Brüsszel nehezményezi, hogy a kormány rendkívül keveset akar az oktatásra költeni az uniós forrásokból

Az Európai Bizottság attól fél, hogy a gigaberuházásokra kért pénzek egy része „elfolyik”, ezért sem örül annak, hogy az Orbán-kabinet nem fektet a humán szektorba.

Késedelmet szenvedhet a „normál” hét éves uniós költségvetés magyar forrásainak felhasználása – értesült a Népszava. A Brüsszelből származó információink szerint ugyanis a magyar kormány leghamarabb ősszel nyújthatja be az ehhez elengedhetetlenül szükséges Partnerségi Megállapodást, amit június 30-a óta bármikor megtehetett volna, de mostanáig ez történt meg. Ráadásul nemcsak ezeknek a pénzeknek az átutalása csúszhat: mint ismert, a koronavírus gazdasági kárait enyhíteni célzott helyreállításai alap forrásainak a lehívása is késik a kormány és az Európai Bizottság (EB) vitája miatt.

A Partnerségi Megállapodás az a dokumentum, amiben a tagállami kormányok részletesen leírják, milyen formában szeretnék felhasználni a hét év során nekik járó pénzeket, milyen területekre milyen szempontok alapján költenek majd. Ám információink szerint az erről folyó, ősszel indult viták az Orbán-kabinet és az Európai Bizottság között elhúzodtak, ráadásul nagyon komoly kérdésekben állnak nagyon messze az álláspontok egymástól. Mint megtudtuk, az EB kevesli azt a pénzt, amit a kormány képzésre, humánerőforrás fejlesztésre költene, ugyanakkor túlzottan nagynak tartja az infrastruktúra fejlesztésre, elsősorban az út-, és vasútépítésre fordítani kívánt összegeket.

Az eddig nyilvánosságra került kormányzati dokumentumok kevés konkrétumot árulnak el az Orbán-kabinet hét éves elképzeléseiről. A kormány honlapján elérhető, a „Magyarország Partnerségi Megállapodása a 2021-2027 időszakra vonatkozó kohéziós források felhasználásáról” címet viselő koncepcióban 35 oldalon rengeteg szép gondolat olvasható a zöld-, és digitális átállásról, a körforgásos gazdaságról, a magyar köz-, és felsőoktatás, a felnőttképzés fejlesztéséről, a nők és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok munkaerőpiaci helyzetének javításáról. Csak az nem derül ki belőle, mire, mennyi pénzt fordítana a kormány.

Ezzel kapcsolatban informatívabb Ágostházy Szabolcs európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár tavaly év végi nyilatkozata – amit még az Innovációs- és Technológiai Minisztérium uniós államtitkáraként tett – a magyar operatív programokról. Magyarország a következő hét évben 34,6 milliárd euróval számolhat a közös uniós költségvetésből, ám ennek csak 7 százaléka jutna a humán fejlesztésre Ágostházy bejelentése szerint. Ennél nagyságrendekkel többet – 20 százalékot – fordítana a kormány a Mobilitás operatív programra, ami az út-, és vasútfejlesztéseket, kerékpárutak építését, az elavult HÉV szerelvények, buszok cseréjét, a matuzsálemi korú dunai hajók nyugdíjba vonultatását tartalmazza. A korábbi költségvetési ciklusokhoz képest sokkal több jut a Versenyképes Magyarország operatív programra: szintén az összes forrás ötöde. Ebben szerepelnek a budapesti kiemelt infrastrukturális, illetve a vidéki turisztikai fejlesztések, és az elmaradt régiók támogatása. (Vagyis a kormány juttatna pénzt a főváros fejlesztésére is bőven, de maga határozná meg, hogy mik legyenek ezek.) A legtöbb pénzt – a támogatások 30 százalékát – a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program kapná. Ez alapvetően a hazai közép- és kisvállalkozóknak juttatna forrást, a programban ugyanakkor szerepel a szakképzés és a felsőoktatás piacbaráttá, innovatívvá tétele is, valamint a nők munkaerőpiaci helyzetének javítása.

A fenti felsorolásból is kiderül, hogy a kép nem fekete-fehér. A kormány maga is úgy érvel, hogy a közlekedés, az út- és vasút betervezett fejlesztése nem tűr további halasztást, ráadásul ezekkel a beruházásokkal munkahelyeket teremtene, hátrányos helyzetű régiókat kapcsolna be a gazdasági vérkeringésbe, de információink szerint Brüsszelben úgy látják: az előbbivel már relatíve jól állunk, jobban, mint számos égető szociális probléma megoldásával. Többek között azzal van baja a Bizottságnak, hogy a magyar közoktatás szélsőségesen újratermeli a társadalmi különbségeket, magas a korai iskolaelhagyók, a szakképzettséggel nem rendelkezők aránya, és ezek megoldására nem elég a 7 százalékos forrásallokáció.

Ráadásul a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az alapvetően humánfejlesztést célzó Európai Szociális Alap és a gazdaságfejlesztésre szolgáló kohéziós alapok között az összes forrás maximum 20 százalékát szabadon átcsoportosítsák, amivel a magyar kormány élni is szokott, ám az utóbbi javára. Márpedig ez sem tetszik az EB-nek. Úgy tudjuk, ezzel kapcsolatban a kormány többek között azzal érvel, hogy a helyreállítási alapból arányaiban több forrást terveztek az oktatásra és az egészségügyre felhasználni.

Ugyanakkor ezeket az elvi vitákat információink szerint egy igencsak gyakorlatias szempont is áthatja: Brüsszelben aggódnak a magas korrupciós kockázatok miatt. – Egyszerűen arról van szó, hogy néhány tíz- vagy száz milliárdos építkezési projekttel sokkal könnyebb kormánybarát köröknek juttatni a pénzt, mintha sok tízezer diáknak, vagy tanárnak kellene képzéseket, felzárkóztatási programokat szervezni – mondta egy forrásunk.

Ha nem lennének ezek a viták, a Bizottság nagyjából négy hónap alatt igent is mondhatna a magyar Partnerségi Megállapodásra, ám a csúszás miatt legfeljebb év végén kerülhet erre sor. Ez persze nem azt jelenti, hogy addig nem írhat ki a kormány uniós pályázatokat (sőt, mindez már folyamatban van, mivel magyar költségvetési forrásból előfinanszírozzák a támogatásokat), de amíg nincs uniós jóváhagyás, az egész vakrepülés, kockázat a hazai büdzsére nézve.