„Attól, hogy valaki fideszes, nemzeti érzelmű és keresztény, még bőven lehet drogos, homoszexuális vagy akár verheti a feleségét is.” A tanulságot, amelyet legbelül régóta sejtünk magunk is, Szemelyácz János pszichiáter, addiktológus főorvos vonja le, megértően kezelve az emberi vonásokat mutató kormánypárti esendőséget, de értetlenül állva a tapasztalt kettős mérce előtt. „Ha egy 22 egyetemistát öt évre küld börtönbe az ügyész nyolc növényért, akkor a 350 tőért mexikói ítéleti gyakorlattal 15 ezer évre zárják be a hódmezővásárhelyi ügy érintettjeit?” – hordozza a sokunkat feszegető kérdést a magyar bíróság ítélőszéke elé.
Azt, hogy mi is a gond a hazai jogalkotási és -alkalmazási gyakorlattal, Földessi Dávid, a Cannabis Social Club magyarországi elnöke fogalmazza meg. „Orbánék Magyarországán embertelen képmutatás dívik, aminek nagyon sokan isszák a levét. Családok, karrierek, életek mennek tönkre nap mint nap, súlyosan beteg emberek kerülnek illegalitásba és szenvednek a rosszul működő magyar drogrendszer és drogtörvények miatt. Miközben Magyarország nemhogy drogmentes nem lesz, de ha így folytatja, lassan EU-tag sem, a szinte nem létező drog- és a nagyon is létező struccpolitikája miatt. És mi az eredmény? Európán belül nálunk van a legtöbb »drogos«, vagy finomabban, »függő, beteg ember«. Szinte minden családban van valaki, aki kávézik, dohányzik, és gyógyszert is szed, ami – bármennyire is meglepően hangzik – éppen úgy drognak minősül. Akárcsak az alkohol, amiben világszinten dobogósok vagyunk. De alkoholt úton-útfélen főzhetünk, mert megengedte a főnök. „Szinte bárhová bekopogsz, kaphatsz egy liter pálinkát, de a marihuánát fogyasztani tilos. Nem lehet THC (tetrahidrokannabinol, a kannabisz fő pszichoaktív hatóanyaga) a szervezetedben, mert mehetsz elterelésre, ahol reformátuslelkész-lelkületű fazonok tolják a Fidesz-prédikációt, update.”
A halál torkából
Földessi Dávid saját bevallása szerint egy egész életet leélt 33 éves korára. És ha erről kellő távolságból, biztonságos előítélettel azt gondolnánk, a kábítószer vitte félre, jókorát tévednénk.
„Veleszületett szívrendellenesség, fulladásig fajuló asztma – akadtak kalandjaim gyerekkoromban rendesen. Végigment rajtam az egészségügy. Ha édesanyám nem kiváló ápolónő, talán meg sem maradok. Lelkileg és fizikálisan is kikészültem. Kimentem az USA-ba, hogy legalább egy jó helyen éljem le a hátralévő időt. Extrém traumák után arra eszméltem, hogy ha életben akarok maradni, drasztikusat kell váltanom. A fű segített, amit 23 évesen szívtam először” – meséli Dávid, aki az idő tájt DJ-ként muzsikált éjszakai klubokban. A magyar rákosok egyesületének egyik programja révén csöppent az egyik szervező család kálváriájába, egy tüdőrákos fiatalember küzdelmébe. Bécsben is kezelték, a család Dávidéktól járt ki az osztrák klinikára. Végül magángép vitte vissza Amerikába meghalni.
Dávid és a fű saját előzményekkel és egy halálközeli élménnyel az orvoslásban találkozott „Meggyógyítottam magam minden betegségemből, 6-8 éve nem látott orvos. Szent meggyőződésem van a fű gyógyászati hatásában, ezért kezdtem el csinálni a közösségi oldalakat, segíteni akartam azoknak, akiknek életbe vágó szükségük van a marihuánára, és nem csak betépni akarnak vele. Mert olyan megkeresést tucatjával kapok mindennap. Ha valaki 15 éve SM-beteg, már minden gyógyszert kipróbált, és azon gondolkodik, hogy eladja a lakását Szombathelyen, és elmegy Svájcba eutanáziára, és a kannabisz segít neki, arra nehéz bármit mondani…” – mondja Dávid, aki Kender Joe néven működtet Facebook-oldalakat és gyárt videókat. Arccal vállalja a szociális füvezést. És küldetése van, miután több ezer beteggel való kapcsolata után esküszik a kannabisz gyógyító erejére. Tudását az évek tapasztalata mellett a különféle expókon való gyakori részvétellel csiszolgatja.
„Magyarország a világ egyik legtraumatizáltabb országa. Nagyon sok a beteg ember, fizikálisan vagy mentálisan, vagy egyszerre a kettő, aki valamilyen fájdalmat csillapít nap mint nap. Nálunk van a legtöbb daganatos megbetegedés népességarányosan, mostanra az egyik legócskább egészségüggyel párosulva.”
Gyógyít az anyag
Az orvosi kannabisz elismerése fél éve lépett előre egy nagyot, amikor az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága az egészségügyi világszervezet (WHO) javaslatára úgy döntött, hatvan év után módosítja a kannabisz besorolását, és elismeri annak gyógyászati potenciálját.
„Az összes európai uniós ország átsorolta az orvosi kannabiszt, kivéve Magyarországot” – mondja Dávid, aki az USA után a spanyol szabályozást is a helyszínen ismerte meg. Az ibériai-félszigeti állam – Portugália mellett – már sok éve dekriminalizálta a kannabiszfogyasztást, és ezzel letörte a haszontalan és minőséggyilkos feketepiacot, és ellenőrizhetővé tette a felhasználást. Dávid ezt szerette volna elérni itthon is, de miután semmi esélyt nem lát, évekkel ezelőtt Spanyolhonba menekült a kényszerű magyar illegalitás elől. „Nem akarok törvényt sérteni olyasmivel, amit a kultúrállamok már jócskán meghaladtak. Tények és számok állnak rendelkezésre, megszámlálhatatlan tudományos kutatás és esettanulmány, gyógyászati és rekreációs szinten egyaránt. De ez itt senkit sem érdekel. A kortársaim jó része hozzám hasonlóan külföldre ment a vegzálások és a börtönnel fenyegető gyakorlat elől.”
A drogháború alapelvei, állítja Dávid, a nyugati demokráciákban már 10 vagy akár 30 éve megdőltek. A tiltás mögötti pszichológia ezúttal is elbukott szerinte, és sokkal több kárt képes okozni, mint előnyt. Hollandiában például a gazdasági előnyöket nézve és a szociális nyitottság miatt egy nem tökéletes, de legalább élhető rendszert ismert meg. De a spanyol rendszert tartja a leginkább összerakottnak és kifinomultnak, ahol alanyi jogon lehet kultiválni (vagyis termeszteni) és fogyasztani a növényt (nem csak ipari kendert), a kereskedelemnek is megvan az ellenőrzött formája, és még adóteher sem sújtja.
Karbantartva
Dávid most csak azért van Magyarországon – ahol már lakcíme sincs, mert csak spanyol van –, mivel az elterelés ideköti. „Itthon sosem volt semmilyen drogügyem, viszont egy osztrák Cultiva expó után sokunkat elkaptak jointtal, aztán hazafelé jövet meghúgyoztattak a határon.”
A Cultiva első, 2008-as kezdete óta a platform célja a kender-kannabisz népszerűsítése, az ipari felhasználás fejlesztése és a számos kapcsolódó társadalmi-politikai kérdés tisztázása.
Szemelyácz János főorvos páciensei között is vannak betegségükre kannabiszt fogyasztók, akik társasházak szobáiban vagy a lakott területektől távol eső hétvégi kertek fóliasátraiban termelik meg maguknak az anyagot, szigorúan saját fogyasztásra.
„Sokan így tudják karbantartani a feszültségeiket, a szorongásaikat, vagy éppen olyan betegek, akiknek más medicina nem segít. Bárkinek lehet olyan időszakos élethelyzete, amelyet alkohollal vagy droggal tud átvészelni, de mégsem lesz se alkoholista, se drogos. Akinek használhat a gyógyszer, gyakran azt mondja, hogy ugyanazt a hatást idézi elő, mint ha füvezne. A gyógyszernek viszont van eleje és vége, és a hatóanyaga is pontosan tudható. A házilag termesztett kannabisz nem ilyen, a piacon kapható pedig még inkább zsákbamacska lehet.”
A főorvos az előbbiek mellett a csehországi példát említi, ahol 2010 óta megengedett három tő növény termesztése. Ennél nem is éri meg többel foglalkozni, hiszen mivel mindenki megteheti, nincs igazán kereslet rá, a minőséggel és a mennyiséggel persze adódhatnak gondok. Idehaza öt tőig számít csekély mennyiségnek egy „ültetvény”. A hódmezővásárhelyi 350 tő szárított virágzatából származó termés a legelvetemültebb kannabiszfan étvágyát is sokszorosan meghaladná.
Zugkertészek melegágya
Magyarországon Dávid szerint legalább 100 ezer ember füvezik szociális, rekreációs céllal. A felhasználók idehaza nem igazán tudnak jó minőségű kannabiszt beszerezni Dávid szerint. Ha lehet is, nagyon limitált esetben és mennyiségben, és jóval magasabb áron, mint az megszokott. Többnyire a Balkánról csempészett, gyakran mérgekkel átitatott, alacsony minőségű füvek vannak a piacon, vagy nagytermelők, akik szintén nem a minőségre mennek. Hollandiából és Ausztriából szoktak jó minőségű füvek érkezni, de azok elfogynak hamar nagyon zárt körökben.
„Van néhány zugkertész is, de gyakran befújt biós, sokszor CBD-s kamufüvet árulnak. Teljesen lealjasodott helyzet. Ha lenne olcsó fű, azzal akár le is tudnának jönni ezekről, de mivel nincs más, inkább bióznak (lásd: keretes írásunkat), még ha meg is döglenek tőle – berzenkedik Földessi Dávid. – Nem is csoda, hogy ekkora a dizájner drogok kereslete a szegénység és a jó fű kínálatának hiánya miatt. Az addiktív kínai idegmérgek helyett érdemes lenne szabályozni az ellenőrzött minőségű kannabiszfelhasználás jogszabályi környezetét. A biós se szívna mérget, ha megtermelhetné magának a rendes minőségit vagy hozzájutna normális áron, főleg, ha az ellenőrzött és legális.”
A Magyarországon elszívott füveknek legalább a 70 százaléka külföldről származik, mondja Dávid. Akik kicsiben termelnek, csak korlátozott számú embert érnek el. Egy ember megcsinál 5-10 növényt, amit elfogyaszt 4-5 ember, és kipörgéses alapon jön a következő kör, de az már máshol és másnál.
Tőben járó bűnök
A megfelelő minőségű kannabisz hiánya értelemszerűen pörgeti nemcsak a kis házi kertészeteket, de a nagy kaszálás reményében a nagy ültetvényeket is. Időről időre meg is buknak vele, ami gyakorlatilag csak úgy lehetséges, ha valakit feldobnak a jóakarói.
„Bukni lehet sokféleképpen és többféle okból, viszont az nem normális, hogy valakit börtönbe raknak és úgy kezelik, mint egy erőszakos bűnözőt, pár darab növényért, ami adott esetben a házát el sem hagyja, hiszen elfogy otthon. Míg abban az esetben, amikor valami nagyüzemű létesítmény van valahol, mint a fidelitasos esetben is, ott általában 1-2 beültetést követően költözni szoktak a feltűnés elkerülése végett. Viszont egyszerre termelnek meg akár százkilós tételeket is, amiből sok esetben külföldre is jut, Romániába vagy Ukrajnába. A maradékot meg az itthoni nagyvárosok »nagy körei« el is szórják az utcákon többnyire.”
Egy átlagos kannabiszfogyasztó éves igényét le lehet termelni 15 négyzetméteren is Dávid szerint, ha valaki ért hozzá. „Ez egy csodálatosan bonyolult és komplex növény, de ugyanennyire igénytelen és egyszerű is, addig a pontig, amíg valaki nem akarja ténylegesen magas szinteken űzni a termesztését. Ha egy átlagos, ezer négyzetméteres kert fele be van ültetve, az lehet akár fél tonna marihuána is, ami már egy prémium autó ára manapság. Erre szoktam azt mondani, hogy ha minden magyar ember paradicsom meg paprika helyett minőségi orvosi kannabiszt termelhetne akár külföldre is, engedéllyel, felfoghatatlan gazdasági változást eredményezhetne.”
Dávid azt mondja, alapvető gasztronómiai, rekreációs, de még alapvető gyógyászati szinten is elég lehet egy átfogó, de intenzív egynapos képzés a kannabisztermesztéshez. Persze nagyon sok olyan, már nemesítőktől összegyűlt titkos tudás van, amit viszont többnyire csak tapasztalat útján lehet megszerezni. És éveket is jelenthet adott esetben. Ahhoz, hogy valaki a saját igényeit kielégítse, elég elemi növénytani tudással rendelkeznie, hiszen vannak olyan nemesített fajok, amelyek mondhatni „hülyebiztosak”, és egy pár oldalas olvasmány után szinte bárki képes őket eredményesen nevelgetni.
Luxusültetvény esetében viszont már nemcsak alapvető kertészeti és növénytani ismeretek kellenek, hanem biológiai és épületgépészeti, világítástechnikai szaktudás sem árt.
Dávid még külföldön hallott egy sztorit, amikor 150 ezer növénnyel kapcsoltak le valakit, és sok száz kiló kész virágzattal, föld alá beásott konténerekbe rejtve mindezt. „Na, az kellemetlen lehetett annak, akit elkaptak vele, és meg is érdemli, amit kap érte” – mondja Földessi Dávid, elmerengve azon, hogy „miért nincs még mindig a fidelitasos csávó előzetesben”?
