Az adatok elemzése során legalább 10 olyan kormányt azonosítottak, melyekről úgy vélik, hogy az NSO nevű okostelefonok feltörésére alkalmas kémszoftvert üzemeltető izraeli kibercég ügyfelei voltak. Magyarországon kívül Azerbajdzsán, Bahrein, Kazahsztán, Mexikó, Marokkó, Ruanda, Szaúd-Arábia, India és az Egyesült Arab Emírségek szerepel a listán. Több mint 180 újságíró száma szerepel az adatokban, köztük a Financial Times, a CNN, a New York Times, a France 24, az Economist, az Associated Press és a Reuters riportereié, szerkesztőié és vezetőié.
Egy mexikói riporter, Cecilio Pineda Birto száma feltűnik az adatok között, írja a Guardian, amely rámutat, hogy egy mexikói ügyfél a meggyilkolása előtti hetekben érdeklődött iránta. A telefonját soha nem találták meg, így törvényszéki elemzésre sem volt lehetőség. Az NSO szerint még ha Pineda telefonját célba is vették, ez nem jelenti azt, hogy az arról gyűjtött adatok bármilyen módon hozzájárultak volna a halálához, hangsúlyozva, hogy a kormányok más eszközökkel is megtalálhatták a tartózkodási helyét. Pineda egyike volt annak a legalább 25 mexikói újságírónak, akiket a jelek szerint két éven keresztül megfigyelésre jelöltek ki. A készülékek vizsgálata nélkül nem lehet megmondani, hogy a telefonokat a Pegasus segítségével próbálták-e feltörni. Az NSO mindig is azt állította, hogy „nem üzemelteti azokat a rendszereket, amelyeket ellenőrzött kormányzati ügyfeleknek értékesít, és nem fér hozzá ügyfelei célpontjainak adataihoz”, írja a Guardian.
A 38 éves szabadúszó riportert, Pinedát, 2017. március 2-án lőtték agyon Ciudad Altamiranóban, a dél-mexikói Tierra Caliente régió egyik városában, amely a rivális szervezett bűnözői csoportok rettegett csataterének számít. Néhány órával a halála előtt, a Facebook Live-on sugárzott adásában Pineda azzal vádolta az állami rendőrséget és a helyi politikusokat, hogy összejátszanak egy erőszakra hajlamos helyi maffiózóval.
A meggyilkolását megelőző hetekben Pineda névtelen halálos fenyegetések sorozatát kapta. Ezzel nagyjából egy időben az NSO kémprogramgyártó cég egyik mexikói ügyfele a mobiltelefonszámát megfigyelés lehetséges célpontjául választotta ki. „A hatalommal rendelkező emberek bárkivel azt tehetnek, amit csak akarnak” – jelentette ki Pineda özvegye, Marisol Toledo, amikor megtudta, hogy volt férje is potenciális célpont volt.
Mexikó a világ legveszélyesebb országa az újságírók számára a háborús övezeteken kívül. A legnagyobb veszélynek azok az újságírók vannak kitéve, akik a szervezett bűnözés, a biztonsági erők és a korrupt tisztviselők által szőtt befolyási és érdekhálózatok után nyomoznak.
Pineda gyorsan hírnevet szerzett a bűntények helyszíneiről készített exkluzív riportjaival. „Meg kell érteni azt a környezetet, amelyben az újságírók élnek, dolgoznak” – mondta Vania Pigeonutt, szervezett bűnözésre szakosodott újságíró.
A Financial Times egyik ismert újságírója szintén a listán szerepel. Roula Khalaf tavaly lett az újság történetének első női szerkesztője: 2018-ban potenciális célpontként választották ki. A kiszivárgott adatok elemzése arra utal, hogy Khalaf telefonját az Egyesült Arab Emírségek (EAE) kormányzata akarta megfigyelni. Khalaf akkoriban az FT helyettes szerkesztője volt. A Financial Times szóvivője elmondta: „A sajtószabadság létfontosságú és elfogadhatatlan az újságírók bármilyen jogellenes állami beavatkozása vagy megfigyelése”.
Az elemzés által megerősített újságírók között volt Siddharth Varadarajan és Paranjoy Guha Thakurta, a The Wire indiai hírportál társalapítója és riportere. Thakurta telefonját 2018-ban hackelték meg, miközben egy olyan cikken dolgozott, amely azt vizsgálta: Narendra Modi indiai kormányfő hindu nacionalista kormánya hogyan használta a Facebookot arra, hogy szisztematikusan dezinformációt terjesszen az indiaiak körében az interneten.
Omar Radi marokkói szabadúszó újságírót és emberi jogi aktivistát, aki többször is leleplező cikkeket tett közzé hazája kormányzati korrupciójáról, 2018 és 2019 folyamán figyeltette meg az NSO egy ügyfele. Feltételezések szerint a megrendelő maga a marokkói kormány volt. A rabati kabinet azzal vádolta, hogy brit kém. Saad Bendourou, Marokkó franciaországi nagykövetségének helyettes misszióvezetője visszautasította a vádakat.
Dzsamal Hasogdzsi szaúdi újságíró brutális meggyilkolása után az NSO határozottan tagadta, hogy ügyfelei a hackerprogramot az újságíró vagy családja ellen használták volna. „Semmi közünk nem volt ehhez a szörnyű gyilkossághoz” –mondta Shalev Hulio, az izraeli megfigyelőcég vezérigazgatója a 60 Minutes című amerikai televíziós hírműsornak 2019 márciusában. Ez hat hónappal azután történt, hogy Hasogdzsit, a Washington Post rovatvezetőjét Törökországban meggyilkolták az NSO egyik ügyfele, Szaúd-Arábia által küldött bérgyilkosok.
Most a Guardian és más médiumok közös nyomozása bizonyítékokat tárt fel arra, hogy a cég kémprogramját arra használták, hogy megpróbálták megfigyelni az újságíróhoz közel álló személyeket a halála előtt és után is. Az egyik esetben egy Hasogdzsi belső köréhez tartozó személy telefonját négy nappal az újságíró meggyilkolása után hackelték meg, a készülék szakértői elemzése szerint.
A vizsgálat arra utal, hogy Szaúd-Arábia és közeli szövetségese, az Egyesült Arab Emírségek nyilvánvalóan megpróbálta kihasználni az NSO kémtechnológiáját Hasogdzsi halála után, hogy megfigyelje az újságíró társait, adatokat gyűjtsön a török gyilkossági nyomozásról, sőt, odáig mentek, hogy az isztambuli főügyész telefonját is kiválasztották potenciális megfigyelésre, írja a Guardian.
Hasogdzsit 2018 októberében ölték meg az isztambuli szaúdi konzulátuson. Bár a vizsgálat leginkább arra utal, hogy közeli munkatársait vették célba a gyilkosságot követő hónapokban, olyan bizonyítékokat is azonosítottak, amelyek arra utalnak, hogy az NSO egyik ügyfele a halála előtt több hónappal, 2017 novembere és 2018 áprilisa között célba vette felesége, Hanan Elatr telefonját. A jelek szerint az ügyfél az NSO Pegasus nevű kémprogramját használta, amely képes a telefont megfigyelőeszközzé alakítani, mikrofonokat és kamerákat aktiválva a felhasználó tudta nélkül.
