Nincs vita, mindenki római polgár

Élnek-halnak az ókori Rómáért a Nova Roma nevű kulturális egyesület tagjai: de nemcsak „távolról” rajonganak a birodalom történelméért, ha kell, stólát, tógát vagy tunikát öltenek, és egy-egy napra legionáriussá, gladiátorrá, szenátorrá vagy egyszerű római polgárrá lényegülnek. A Nova Romában ráadásul megfér egymással a köztársaság és a császárkor, egyes tagok pedig úgy látják: a szervezet már nem is közösség, hanem egy szerteágazó család.

– Gyerekkorom óta érdekel a római kor, így szinte kiugrottam a bőrömből, amikor húszévesen megtudtam, létezik egy szervezet, ami tömöríti a rajongókat – meséli Gonda Attila, a Nova Roma nevű kulturális egyesület magyarországi elnöke, vagy ahogy a szervezeten belül hivatkoznak rá: „Pannónia kormányzója”. A harmincnyolc éves férfi amúgy latinnyelv-tanár, és a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik nyelvtörténeti kutatóként, szabadidejében viszont átalakul Cn. Cornelius Lentulus legátussá, hogy vezesse a Nova Roma magyar tagjait.

A Nova Roma (Új Róma) 1998-ban alakult az amerikai Maine államban, hogy a római vallást, kultúrát és értékeket népszerűsítse. A szervezethez rövid időn belül világszerte csatlakoztak a római kultúra rajongói, így országonként megalakultak az egyesületek, vagyis a provinciák – a Nova Roma Wiki-oldal szerint a globális szervezet „szuverén államként” definiálja magát.

Egyes tagoknak a római kultusz az identitásuk részévé vált. Gonda például úgy érzi, noha a Római Birodalom régen elbukott, az euroatlanti kultúra annyira át van itatva örökségével, hogy tulajdonképpen aki az európai kultúra tagja, az kvázi római ember.

– Ezzel az identitással lehet azonosulni, de meg is lehet róla feledkezni. Viszont bármit is tegyünk, mindannyian rómaiak vagyunk – vallja az elnök, aki szerint minden a Római Birodalomból ered, úgymint a jogrendünk, a politikai berendezkedésünk, az állami ethoszaink, a hétköznapi szokásaink – és persze vérünkben is megtalálható a rómaiak DNS-e. Nem beszélve a vallásról, arról, hogy a római katolicizmus a birodalom hite volt Róma történelmének utolsó szakaszában.

Felölteni a tunikát

– Akadnak a római kornak szerelmesei, akik a szokásosnál jobban beleássák magukat a kultúrába – mondja Gonda, aki társaival együtt maga is szívesen ölti magára a régmúlt ruháit, hogy a Nova Roma rendezvényein felelevenítse az ókori birodalom mindennapjait és ünnepségeit. – Ezek a rendezvények a Nova Roma leglátványosabb történései. „Tulajdonképpen így érintkezünk a külvilággal, a nagyközönség így találkozik velünk.”

Az élő fellépések is szigorú rendben zajlanak. A tagok egyrészt korhű ruhákban jelennek meg, miközben ügyelnek arra, hogy a stóla, tóga, tunika és az egyéb kiegészítők a régi korokat idézzék. Amikor új tagot fogadnak be a szervezetbe, hiteles római nevet kap, ami akár létezhetett volna a birodalomban is.

– Az én nevem Gaia Fabia Niobe, és római polgár vagyok – mondja a történelem–régész szakon végzett Fábián Isabella, aki az Aquincum Múzeum és Régészeti Parkban a 2017-es Floralia ünnepségen csatlakozott a Nova Romához. A hölgy a rendezvényen római ruhában jelent meg – egy kék színű stólában és virágdísszel a hajában –, ezért Gonda Attila az ünnepségen felkérte, lépjen be a szervezetbe.

A Nova Roma a hétköznapokon is érezteti a hatását. Fábián Isabella

például otthon is emlegeti a római isteneket – ha szerencse éri, hálát ad Jupiternek –, szabadidejében pedig tunikákat varr vagy nyakláncot és karkötőt készít, hogy legyen mit felvennie a soron következő ünnepen. – Én történelmet és régészetet hallgattam az egyetemen, így a Nova Roma számomra egy bónusz, hiszen átélhetem azt, amiket tanultam – mondja Isabella, aki szerint ehhez az Aquincum mint volt római polgárváros remek helyszínként szolgál.

– Amikor végigsétálsz a romok között, szinte érzed, hogy itt valaha római polgárok és katonák jöttek-mentek és kereskedtek egymással. Amikor pedig mi, a hagyományőrzők a ruháinkban megjelenünk, az olyan, mintha a város újjáéledne.

Mint a történelemkönyvben

– Ha valaki belép az egyesületbe, akkor azt mondjuk, hogy a Nova Roma polgára lesz, kap szavazati jogot és tisztséget is – mondja Gonda, hozzátéve, hogy a szervezet felépítése is a birodalmi hierarchiát tükrözi. – A tisztségviselők választása éves szinten a római köztársaság mintái alapján zajlik, hiszen az volt a legjellemzőbb, még császárkorban is – mondja Gonda. A szervezet csúcsán így a két consul, vagyis társelnök áll, akik az év első napjától az utolsóig „irányítják” a Nova Romát, őt követik a magistratusok, az állami tisztségviselők, mégis az igazi hatalom a szenátus, a „vének tanácsa” kezében van – utóbbiakat nem is választják, hanem egyes tisztviselők a mandátumuk lejárta után válnak „vénekké”.

A kiválasztást amúgy külön személyek végzik, a két censor (társtitkár), akik az egyes személyeket a különféle rangosztályokba sorolják, és kitüntető címeket adományoznak nekik, például lovagi rangot. Ha pedig a döntésük nem lenne jogos, azt az öt néptribunus megvétózhatja. – Szerencsére nálunk nem adókról és háborúkról kell dönteni, ezért sokkal kevesebb a szervezeten belül a konfliktus – így Gonda.

Világszerte a képernyőn

A szervezet a bürokrácia mellett fontosnak tartja a rendezvényeket is. Ezek közül kiemelkedik tavasszal Flóra istennő ünnepe, a Floralia, télen a Saturnus tiszteletére rendezett Saturnalia. De szerveznek nyári táborokat is, Szolnokon például tíz éven át volt római légióstábor, amelyen nyolctól tizennégy éves korú gyerekek kaptak játékos kiképzést, valamint tanulhattak római mitológiát, történelmet és irodalmat is. – Az ünnepeinken az egész Nova Roma együtt ünnepel, így a tagok Amerikától Ausztráliáig, Svédországtól Olaszországig figyelik az eseményeket – mondja Gonda. Éppen ezért, ha a magyar csapat fellép Aquincumban, azt nemcsak a magyarok, hanem az egész közösség követi a neten keresztül.

Kádár-kori gladiátorok

A Nova Roma egyik legizgalmasabb csoportja a Familia Gladiatoria Pannonia, amelynek tagjai rendszeresen lépnek fel Aquincumban és Gorsiumban különféle gladiátor- és misztériumjátékokkal. A csapat szervezését még Weixelbaum János – azaz M. Aurelius Cotta Jovius – kezdte el 1985-ben, mikor is karateórákat tartott a Váci Izzó és Fényforrás Gyár alagsorában, ahol a tornaterem melletti könyvtárban bukkant rá Roland Auguet Kegyetlenség és civilizáció című könyvére, amelyből közelebbről ismerte meg a római játékokat.

– A kötetben szereplő fegyverek eléggé megihlettek, és mivel volt vasipari végzettségem, ezért ott helyben legyártottam párat – mondja a hatvanöt éves Weixelbaum János, aki a rétegelt lemezből és egyéb hulladék vasanyagból készült fegyvereket a társainak adta, akikkel a gyár tornatermében nekiállt gyakorolni a gladiátorharcokat. Noha az első dárdák még csúnyák voltak, a sisakok pedig aránytalanok – szorították a harcosok fejét, akik alig láttak ki belőlük –, Weixelbaum

János a következő hónapokban már profi karpáncélokat, sisakot és pajzsot készített, amelyekkel a csapat 1986-ban fellépett Törökmezőn a Békenap nevű fesztiválon.

A siker pedig idővel beköszöntött: a csapat 1988 óta több helyen küzdött Európában, úgymint Aalenben, Carnuntumban, Rómában, valamint Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Dánia egyes városaiban is. A gladiátorok a fellépéseken azonban nemcsak a párharcokat idézik meg, de áldozati szertartásokat és légiósfelvonulásokat is tartanak, olykor pedig barbárok elleni csatákat imitálnak. Kitartásukat jól jelzi, hogy 1990-ben megtartották az úgynevezett „Limesjárást”, amelyen légiósfelszerelésben meneteltek Aquincumtól az ausztriai Carnuntumig.

A fantázia és a valóság összeér

Egyes alkalmakkor a Nova Roma fellépései konkrét, a szervezet életéhez köthető eseményekhez kapcsolódnak. Ilyen volt idén június 26-án a Múzeumok Éjszakája is, amikor Aquincumban a szervezet felavatta az új magistratusokat, akik ténylegesen az újonnan megválasztott tisztviselők voltak, akik január 1-jén léptek hivatalba. Az ezt követő temetési szertartás azonban még személyesebb volt: ezen konkrétan Gonda Attila nemrég elhunyt nagyapjáról, Gonda Sándorról emlékeztek meg, aki korábban a szervezet alapító-elnöke, vagyis consulja volt, és akit mint idősebb Cornelius Lentulus Alexandert vittek végig a város romjai között, majd egy tisztásra érve szimbolikusan elégettek – a halotti lepel alatt papírlapok voltak. – Noha a közönség aznap este egy korhű történelmi bemutatót látott, az nekem és a csapatnak egy végső búcsú volt nagyapámtól – mondja Gonda.