Még alig jutottunk túl a 2021-es esztendő felén, de már most megjósolható, hogy a gazdaság szereplői a második hat hónapban olyan terhet lesznek kénytelenek elviselni, amit a Magyar Nemzeti Bank (MNB) téves inflációs politikája okozott számukra.
Egyik makroagazdasági elemző sem számított arra - és ezt be is vallották -, hogy júniusban évesítve 5,3 százalékos lesz a magyarországi pénzromlás üteme. A jegybank legalább kilenc hónapos késéssel, valamikor május tájékán érzékelte, hogy továbbra is európai rekorder fogyasztói árindexszel "büszkélkedhetünk", így elérkezett az ideje annak, hogy megzabolázzák ezt a káros folyamatot. De még egy hónapig vártak, míg végül 0,6 százalékról 0,9 százalékra emelték az alapkamatot. Ócska kifogás, hogy a nekilendülés azért tartott ilyen sokáig, mert utoljára 10 esztendeje akadt példa hasonló előjelű korrekcióra. A kamatemelés mértéke ráadásul elhibázottnak bizonyult: a forint árfolyamának stabilizálódására számítottak, ehelyett belefutottunk egy három százalékos gyengülésbe.
A megfogni szándékozott infláció pedig - az MNB szándékaival dacolva - tovább emelkedett, olyan magasságokba, ahol utoljára 2012-ben járt. A teljes szakmai kudarcot ugyanakkor tetézte, hogy a nem fixált hitelek kamata emelkedésnek indult, viszont a megtakarításokéról ugyanez nem mondható el.
Amíg a fogyasztók az MNB tehetetlenségén bosszankodnak, addig a koronavírus járvány legnagyobb kárvallottjai, az üdülési, közlekedési, kulturális és a szabadidős szolgáltatók árai újranyitási vágtába kezdtek: ebben élen jártak az éttermek, sőt még a munkahelyi étkezdék is csatlakoztak hozzájuk. S bár tavaly nyáron már lehetett hasonló jelenséggel találkozni, a drágulás mértéke még az akkorit is felülmúlja.
Viszont egy az 1980-as évek eleje óta nem tapasztalt fenomén is felbukkant: megjelent az építőanyagiparban és a tartós fogyasztási cikkek piacán a hiány. Az ellátási és szállítási láncok megszakadása világjelenség, miként annak árfelhajtó szerepe is, azonban nálunk az imitt-amott tapasztalható szűkösség mellett ez az indokoltnál erőteljesebbre sikeredett.
Mivel az alapvető élelmiszerek ára is jelentős mértékben megnőtt, a kormánykritikus politikai pártok és főleg a nyugdíjas szervezetek ismét javasolták, hogy ideje lenne már a 27 százalékos áfájukat 5 százalékra mérsékelni. Az ötlet jogos voltához aligha férhet kétség, és még az üzletláncok is melegen üdvözlik, igaz, ők annak reményében, hogy az adócsökkentés mértékét szemrebbenés nélkül "lenyelik", miként tették ezt a sertéshús esetében is. Hasonlóképpen gondolkodtak az építési vállalkozók a lakásáfa átmeneti mérséklésekor.
Két hét múlva az MNB újabb kamatemelésre készül. Mértéke a júniusihoz hasonlóan 0,3 százalékpontos lehet. Ennek a hatását nehéz megjósolni, az azonban bizonyos, hogy a kamatemelések sorozatát folytatni kell. De illúzióink ne legyenek: mire ez a lépés az infláció elszabadulását tartósan lefékezi, addigra a falevelek is lehullanak. S az is előfordulhat, hogy a naptár már nem 2021-et mutat majd.