Hálás vesztesek

Évek óta azon morfondíroznak a pedagógus érdekvédelmi szervezetek, hogy követelések, kérések, könyörgések, tárgyalások után miért nem rendezte még mindig úgy a kormány a tanárbéreket, hogy azok valóban értékállók legyenek, és legalább egy alapszintű megélhetést biztosítsanak a pályakezdő pedagógusoknak is. Novák Katalin családügyi miniszter megadta a választ - nyilatkozatából legalábbis következtethetünk a lehetséges feleletre.

A miniszter az ATV műsorában a múlt héten arról beszélt, hét éve látogatja a nyári Erzsébet-táborokat, és ott nemcsak boldog gyerekeket, hanem boldog, elégedett pedagógusokat lát. Senki nem panaszkodik, mindenki örül az egyhetes, 0-24 órás munkáért járó 25 ezer forintos élelmiszer-utalványnak, sőt Novák Katalin büszkén hozzátette azt is, a táboroztató tanárok "kifejezetten meg is köszönik", hogy lejuthattak a Balaton partjára. És egy másodpercre sem pirult el, egy másodpercre sem sütötte le a szemét, amikor ezt kimondta.

A szakszervezetek pedig csak hangulatot keltenek, hergelik a népet azzal, hogy rávilágítanak: egyre többen vannak, különösen a fiatalok között, akik szerint nincs jövőjük, ha ezen a pályán maradnak. Sokan nem tudják, vagy éppen hogy csak ki tudják fizetni az albérletet, ami marad, azt forintról forintra be kell osztani. Nem tudnak lakáshitelt felvenni, nem tudják elhagyni a szülői házat, hogy "sajátlábra" álljanak; nem tudnak családot alapítani, nem tudnak autót venni és fenntartani, nem tudnak minden évben külföldi nyaralást szervezni (de már belföldit se nagyon), és még sorolhatnánk.

Nyilván vannak olyanok is, akiknek mindez nem okoz gondot. Akik felnőtt emberként is valóban hálát rebegnek a nyári zsebpénzért, és kezet csókolnak a miniszternek azért a lehetőségért, hogy így legalább a Balatonon tölthetnek el egy munkával teli hetet. Máshová úgysem jutnának el, így ez is bőven megteszi. És Novák Katalin szerint, bármennyien vannak is, rájuk kell hallgatni. A méltóságuktól megfosztott, önbecsülésükről lemondó hálás vesztesekre.