Nyugatellenes diktatúra épül! - fakadt ki Radoslaw Sikorski volt lengyel külügyminiszter, a jobbközép Polgári Platform európai parlamenti képviselője, mellesleg a Schmidt Máriával sokáig barátságban lévő, majd összevesző amerikai újságírónő, Anne Applebaum férje. Sokaknak ment nehezen ez a felismerés, de mostanra minden világos. A Varsóban, Ljubljanában és Budapesten hatalmon lévők meggyőződése szerint az európai adófizetőknek kutya kötelességük finanszírozni az ő „különutas” elképzeléseiket.
Ez eleve kétséges, mert az európai adófizetők véleménye egészen más, de ennél is fontosabb, hogy hová vezet az a bizonyos külön út. Ez, bár mi is elgondolkodhatunk rajta, különösen a lengyeleknél izgalmas. A minap az egyik orosz tévé üvöltözős politikai show-jában az ottani kormánypárt, az Egységes Oroszország egyik prominense üdvözült mosollyal vágta lengyel és ukrán vitapartnere szemébe, hogy egyikük hazája Oroszország nyugati tartománya, a másikuk nemzete meg nincs is, és lányaikat hamarosan megint orosz legények fogják ölelgetni. Utóbbi a második világháború emlékezetes kísérőjelenségének fényében egészen mocskos megjegyzés, de legalább tudjuk, kikkel van dolgunk.
A Wikipédia szócikke 981-től kezdve 24 nagyobb lengyel-orosz háborút sorol föl. A németek és az oroszok közé szorult országnak annyi hányattatás után megváltás volt a biztonságát garantáló NATO- és EU-tagság, amivel gazdasági fellendülés is járt. Az amerikai tulajdonú TVN24 tévé és általában a sajtószabadság elleni támadással ezt teszi kockára a már 72 éves Jaroslaw Kaczynski, csak hogy még egy választási ciklusra átmentse korrupt, nacionalista és populista, tehát a magyarra egyre jobban hajazó rendszerét. Az ellenzéki lengyel sajtóban már olyan vélekedések jelentek meg, hogy a romló viszony miatt az USA fontolóra vette az országban (lengyel kérésre) állomásozó katonái egy részének átvezénylését a megbízhatóbb Romániába.
A tanulság az, hogy Európában csak két út van. Az egyik a térképen balra, a másik jobbra vezet.