Perzsel a nap. A délegyházi Napsugár utcát borító murvájából fehér port kever a szellő. Fát elvétve látni. A hetven házas utca és az Újtelepnek nevezett környéke mind az elmúlt években épült. A lakók zömében fiatal házasok, gyakorta 2-3-4 gyerekkel, sok évre eladósodva, csok-kal gúzsba kötve. Ők a hol „gyüttmentként”, hol „percemberként” emlegetett betelepülők, akik lassanként többen vannak, mint az őslakosok.
„Nekik kellene kapát, kaszát ragadni, azután döntsék fel a városházát. Mi az, hogy eladják nekik a telket, meg a házat, azután meg bányát nyitnak rájuk” – háborog egy idősebb asszony a telep szélén lévő Árok utcában. Körötte egy fa árnyékába szorulva, egymás szavát toldva mesélik az „újtelepiek” a történteket. Egy a közös bennük: nem akarnak több bányát a falu körül.
A keskeny aszfaltcsík túloldalán, a lakóházaktól alig 50-100 méterre nyílna az új bánya. A kitermelés miatt szálló por a környezetvédelmi engedélyezési eljáráshoz benyújtott térkép szerint megállna az úton, a zajhatár viszont még a hivatalos papírok szerint is legalább négy-öt házzal beljebb húzódik.
„A papír mindent elbír”, legyint Tóthné Purthál Györgyi, az Összefogás a délegyházi kavicsbányák ellen nevű civil tömörülés vezetője, aki már sok éve küzd a környékbeli már régóta működő bányák ellen.
– A környezetvédelmi engedélyben megszabják a bányaüzemeltetés feltételeit, de senki nem ellenőrzi. A bányavállalkozók azt tesznek, amit akarnak. Csak egy példa: elméletileg kizárólag reggel hattól este tízig dolgozhatnának, de ha a cég folyamatos munkarendet ír elő és a munkaügyi hatóságnak ez megfelel, akkor termelhetnek éjjel és hétvégén is – magyarázza a sertéstelepet működtető Tóthné, aki a saját 16 hektárja mellé mástól is bérel földet, így 54 hektáron gazdálkodik Délegyháza szélén.
Mozgósítása nyomán a helybeliek ügyfélnek jelentkeznek be a házakhoz közeli területen bányanyitást tervező Precíziós Agrokémia Zrt. által a Pest megyei Kormányhivatalnál kezdeményezett környezetvédelmi hatósági engedélyezési eljárásba, hogy már az elején megakasszák az ügyet. A bányanyitás legalább 1500 embert érint majd közvetlenül a zaj és a por miatt, de a talajvíz várható csökkenése okán az egész falut – hangoztatják. Egyszer már győztek, egy másik bányavállalkozó 2009-ben már próbálkozott bányanyitással, de a lakossági tiltakozás meghátrálásra kényszerítette. Csakhogy a rendezési tervben azóta is különleges bányászati minősítéssel szerepel a terület. Tóthné éppen ezért ennek módosítását javasolta az önkormányzatnak. Riebl Antal, Délegyháza polgármestere azonban azzal vágott vissza: a „javasolt döntés súlyos anyagi károkat okozna a községnek, sőt a település csődjéhez is vezethetne” a tulajdonosok kártalanítása miatt. A tervezett bánya mellett élők viszont azon aggódnak, hogy a házuk értéke bezuhan a bányanyitás után. A tiltakozók szerint a polgármester rendre azzal söpri le a felvetéseiket, hogy laikusok. Egy a terület átminősítéséről szóló Facebook-vitában Riebl azzal vágott vissza: „"édes" lenne a dilettáns javaslattal élni, de mindannyian meginnánk a levét...”.
Riebl arra is felhívta a figyelmet, hogy a föld alatti ásványvagyon az állam tulajdona és a mai építőanyag-ínséges időkben mindent meg fognak tenni, hogy kitermeljék. Saját közösségi oldalán azt írta:
Annyi biztos: befolyásos vállalkozó vinné a kavicsot a lakóházakhoz közeli területen tervezett bányából.
A Mészáros Lőrinc érdekkörébe tartozó Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. két – a Népszava által is megszerzett – nyilatkozatban vállalja, hogy a Budapesti Atlétikai Stadion kivitelezésének alvállalkozójaként a közérdekű beruházáshoz szükséges nyersanyag egy részét a délegyházi bányatelekről szerzik be. A stadionberuházásnál keletkező „szennyezetlen inert anyagot” pedig a bányatelek tájrendezésekor a meder visszatöltésére használják fel. (A hivatalos meghatározás szerint „ nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be.") Nagy kérdés, hogy ki fogja azt ellenőrizni, hogy nem kerül-e a mederbe majd más is. Azt nagyon kevesen hiszik el, hogy a területet a visszatemetés után a bányavállalkozó ígérete szerint szántóföldként tudják használni. Ezt a polgármester is »jogos aggodalomnak« tartja.
Minderről Riebl Antalt is kérdeztük, aki többszöri megkeresés után válaszolt ugyan a kérdéseinkre, de a megjelenés előtt visszavonta nyilatkozatát. Így arra adott magyarázatát sem közölhetjük, hogy miért használja székhelyként a környéken bányát üzemeltető River Water Energy Kft. a fia tulajdonában álló Majosi út 54. szám alatti ingatlant.
Miközben a polgármester egyes nyilvános kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy szerinte nehéz lenne megakadályozni a beruházást, az önkormányzat érzékelve a lakossági hevületet, aláírásokat gyűjtött a Precíziós Agrokémia Zrt. által tervezett bányanyitás ellen. Keddig 1720-an írták alá a petíciót. Addigra elkészült a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Bányafelügyeleti osztályának írt beadvány is, amelyben – vélhetőleg sok helybelit meglepve – Riebl a település vezetőjeként hosszan részletezi az ellenérveket. A bánya már a kitermelés előtt, a védőtöltés kialakításakor veszélyezteti a levegőtisztaságot, nem ismert az újabb kitermelés talajvíz-süllyesztő hatása, a település kútjai akár el is apadhatnak, a meglévő bányatavak vízszintje már most csökken. Arra is felhívja a figyelmet, hogy „Délegyházán a bányatelkek termőföldek nagyságára vetített aránya 70,43 százalék”. Külön kiemeli, hogy a bányatelek mellett kisgyermekes családok százai élnek, akiknek életét a bánya „ellehetetleníti”. A kiszállítási útvonal melletti kempingek, tanyák és a Robinson Ökofalu pihenésre alkalmatlanná válnak, különösen úgy, hogy vélhetőleg hétvégén is dolgozni fognak. S végül kétségét fejezi ki, hogy egy veszteséggel működő, mindössze 5 millió forint törzstőkével rendelkező cég képes lesz helytállni az általa esetleg okozott károkért.
Az „Újtelep” melletti új bányából évi 200 ezer köbméter homokot és kavicsot termelnének ki, amit napi 128 teherautóval hordanának el. A helyiek jól tudják mit jelent ez. Hatalmas zajt, messziről is látható porfelleget. A már működő délegyházi bányák szállítási útvonaláról készült képeken jól látható a sok méter magas porfal. A fotókat a közeli tanyán élők készítették, akik néhány évvel korábban azért költöztek ide, hogy asztmás fiukat kimentsék a városi szmogból.
A lefotózott Nyárfás út lesz egy másik, a Precíziós Agrokémia bányájánál jóval nagyobb, Tiborcz István érdekkörébe tartozó üzletembernek, Balázs Attilának átjátszott hatalmas – kiskunlacházi, délegyházi – bányaterület szállítási útvonala is. A Népszava korábban részletesen beszámolt arról, hogy az Orbán-kormány miként egyengette törvényekkel, kormányrendeletekkel az utat az építési vállalkozóból bányatulajdonossá avanzsált Balázs Attila előtt és miként játszotta át a cégének zárt tender keretében a több száz hektáros bányaterületet. A bányanyitást a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánította, így a szükséges engedélyeket könnyített eljáráson, rövidebb idő alatt szerezheti be a Balázs-féle Kvarchomok Kft.
A Kvarchomok által kiszemelt, építési hellyé vált óriási terület határán húzódó fasorokban, illetve a körötte lévő Natura 2000 területeket több védett madárfaj fészkel, a 437 hektáros bányaterület több mint fele – 250 hektár – mezőgazdasági terület, amit meg is művelnek. Már ha megterem ott valami. A kitermelés ugyanis „elszívja” a vizet a talajból. A működő bányák miatt egy korábbi hatósági határozat szerint több mint 10 centimétert csökkent a talajvízszint, az újabb kitermelés szteppévé változtathatja a vidéket. A környéken 65 kavicsbánya működik.
– A gyümölcsfáinkat már most folyamatosan locsolni kell, holott tíz éve még nem így volt – mondja Varga Laura. Tavaly építkezni kezdtek a tanyájukon, mire az idén kiderült, hogy a szomszédban a Kvarchomok Kft. nyit bányát. – Ha ott megkezdődik a kitermelés, akkor csomagolhatunk, ivóvizünk se lesz, mert kiapad a kutunk. Az állattartást is elfelejthetjük, mert az állatok megvadulnak a zajtól. De a házfalak is megrepedhetnek, több perről is hallottunk emiatt a környéken.
A bányavállalkozók szeretik olcsón megúszni a dolgot. Az útjukba kerülő tanyát, ha üres egyszerűen „betolják” a vízbe, Tóthné közérdekű bejelentést is benyújtott emiatt. A lakott majorságokat a kötelező 5 méteres védősávot betartva körbebányásszák. Lesznek olyan tanyák, amelyek félszigetté, szigetté válnak.
– Majd teszek az út végére egy sorompót és akkor legalább az jön be, akit beengedek – próbálja elviccelni az államilag megtolt bányaterületen élő gazdálkodó Jónás Sándor. – 25 éve jöttem ide, azóta nevelem a gyümölcsfáimat, a feleségem szerint napfényíze van annak, ami itt terem. Nem fogok én harcolni, ha megtömik a zsebem, szedem a sátorfámat – mondja, de eddig még arról se értesítették, hogy bánya nyílik körülötte, csak a Magyar Közlönyből olvasta ki. Azt is utólag tudták meg a környékbeliek, hogy a veszélyhelyzet idején minden bányajoggal érintett telekre elővásárlási jogot jegyeztetett be az állam.
Nagy pénzekre aligha számíthat bárki. Kártalanításként átlagosan alig 2,6 milliót fizetnek egy hektárért, ebből nem lehet máshol újrakezdeni.
