Harold Pinter Hazatérés című drámája tele van titokkal. Sokat beszélnek benne, mondhatnánk, szövegdarab, mégis töredezett. A szerző dramaturgiája felvállaltan hiányos, miközben a maga módján erősen logikus. Ascher Tamás rendezte már a művet a Katona József Színházban a nyolcvanas évek elején Major Tamással a főszerepben, most Miskolcon vitte színre.
A történet szerint egy Amerikában élő filozófusprofesszor hazalátogat feleségével Észak-Londonba, munkásosztálybeli családjához. Pinter a darabot a hatvanas években írta, a téma azonban cseppet sem kopott meg. A kibeszéletlen, elhallgatott családi tabuk kipattanásának megjelenítése igencsak közkedvelt ma is a színpadokon. Sőt nagyon sok dráma erről szól. Pinter műve azonban nem csak erről.
Persze egy család életébe kapunk betekintést. Egy családéba, ahol férfiak élnek, egy apa (Gáspár Tibor), két fia (Görög László és Simon Zoltán), valamint az apa testvére (Harsányi Attila). Férfiak összezárva. Őrületes világ. Szeretik és ölik egymást. A hangulatuktól, a pillanatnyi állapotuktól függ épp, hogy melyiket preferálják. Az összetartozás érzése és az önállóvá válás zsigeri vágyának lehetetlensége csap össze időről időre.
Amit látunk, egyszerre abszurd és nagyon is valóságos, ösztönösen igaz. Ebbe a zsörtölődően összeölelkező zárt közösségbe érkezik, sőt tör be teljesen váratlanul az éjszaka leple alatt Teddy (Fandl Ferenc) és Ruth (Szirbik Bernadett). Felborítják a napi rutint. Ráadásul egy nő lép be oda, ahol egy ideje, az anya halála óta, csak férfiak laknak.
Elkezdődik egy furcsa, kiszámíthatatlan játék a nő és a férfiak között. Olyan az egész, mint egy krimi. Sokáig nem tudjuk és nem értjük, hogy mire is megy ki végül is a játék. A házaspár jómódban él Amerikában, mindenük megvan, a professzor elismert tanszékvezető, három gyerekük van. De azzal, hogy visszacsöppenek oda, ahonnan elindultak, minden megváltozik.
Max, az apa – Gáspár Tibor alakításában – már nem a régi ugyan, de mégis képes összetartani a családot. Az empatikus figyelem nála rögtön átcsap durva agresszivitásba. Nagyokat vált, mégis, így is szerethető. Az egyik fiát, a dörzsölt Lennyt Görög László játssza. Sokat beszél és nagyokat hallgat, szinte mindent tud az életről, a nő megjelenése azonban kizökkenti, előhívja az ösztöneit. Akárcsak öccsének a bokszoló Joeynak, akit Simon Zoltán személyesít meg elfojtott, mégis szenvedélyes energiával.
A sofőr agglegény nagybácsi, Sam – Harsányi Attila – inkább rezonőr, de neki is megvannak a saját titkai. Teddy, akit Fandl Ferenc ad, nagy utat jár be. Visszavágyik a családjához, de rájön arra, hogy a számukra már csak egyszerű idegen. Szirbik Bernadett mint Ruth, a felesége hozza meg a legnagyobb döntést, azzal, hogy marad. Ő hazatér, oda ahonnan elmenekült és valószínű, hogy újra a testéből él majd, mint korábban. A férjét azzal bocsátja el, hogy „ne válj idegenné!”
A kérdés, akkor már csak az, hogy ki számít idegennek? Meddig teszünk még úgy, hogy nem vagyok azok, akkor is, amikor már tudjuk, hogy minden elbillent?
Infó:
Harold Pinter: Hazatérés
Fordította: Hamvai Kornél
Dramaturg: Lőrinczy Attila
Miskolci Nemzeti Színház
Rendező: Ascher Tamás
