdemes próbálkozni. És ha jobban körülnézünk, kiderül, hogy több helyen történnek erőfeszítések ebben az irányban. Alighanem eljött az ideje, hogy alaposabban figyeljük a helyi csatornák kínálatát. Egyáltalán nem olyan „röghöz kötöttek”, mint gondolnánk.
További lehetőség a kitöréshez, hogy jó nevű „idegenlégiósokat” is meg lehet már szerezni. Senkinek nincs biztos helye a nagy országos csatornáknál, sokan érzik úgy, nem kapnak igazi feladatokat képességeik kibontakoztatására. Van, aki saját netes csatornán próbál életben maradni. De bizonytalan helyzetben vonzó lehet egy körzeti stúdió ajánlata is. Nem kell bajlódni a menedzseléssel, biztosított egy megfelelő anyagi-műszaki háttér, és ha elég tág a mozgástér, egy jó műsorral itt is van esély a visszatérésre. A csatorna pedig kap egy tapasztalt munkatársat, akinek népszerűségével könnyebben magára irányíthatja a figyelmet.
A Szeged TV-nek egy éve sikerült hírigazgatóként magához csábítania az ATV-ből távozó Balogh Juditot. A szőke dinamit, aki korábban a Magyar Televíziónál és az RTL-nél is dolgozott, remekül pörgette a Startot, A nap hírét, a Fórumot, mégis mindig be tudott előzni elé valaki. Jó, hogy meg tudta érzeni a kihívást ebben a lehetőségben, a nézők pedig mindenképpen örülhetnek az igazolásnak. Nem mintha a szegedi tévé megváltásra szorult volna. Mégis, a lokális korlátokat nem érző Balogh hangütése jelentősen tágította hatókörét. A híradó szerkezete ugyan alapvetően nem változott, de markánsabbá vált benne a helyi események országos kontextusba helyezése. A napi híradásokat olykor rendkívüli, fontos aktuális témát kibontó beszélgetések egészítik ki. Érdekes figyelni, mennyire tud érvényesülni a közszolgálati semlegesség egy olyan város televíziójában, amely hosszú évek óta ellenzéki vezetés alatt áll. Érzékelhetőek ugyan balra billenések, de egészében tárgyszerűek az anyagok. A kérdés élesebben merül fel Balogh Judit saját hírháttér-műsorával, a Témával kapcsolatban. Itt már egyfajta ATV-s légkörbe kerülünk, egyértelmű a kormány intézkedéseinek kritikai megközelítése. A vendégek általában ellenzéki oldalról érkeznek, Balogh az ATV-s „hálózatát” mozgósítja. Kimondat velük minden bírálatot, ellenérzést, miközben hangsúlyozza, hogy az esetleges konkrét kormányzati tévedéseket, hibákat nem tisztességtelen szándék szüli. Kicsit furcsa ez, bár ha belegondolunk, teljesen életszerű, ha egy államilag nem éppen támogatott, elvonásokkal sújtott város képviselni kívánja médiájában a saját érdekeit.
Balogh Judit ebben az évben elindított egy csevegőműsort is Jó zsaru, rossz zsaru címmel. Szegedi produkció, szegedi helyszíneken, de ez is országos érdeklődésre tarthat számot, a YouTube-n el is érhet majd komoly nézettséget, jelenleg átlag 15 ezernél tart. Bizonyára nézőcsalogató és a szegediek számára talán megtisztelő is, hogy Lakner Zoltán és Ceglédi Zoltán lejön a városukba dumcsizni, mégis inkább egyfajta kényelmességet mutat ez a felállás. Minek önismétlő, üres celebbé préselni amúgy okos embereket? Ha valahol, itt igazán helye lenne a helyi szellemi életre hagyatkozni, és beemelni pár új arcot az országos közbeszédbe.
