Pénzügyileg nem, eredményeit tekintve teljes csőd a Felcsút idei szereplése, pedig még csak július van. A magyar futball nem létező égiteste elvileg az NB I ezüstérmeseként a második legerősebb klub a sportágban, ehhez képest a miniszterelnök hobbicsapata 0-5-tel, kettős vereséggel esett ki a harmadik számú, már a nevében is lakossági sportot idéző nemzetközi kupából. Szóval tényleg el lehet képzelni, hogy milyen munka folyik akkor a többi klubban, de ez legyen az ő bajuk.
A miénk az, hogy ehhez csapathoz a tavalyi pénzügyi beszámolók szerint minden áldott nap 21 millió forint adomány érkezett. Az állami cégek és az állami megbízásokon hizlalt „vállalkozók” egymás sarkát taposták a pénztárnál, hogy támogathassák a klubot. Nem hallani arról, hogy a rigai sportiskola (vicc, de tényleg így hívták a riválist) elleni 0-5 után bármelyikük is visszakérné pénzét az „akadémistáktól.” Vagy akár arról, hogy a klub belátva az „akadémiai” képzés hiábavalóságát, visszafizetné a fölösleges milliárdokat az államkincstárba. De miért is tenne ilyet? Amint azt a kérlelhetetlen logikával érvelő Kósa Lajos óta tudjuk, az ilyen jellegű bankó „elvesztette közpénz jellegét.” Ergo ez olyan bankrablás, amit fényes nappal követnek el.
A szégyen legkisebb jele sem érződik senkin ebben a néhány utcás Fejér megyei faluban: a csapat edzője például azt mondta a mérkőzés után, hogy igyekeztek megszerezni a becsületgólt, mindenkiben megvolt az akarat, és „erre büszke is vagyok”.
Büszke.
A magyar sport példátlan helyszíne Felcsút, ahol annyi alázat sincs a történet egyetlen szereplőjében sem, hogy azt mondja: bocsánat. Tulajdonképpen igazuk van.
Erre nincs bocsánat.
