Előfizetés

Egyre kínosabbak a megfigyelések az izraeli kormánynak

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2021.07.22. 12:15

Fotó: MARIO GOLDMAN / AFP
Az izraeli kabinet állítólag munkacsoportot hoz létre, hogy kezelje a Pegasus projektből származó, az NSO Group izraeli megfigyelő cég által autoriter kormányoknak eladott kémeszközök használatáról szóló leleplezések következményeit, írja a brit The Guardian csütörtöki kiadásában.
Az izraeli védelmi minisztérium, az igazságügyi minisztérium, a külügyminisztérium, a katonai hírszerzés és a Moszad, a nemzeti hírszerző ügynökség képviselőiből álló csoport készen áll arra, hogy vizsgálatot folytasson arról, szükség van-e „politikai változtatásokra” az érzékeny kiberexporttal kapcsolatban - jelentette több izraeli médiaszervezet este.
Egyre nagyobb diplomáciai nyomás nehezedik Izraelre, mivel minden jel szerint azzal, hogy a kormány lehetővé tette a kémprogram exportját az Pegasus kémszoftvert előállító NSO számára, több autoriter rezsim számára lehetővé tette a visszaéléseket.

Benny Ganc védelmi miniszter azt közölte, hazája „tanulmányozza” a Pegasus projektnek az NSO-val kapcsolatos leleplezéseit. „A kibertermékek exportját csak kormányoknak és csak legális felhasználásra hagyjuk jóvá” – jelentette ki. „Azoknak az országoknak, amelyek megvásárolják ezeket a rendszereket, meg kell felelniük a felhasználási feltételeknek.” Izraelt azonban egy másik kérdés is aggasztja. A Pegasus projekt nyilvánosságra kerülése ugyanis más olyan izraeli vállalatokra is hatással lehet, amelyek kiberfegyvereket exportálnak. „Ez egy rendkívül jelentős fejlemény... Próbáljuk megérteni a teljes jelentőségét" – jelentette ki egy meg nem nevezett tisztviselő a Maariv Newsnak. Az izraeli miniszterelnöki hivatal szóvivője nem kívánt nyilatkozni arról, valóban létrehoztak-e munkacsoportot. A Pegasus projekt, egy médiakonzorcium, amelynek tagjai többek között a The Guardian, a Washington Post, a Die Zeit, a Süddeutsche Zeitung és a Le Monde. Vasárnap hozták nyilvánosságra, hogy kormányzati ügyfelek világszerte az NSO által kifejlesztett és értékesített hacker-szoftvereket használtak emberi jogi aktivisták, újságírók és ügyvédek célba vételére, köztük Magyarországon. A nyomozás a telefonok törvényszéki elemzésén és egy 50 ezer számot tartalmazó kiszivárgott adat elemzésén alapult. A listából nem derül ki, hogy ki tette fel a számokat a listára, vagy hogy közülük hányat vettek célba, illetve hány a számhoz tartozó telefont sikerült meghackelni.
Az a 10 ország, amely a kiszivárogtatás elemzése és a telefonok törvényszéki elemzése szerint használta a technológiát – köztük India és Magyarország –, vagy fontos kereskedelmi kapcsolatokat ápol Izraellel, vagy az elmúlt években javult jelentősen a diplomáciai kapcsolat a zsidó állammal.

Salev Hulio, az NSO alapítója és vezérigazgatója a Pegasus projekt elindítása óta egyetlen nyilvános nyilatkozatában azt mondta, továbbra is vitatja, hogy a kiszivárgott adatoknak "bármilyen jelentősége lenne az NSO-ra nézve", de hozzátette, "nagyon aggódik" a jelentések miatt, és ígéretet tett arra, hogy mindegyiket kivizsgálja.

Feléleszti a múltat Oroszország

Barabás Péter
Publikálás dátuma
2021.07.22. 10:00

Fotó: DIMITAR DILKOFF / AFP
A szobor-ledöntések napjait éljük. Számos országban most látják elérkezettnek az időt arra, hogy a múltjukra emlékeztető jelképektől végleg megváljanak. Örökéletűnek hitt emlékműveket romboltak le az Egyesült Államokban, mert a rabszolgatartás és a gyarmatosítás emlékét látják bennük. Még Kolumbusz Kristóf szobrokat is felgyújtottak, tóba dobtak, lefejeztek, mert Kolumbuszt az amerikai őslakos indiánok lemészárlásának jelképeként tartják számon. Konföderációs személyiségek mását sem akarják látni az utcákon, de még a Kongresszusban sem. Belgiumban II. Lipót, egykori uralkodót döngölték a földbe vagy rongálták meg több városban is, mert személyes birodalmat épített ki Kongóban, ahol milliókkal számoltak le. Ezt az sem tudja feledtetni, hogy II. Lipót hazájában betiltotta a gyerekmunkát, engedélyezte a szakszervezeteket. Spanyolországban törvényt hoztak a Franco-rezsim emlékműveinek és a korszakra emlékeztető emléktábláknak az eltávolításáról. A mindig saját útját járó Oroszország ezúttal sem a nemzetközi trendet követi. Nem eltörli, hanem feléleszti a múltat. Méghozzá nem a legszebb oldalát. 2016-ban még meglepetést okozhatott, hogy Orjol városában felállították az első orosz cár, a XVI. századbeli Rettegett Iván moszkvai nagyfejedelem szobrát. A magát a bizánci császárok örökösének tartott cár haragjának sokezren estek áldozatul, megtizedelte többek között Novgorod városának lakosságát. Nyilvános kivégzéseket rendezett, amelyek brutalitásukról voltak híresek. Sokan őrültnek tekintették. A történészek megértőbbek: elismerik érdemeit a tatárok, törökök elleni harcban, az Európához való közeledésben. Az viszont, amit hátrahagyott: maga volt a káosz. 2019-ben Alekszandrov városában is szobrot emeltek Rettegett Ivánnak. Mintha egy nem lett volna elég. Nem véletlen, hogy a Romanov dinasztia időszakában erre nem került sor: a szadista elfajult uralkodót méltatlannak tartotta maga a cári család is, hogy a cári hatalmat jelképezze. Jellemző, hogy az ezeréves Oroszország novgorodi emlékművét képező 128 történelmi személyiség között sem kaphatott helyet Rettegett Iván. Vajon, milyen zavaros szemlélet magyarázza, hogy manapság feltámasztják?! A másik kedvenc mostanában: Pjotr Sztolipin. II. Miklós egykori miniszterelnöke legalább valóban letett valamit az asztalra. Nem is keveset. Vitathatatlan érdemei vannak a földreformban, az állam megreformálásában, az oktatás modernizálásában. Sokaknak az útjában állt, az ellene elkövetett 11. merénylet sikeres volt. Tíz évenként kap egy új szobrot. Ehhez kell egy „apró” nagyvonalúság: el kell felejteni, hogy ugyanez a Sztolipin mérhetetlen kegyetlenséggel csapott le vélt vagy valós ellenfeleire, bírósági tárgyalás nélkül végeztetett ki embereket, állami szintre emelte a terrort. Egyes visszaemlékezésekben csak véreskezű hóhérként emlegetik. De erről manapság nem illik beszélni. S ha beszélnek, egészen elképesztő magyarázatokkal állnak elő. Például azzal, hogy mindent a maga idejében kell szemlélni, a hajdani áldozatok nem voltak tisztában a történelmi realitásokkal. Mintha az ártatlanok millióinak meggyilkolását bármiféle történelmi realitás megmagyarázhatná. Így aztán hiába érvelnek egyre többen a Mauzóleum puszta léte, Lenin agyonkezelt tetemének megtartása, Sztálin szobrának jelenléte ellen a Kreml falánál. Minden marad a helyén. Sőt! A zsarnokságáról már mindent tudó társadalom tudomásul veszi, hogy számos korábbi Sztálin emlékmű mellett újabbakat állítanak fel. Tavaly május 9-én, a nagy honvédő háború 75. évfordulóján például a Kirovi terület egyik kis falujában állítottak fel egy Sztálin emlékművet, méghozzá úgy, hogy a helyi lakosok adták össze rá a pénzt. Egy évvel korábban egy másik faluban avattak Sztálin szobrot. A remembrance.ru honlap állítása szerint tavaly legalább 105 Sztálin szoborról lehetett tudni, egyharmaduk az északkaukázusi köztársaságokban van. De nemcsak ott és nemcsak eldugott helyeken. A Kommunista Párt számos nagyvárosban, regionális központban állította fel Sztálin szobrát, például Novoszibirszkben vagy Volgográdban. Jakutföldön több éves harc eredményeképpen sok helyen emeltek szobrot Sztálinnak, ami már csak azért is érdekes, mert soha nem járt itt, de a parancsára létrehozott táborok súlyos nyomokat kellett, hogy hagyjanak az emlékezetben. Vagy mégsem?! 

Várakozóban a Nép Szolgája

Gál Mária
Publikálás dátuma
2021.07.22. 09:30

Fotó: SERGEI SUPINSKY / AFP
Miközben Szvetlana Tyihanovszkaja fehérorosz ellenzéki vezető a napokban tehetett hivatalos látogatást Amerikában, az ukrán elnöknek meghívása ellenére is várnia kell.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt még június 7-én egy telefonbeszélgetés során invitálta hivatalos washingtoni látogatásra Joe Biden amerikai elnök. Akkori hírek szerint a vizitre júliusban került volna sor, ám ez egyre valószínűtlenebb. Az Unian ukrán hírügynökség tegnap arról számolt be, hogy a Fehér Ház kivár és igyekszik elcsúsztatni a két elnök találkozóját. A kárpátaljai magyar portál, a Kiszo közlése szerint Gheorge Kent, az USA kijevi megbízottja is megerősítette, hogy ebben a hónapban már aligha kerül sor a Biden–Zelenszkij találkozóra, de augusztusban még pótolhatják. A diplomata nem lát okot arra, hogy végleg ejtenék az ukrán elnök washingtoni vizitjének tervét. Amint a nagykövet szavaiból is kiderül, rögzített időpont egyelőre nincs, ami nem jó hír a nehéz helyzetben lévő ukrán vezetés számára. Ukrajna ugyanis arra törekszik, mielőbb a tényleges euroatlanti integráció útjára léphessen, ám erre vonatkozóan mindmáig csak homályos ígéreteket kapott mind Washingtonból a NATO-integráció, mind Brüsszeltől az Európai Unióhoz való csatlakozás tekintetében. Zelenszkij ettől a washingtoni úttól reméli, hogy Ukrajna végre világos útitervet kaphat a NATO-csatlakozást illetően. Ugyanakkor az ország további amerikai gazdasági, katonai segítséget is remél az Egyesült Államoktól. Az ukrán elnök az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatta az uniós csatlakozás szükségszerűségét is, de erre vonatkozóan sem kapott semmiféle biztatást. Zelenszkij múlt hét végén egy a grúziai Batumiban tartott konferencián arról beszélt, hogy a csatlakozási szándékukat jelző volt szovjet tagköztársaságok, Ukrajna, Grúzia és Moldova számára az uniós csatlakozás jelenthetné a jövőt, ám mindannyiuknak szüksége lenne az uniós távlatok biztosítására. Ukrajna ugyan az integrációs folyamat alapfeltételének tekintett társadalmi, gazdasági reformokkal eléggé rosszul áll, de a NATO csatlakozás felé tehet egy lépést, amennyiben az elnök mögött álló párt, a Nép Szolgájának új javaslata megvalósul. Olekszandr Kornyijenko pártelnök kedden jelentette be, hogy tervek szerint 2023-tól megszüntetik a kötelező sorkatonaságot Ukrajnában. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele a NATO-tagságnak. A befagyott donbászi fegyveres konfliktus fényében azonban aligha kivitelezhető a kormánypárt terve, arról egyelőre nincs nyilvánosságra hozott elképzelés, hogy a háborús helyzetben és az orosz fenyegetettség árnyékában ez miként valósítható meg. Kijev azzal tisztában van, kizárható, hogy a NATO vagy bármilyen más külföldi haderő lépne közbe a donbászi konfliktus megoldására és sietne Ukrajna segítségére. Ezt egyértelműen leszögezte idén tavasszal Dmitro Kuleba külügyminiszter is, amikor a Deutsche Welle-nek nyilatkozva  úgy fogalmazott, nem számít rá, hogy a NATO háborút indít Oroszország ellen, ugyanakkor számít a szövetség segítségére. Zelenszkij késleltetett washingtoni látogatásától elsősorban e téren vár érezhető elmozdulást Kijev. 

Zelenszkij, a kisebbik rossz

2019-es megválasztása óta sokat romlott az ukrán államfő lakossági megítélése, ám még mindig ő a legnépszerűbb ukrán politikus. A Nép Szolgájaként ismertté vált elnök népszerűsége 34 százalékos. Potenciális ellenfelei közül Julija Timosenko a legerősebb, őz ő támogatottsága  24 százalékos, de látványosan emelkedik egy másik show man, Szerhij Pritula tábora is, ami jelenleg 24 százalék.  Vitalij Klicsko kijevi polgármester 26, Dmitrij Razumkov, a Legfelső Tanács elnöke 30 százalékon áll, de utóbbiak nem valószínű, hogy indulnának az elnök ellenében.