Dübörögni muszáj

Orbán Viktor Gulyás Gergelyen keresztül közölt véleménye a megfigyelési ügyről az, hogy 2010 óta itt minden törvény be van tartva, ezért nincs is róla mit beszélni. Én meg úgy látom, hogy voltaképpen nem is szabadna másról szólni. A bajok akkor és ott szoktak kezdődni egy országban, ha az állam, a kormány ellenőrzése megszűnik, mert a parlament nem tölti be ezt a funkcióját, a nyilvánosság döntő többsége pedig szedálva van.

Ha tehát bármit megállapíthatunk az elmúlt tizenkét évről, az éppen az, hogy valóra vált Orbán terve, álma: azt tehet, amit akar, és a maga alá gyűrt média semmit sem lát, amit a kormányzat nem enged neki látni. Ezen nem szabad csodálkozni: ha egy autoriter hajlamú vezetőnek kétharmada van, mindig fog találni 133 bátor embert és olyan vezetőket, akik neki és nem a törvényeknek akarnak majd megfelelni. Van az a pénz és van az a fenyegetettség, amely után a 133-ak halmaza engedelmessé válik, és mindent jogszerűnek lát, ami nem az, vagy mindent jogszerűvé tesz, hogy a Vezért kiszolgálja.

Pedig, higgyünk benne, nem lesz ez mindig így. Számos példa igazolja, hogy a hűséges szolgák egyik pillanatról a másikra árulóvá válhatnak, a „parancsra tettem” kifogással védekeznek. Kétségtelen: most még nem tartunk itt. Súlyos botrányok sorozatát ússza meg a hatalom a szolgák és csahosok seregének köszönhetően. A média, azaz mi nem végezzük el a munkánkat; az újságírók nagy része tudomásul veszi, hogy a szája be van fogva, jobbra nem is szabad néznie, a független töredék pedig egy ponton túl beleun saját feladatába. Beleun abba, hogy napirenden tartsa azokat az ügyeket, amelyek egy bűnös kormány esetében soha nem évülhetnek el.

Most tehát épp az a dolgunk, hogy ne engedjünk a hatalom taktikájának, ne engedjük, hogy csak arról beszéljen, amiről ő akar. Nem szívesen esnék a kisegér hibájába, aki az elefánt mellett haladva kijelenti: hogy dübörgünk, hogy dübörgünk. Tudom, hogy nem dübörgünk, de hangokat adunk, amelyeket előbb vagy utóbb meg kell hallaniuk a most apátiába zuhantaknak, a közönyösöknek. Jószerével másról sem szabad beszélnünk, írnunk, mint a kormányzat ellenőrzés nélküli játszmairól. Ez a hatalom ugyanis minden kontrollt levetett már magáról, a miniszterelnök a diktátorok teljes nyugalmával csörtet át minden jogszabályon, dobat félre mindent, ami akadályt emelne elé – hogy otthon a tükör előtt mit tesz, azt nem tudhatjuk.

Igen: minden nap le kell írnunk, hogy törvénytelenségek sorozatával emel törvényessé bűneseteket. Márpedig ez a megfigyelési ügy is az, a veszélyhelyzet meghosszabbítása is az, a veszélyhelyzet részbeni felfüggesztése egy manipulatív népszavazás miatt is az, és a felvásárolt média központi irányítása is az. Ez a rezsim foglyul ejtette az országot, és ez az immár nap mint nap kirobbanó botrányok által egyre világosabbá válik. Odáig jutottak, hogy koherens meséket sem tudnak kiötleni, csak arra képesek, hogy kijelentsék: amit tesznek, jogszerű.

Hát nem az. Lehet, hogy egerek vagyunk, de mégis: dübörögni muszáj.