Középkorú pár koccint a villányi Szende pincészet borozójának teraszán. Horváth Géza, építőipari vállalkozó és társa, Nagy Rita villányi mércével most „tanulnak bort inni”. A pesti pár eddig az édes bort szerette, Villányban viszont úgy tartják, hogy az édes bor az giccs, apró Eiffel-torony a kulcskarikán, és „édes” lehet az anya, a haza, az otthon meg a dinnye, de a bor aligha. Ezért az édes boron „nevelkedett” Géza és Rita félszáraz portugieserrel – magyarul: oportóval – muszáj, hogy koccintson. Azt mondják: finom. És hogy a villányi pincesor fílingje remek. A két tinifiút nevelő pár egyébként előbb motorral Hévízre utazott, s onnan két nap után elgurultak Villányba.
Megjegyzem nekik, hogy ezek szerint bátran utazgatnak és élnek társasági életet, és nem tartanak a koronavírustól.
- Eleinte nagyon féltem és féltettem a családot – vallja be Rita. – Emiatt állandóan mindent fertőtlenítettem, az ajtót naponta mostam le, aztán megnyugodtam, és leálltam ezzel. Mindamellett a tömeget ma is kerülöm.
A villányi pincesoron késő délutánra megtelnek az asztalok. A helyi borászok azt mondják: végre. Az idei nyár eddig turisztikailag nem volt túl jó a 2200 lelkes borvárosban, mostantól viszont a szállodai foglalások alapján van remény arra, hogy a következő hetekben „csúcsra jár” az idegenforgalom. Több pincészetben is azt hallottam, hogy tavaly hiába zártak be a pandémia miatt tavasszal három, majd az év végén két hónapra a borozók, a 2020-as év végül jól sikerült. Nyáron ugyanis a társaságra, mozgásra, élményre, borra szomjas turisták lerohanták a villányi borvidéket, és így az éves forgalom összességében megfelelt a vártnak. A sikerhez kellett az is, hogy a kormány bértámogatást adott azoknak a pincészeteknek, akik megtartották alkalmazottaikat, és kellett az is, hogy a villányi borászatok panzióinak, éttermeinek dolgozói – arra az időre, amíg nem jöhettek a vendégek - vállalták, hogy nem a tanult szakmájukban, hanem a szőlőkben dolgoznak.
Az idei év viszont eddig döcögős volt. Hiába oldották fel a közösségi életet korlátozó pandémia-szabályokat a tavasz végén, az idegenforgalmi roham július közepéig elmaradt.
- Azért jöhettek kevesebben, mert idén már jobban mernek a magyarok külföldre menni – feltételezi a 24 éves Magyarpolányi Dávid, aki a 2019-ben Év pincészete díjat elnyerő Günzer-birtok borozójában dolgozik. – Tavaly azok is idejöttek, akik amúgy a tengerre mentek volna. De most már beindul a roham.
Hasonlóan vélekednek a villányi pincesor valamennyi borozójában.
Amúgy a pincék teraszain kvaterkázók között sok a fiatal. Utóbbiak túlnyomó többsége abba a kategóriába tartozik, akire találó a kulturált borfogyasztó titulus. A Blum pince egyik asztalánál borozgat a 28 esztendős Nagy Bence és felesége, Nagy-Agócs Dorottya Luca. A szegedi jogászházaspár nászúton van, egy hétre jöttek, és először vannak Villányban. Nagy tisztelői a villányi boroknak, a vidék híres termelőinek nevét, sztárborait ismerik, és otthon rendszeresen vásárolják.
- A szüleink is szeretik a villányi borokat, ők tanítottak meg minket arra, hogy csak jó bort szabad inni – árulja el a fiatalasszony.
- Tegyed hozzá – szól közbe cinkos mosollyal Bence -, hogy ez 18 éves korod után történt, nehogy még a gyámhatóság utólag lépjen…
A Bock Hotel éttermének tágas kerthelyisége délután ötkor csaknem tele van, az egyik asztalnál két, dombóvári, huszonéves pár vacsorázik. A kaposvári tanítóképzőre járó Valki Zsófia és tűzoltó párja, illetve a lány bátyja és annak barátnője egyaránt nagy híve a villányi boroknak. A fiúk csülköt, a lányok a kímélőbb csirkemellet esznek, előbbiekhez passzolt az oportó. Zsófia így beszél:
- Azért jó itt lenni, mert a borkóstolókon elmondják, hogyan kell okosan bort inni, és melyik bor hogyan készül, mitől értékes, milyen ízek, illatok dominálnak a borokban. Nemcsak eszünk-iszunk, lazítunk, hanem szórakozva tanulunk is.
Az étteremtől húsz méterre egy feszes biciklis-szerkóba öltözött, kisportolt testű asszony menő kerékpárt emel ki autójából, és bukósisakot szíjaz fejére. Diósdról jött, Szűcs Renátának hívják, 34 éves és műkörmös. Másodszor van Villányban, fél éve egy biciklis kvartett tagjaként, most egyedül jött, hogy körbekerekezve megnézze a környék szépségeit. Ma a Gemencbe megy, ez oda-vissza 100 kilométer.
- Akkor maga nem inni jött Villányba … - jegyzem meg.
- A túrázás miatt jöttem – mondja, miközben nyeregbe pattan. - De ha visszaérek, akkor azért megiszom egy-két fröccsöt. Fontos a sport, de a jó bor is az. Mindkettőt nagyon élvezem.