A latin-amerikai baloldal kultúrája és öröksége sokszínű: könnyen kirajzolódik a különbség a mérsékelt (például Brazília, Argentína, Chile, Uruguay) és a radikális baloldali (Kuba, Venezuela, Bolívia) víziók és gyakorlatok között. Lenti Attila politológus az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában kiemelte: vannak olyan közös történelmi élmények a 20. századból, amelyek beépültek a baloldali mozgalmak memóriájába. Ilyen elem a hidegháború alatti elnyomás és üldöztetés, amely rettegésben tartotta és nem hagyományos eszközök alkalmazására késztette a baloldali politikai erőket. Továbbá a szocialista blokk összeomlása, amelyben eleinte a neoliberális dogma végső győzelmét és az USA térnyerését vélték felfedezni. Ekkor kifejlődtek olyan, már modernnek tekinthető mozgalmak, amelyek azután a 2000-es évek elejére elhozták a baloldali fordulatot a latin-amerikai társadalmak egy részében.
A baloldali kormányok ebben az időszakban népszerű szociális intézkedéseket tudtak bevezetni. Ezt viszont a nyersanyagárak zuhanása követte, amely fenntarthatatlanná tette a rendszert. Mindez előbb recesszióhoz, majd új, jobboldali hullámhoz vezetett.
A nyersanyagok intenzív kitermelésén alapuló gazdasági modellt fel kell váltani egy fenntartható, tudás- és kutatás alapú gazdasággal. A részvételi demokrácia mélyítésére, a hátrányos helyzetű csoportok hatékonyabb bevonására is szükség van, továbbá a mérhetetlen vagyoni egyenlőtlenségek csökkentését sem szabad megspórolni.
Kuba esete érdekes a térségben: évtizedek után tüntetések kezdődtek a hatalom ellen. Az országban elképzelhető a demokratikus változás, csak épp nem tudjuk, hogy mikor fog ez bekövetkezni. Elképzelhető, hogy egy egészen lassú folyamat lesz. A 90-es években, majd később felnőtt generációkat ugyanis a forradalmi mítosz már nem érdekli, viszont ez önmagában nem garancia az átmenetre, hiszen a hatalom keményen fellép a tiltakozókkal szemben. – A 2000-es években is azt gondoltuk, hogy a rezsim már nem sokáig lesz hatalmon. Most 2021-ben még mindig ugyanez a rezsim uralkodik Kubában – fogalmazott. A jelenlegi elégedetlenség több okra vezethető vissza. Ilyen a többi között az Obama-féle lazításokat követő Trump-embargó, a venezuelai válság eredményeként előállt üzemanyaghiány, illetve a járvány miatt megcsappant turizmus. Lenti Attila a demokráciát is követelő tüntetésekkel kapcsolatban arról beszélt, hogy a rezsim paranoid módon reagál az ország nehézségeire és növeli az elnyomást.
Tüntetések ugyanakkor már országokban is vannak, főleg Brazíliában a jobboldali kormány ellen demonstrálnak, de hasonló figyelhető meg Kolumbiában vagy Chilében. Mintha elfogyott volna az emberek türelme, Brazíliában például a járványban már több mint félmillió ember halt meg. Könnyen elképzelhető, hogy a választás ott is egy teljesen új hullámot indít majd el.
