Szemben OV állításával, az a legfontosabb kérdés az általa kezdeményezett „gyermekvédelmi” népszavazás kapcsán, hogy érvényes lesz-e a referendum. Hogy képes-e a választókorú népesség legalább felét megmozgatni.
Tegnapi rádiónyilatkozata arra utal: OV pontosan tisztában van azzal, hogy ez nem fog menni, a népszavazás nem lesz érvényes. Megkockáztatom, még annyian sem vesznek majd részt rajta, mint a 2016-os „migrációs” referendumon, amikor a választók 41 százaléka, 3,4 millió ember szavazott. Ugyanakkor a közjogi vereségre politikai győzelemként tekintett és tekint ma is Orbán: a 3,4 millió voks több mint 98 százaléka a kormány álláspontját támogatta. Összevetésül, a 2018-as parlamenti választáson a Fidesz-KDNP 2,8 millió szavazatot kapott listán, félmillióval kevesebbet, mint amennyien két évvel korábban melléjük álltak. Tegnap ezt ki is mondta OV: „hiába bojkottálta az ellenzék akkor, a magyar nép megtámogatta a kormányt”.
A cél a mostani referendummal hasonló, egy újabb kamu ügyben megmozgatni a Fidesz támogatóit, illetve bő fél évvel a parlamenti választások előtt az egész országra kiterjedő, nagymintás „közvélemény-kutatással” felmérni az erőviszonyokat. Továbbá csőbe húzni az ellenzéket, hiszen a kormány népszavazási kérdéseire nem lehet „igennel” válaszolni, így ismét marad a bojkott, amit az ellenzéki előválasztási kampány hajrájában kell majd kommunikálni: aktivitás helyett passzivitást kérni az ellenzéki szavazóktól.
Ennek ellenére úgy vélem, a bojkott a legjobb megoldás az ellenzék számára, hiszen előre tudható, bármekkora legyen is a részvételi arány: Orbánék elsöprő győzelemként fogják ünnepelni az érvénytelen voksolást. Igazán kényes helyzet akkor állhat elő, ha az ellenzéki népszavazási kérdések is felkerülnek a szavazólapra, ahogy azt Karácsony Gergely szeretné. Ez megmozgatná az ellenzéki szavazókat, s akár a Fidesz kérdései esetében is érvényessé válhat a referendum. Vagyis épp az ellenzék segítené elő Orbánék sikerét. Ezt mindenképpen el kellene kerülni.