Hülyék országa?

Négy évvel ezelőtt még teljesen nyugodt voltam. A miniszterelnök akkor személyesen szögezte le: „Magyarország nem a hülyék országa”. Ez jó hír volt, pláne így, első kézből. Meggyőződését abból merítette, hogy mi átlátunk a szitán, pontosabban Soroson. Tudjuk, hogy minden uniós kritika az ő tervének része. Én ugyan nem tudtam, de hát pár hülyét azért elbírt az ország.

Eddig. De ki tudja, mi lesz velünk, ha sikerrel jár a kormány lépésről lépésre nyomulása. Először a gyerekeinket kezdték hülyíteni, most rátértek a pedagógusokra. Különben felbomlana a harmónia. A szülők hülyítése párhuzamosan folyik, mert hová jutnánk, ha otthon mást hallana a gyerek, mint az iskolában!

Megmondom őszintén, a gyerekekkel még nem lehetünk elégedettek. Fáj ez nekem, de nem hülyülnek eléggé. Nem ismerik a Beatrice nótáját: „Aki nem hülye, az szabálytalan”. Pedig a kormány mindent megtett, hiszen közjószágokként felelősséget érzett értük. Gazda szeme hizlalja a közjószágot. Ne tévesszen meg senkit, hogy átmenetileg mintha reprivatizálták volna őket a szülők jogait kiáltva ki mindenhatónak, ez csak a másik, szülőhülyítő akció része.

Az oktatás lebutításának fontos része volt a gyerekek agyonterhelése bebiflázandó, majd percek alatt elfelejthető tananyaggal (addig sem fér más a fejükbe), a tankötelezettség leszállítása, a szakképzés kiüresítése, a Takaró-félék ráeresztése a NAT-ra, a továbbtanulásra felkészítő gimnáziumi helyek csökkentése, a diákönkormányzatok jogainak elvonása. A többségtől különbözők – fogyatékosok, mélyszegénységben élők, cigányok, melegek - iránti empátiára nevelő „érzékenyítő” programok kiutálásával szitokszóvá vált az „érzékeny”. Ahogy korábban, a „polkorrekt” kiröhögtetésével a „korrekt” is. Maradj vastagbőrű és szemellenzős, úgy a jó.

Hogy a szülők hülyítése se maradjon el, Orbán legutóbb egyenesen úgy fogalmazott fb oldalán: „Brüsszel LMBTQ aktivistákat akar küldeni a magyar iskolákba.” A szövegből kiderül, az óvodákba is. Brüsszel személyesen. (A bölcsődéket kifelejtették, már Brüsszel sem az igazi). Csak tudnám, ért-e elég gyerek belgául. Jó, flamandul vagy vallonul, már megint ez a túlművelt kötekedés!

Na de kinek van türelme kivárni a kísérlet végét? Hátha mégsem leszünk időben a hülyék országa. Hátha akadnak jó tanárok, akik megnyitják a világot a diákjaik előtt. Ideje volt a pedagógusképzést is kiherélni. Múlt héten összeült a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal (stratégák nélkül komolyabb hadműveletbe belekezdeni sem érdemes), és kiderült: le kell butítani a tanárképzést is. Csökkentik a követelményeket, a NAT-on és a kerettanterveken túlmerészkedő ismeretek feleslegesek, a tanároknak elég annyit tudni, amennyi a középszintű érettségire való felkészítéshez kell. Ha valaki olyan túlzásokba esik, hogy őt a felsőfokú érettségi is érdekelné, annak majd külön egy éves kurzust kell ehhez elvégeznie. A pedagóguskarok tanszékvezetői levélben kaptak eligazítást: a NAT-on túli, „felesleges, köznevelési célból nem indokolt részeket törölni kell”. Ezt az ún. Neptun elektronikus rendszer segítségével ellenőrzik is, nehogy valaki vaktában össze-vissza tanítgasson. Neptun a vizek istene, tehát adekvát névadója a „Több vizet a fejekbe!” projektnek.

A hivatalos cél: csökkentsék a lemorzsolódást az egyetemeken. Mégiscsak be kellett vallani a pedagógushiányt, pedig nemrégiben még az oktatási államtitkár szerint „a tanárhiány csak az ellenzéki sajtó slágertémája” volt. A kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar szerint is idén 4000 pedagógus megy nyugdíjba (a következő években még több), viszont csak 2500 pályakezdőre lehet számítani. És nemcsak a hallgatók morzsolódnak le, hanem a fiatal tanárok egyharmada is, már az első három évben. Utóbbiak már biztosan nem az egyetemek túl magas igényei miatt. Kevés a fizetés, kevés a megbecsülés – hogy mennyit ér az életük az államnak, azt megtapasztalhatták az oltásuk késlekedése idején, a sok iskolán lengő fekete zászló láttán.

De aki marad, azt mostantól eléri a lebutító hadjárat. Miért pont ők maradnának ki? Az országban olyan kitűnő eredményeket értünk el, hogy kormányunk már az állampolgárok írni-olvasni tudására sem mer támaszkodni. Új plakátjain szöveg helyett csak az emojikat, a dühöngő vagy mosolygó sárga fejecskéket alkalmazza. Hogy miért sárgult be kötelezően hunmagyar nemzetünk tagjainak feje, nem tudom. Pedig még itt sincs a Fudan vagy a pekingi vasút. Nem azért, de a finnugor nyelvrokonság idején ez még nem volt.

Szerintem direkt kellemes lesz, ha tényleg a hülyék országa leszünk. Egy csöppet sem fogjuk izgatni magunkat, ha hülyére vesznek. Mi másnak vennének, naná, majd okosnak meg önállónak! Könyvtár is csak Hatvanpusztán lesz, az új Orbán-majorságban. Láttam a képeit, csak picit ízléstelen, enélkül a kis stich nélkül nem is igazán tetszene. Remélem, lesz ott hasonló fény és pompa minden helyiségben, a legkisebben is, mint más keleti vezérek kastélyaiban.

Felkészül: az arany vécékefe. Elvégre egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalók, mondotta Széchenyi.

Hogy ki az a Széchenyi, azt hagyjuk. Hátha a tanügy felesleges tudnivalónak minősíti.