Remélem, hogy nem ezzel kezdjük a beszélgetést – vonta fel a szemöldökét a nemrég kormánybiztossá kinevezett Sztojka Attila, akit először arról kérdeztünk, tekinthetjük-e Farkas Flórián utódjának. „Már tíz éve dolgozom ezen a területen a kormányzaton belül, azelőtt pedig tíz éven keresztül terepen dolgoztam. Ezt folytatom, így egyáltalán nem beszélhetünk utódlásról” – közölte a kormánybiztos.
A romaügy szerinte nem egyetlen személyről szól. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van – mondta –, hogy a romák integrációjával számos szakember és politikus foglalkozik: „a romaügyet nemzeti ügynek tartjuk”.
Sztojka Attila a negyvenes évei elején jár, 1979-ben született, Esztergomban. Nős, négy gyermek apja. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárképzőjén szociálpedagógusnak, a Pécsi Tudományegyetemen szociálpolitikusnak tanult. A lovárit anyanyelvi szinten beszéli (nyelvoktatói képesítést is szerzett), ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az oláh cigányok közösségéhez tartozik. Hangsúlyozta, hogy a muzsikus cigányok és a beások is rengeteg értéket hoztak létre, éppen ettől válik sokszínűvé a romák társadalma: természetesnek veszi, hogy a teljes magyarországi cigányság érdekében dolgozik.
Az Esztergom-Kertvárosban lévő Arany János Általános Iskolában nevelőtanárként tanított, ezzel párhuzamosan hosszú éveken át a Roma Foglalkoztatási és Oktatásszervező Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatói posztját is betöltötte. 2011 nagy változást hozott az életében, bekerült az államigazgatásba. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, majd az Emberi Erőforrások Minisztériuma főosztályvezetője volt. 2019-ben az akkor alakult, a Belügyminisztériumhoz tartozó Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója lett.
Főigazgatói tisztsége megtartása mellett nevezte ki Orbán Viktor roma kapcsolatokért felelős kormánybiztossá. „Folytassam a munkát!” – a miniszterelnöktől ezt a biztatást kapta útravalóul, amikor átvette megbízólevelét.
Sztojka Attila úgy ítéli meg, hogy a Fidesz 2010-es kormányra kerülése óta a romapolitika alkalmas keretet nyújt a „nemzetstabilitás” megteremtéséhez. A romák és nem romák viszonyára – állította – a „békés együttélés” a jellemző, már amennyiben önös érdekből nem gerjesztenek szándékosan feszültségeket körülöttük és köztük.
Közbevetésünkre, hogy kutatások szerint Magyarországon igen erős a cigányellenesség, a kormánybiztos a fejét rázta. Neki egészen más személyes tapasztalatai vannak. „A mindennapokban a jószomszédi viszony érvényesül, egy-egy konfliktusból nem szabad általánosítani. A magyar mindig is békés, nyugodt, befogadó nép volt” – jelentette ki.
A kormánybiztos óraadóként a „Pázmányon” óvodapedagógusokat, tanítószakosokat és szociálpedagógusokat tanít. Első alkalommal mindig megkérdezi, kinek mi jut eszébe a cigányokról. Régebben többségben voltak a negatív sztereotípiák, de öt-hat éve főleg pozitív fogalmakkal találkozik: érték, zene, művészet, tánc, vidámság.
A Fidesz-kormány eredményei közé sorolta, hogy kiszámíthatóvá vált a hátrányos helyzetű diákok számára létrehozott, a tanulást és szocializációt segítő tanodák finanszírozása, a hálózatot kibővítették, ma már 183 ilyen intézmény működik országszerte. Tanulmányi ösztöndíjban 10 ezren részesülnek, a támogatás mértéke a tanulmányi eredménytől függ. A Biztos Kezdet gyerekházak száma napjainkra elérte a 160-at, a 11 roma (keresztény) szakkollégium az értelmiségi réteg erősítésében játszik meghatározó szerepet.
Miután elhúzódó pereskedés után kiderült, hogy a gyöngyöspatai iskolában elkülönített (szegregált) romák kártérítésben részesülnek, Orbán Viktor kifogásolta, hogy az érintettek „nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”. Megkérdeztük Sztojka Attilát, osztja-e a miniszterelnök véleményét, mire ő egy általa alapvetőnek tartott mondást idézett: „pénz a munkáért jár”.
Ez a kérdés nem a pénzről kell, hogy szóljon – magyarázta. Sokkal mélyebbre ható vizsgálatot kell végezni, megnézni, hogy az oktatási intézmények hogyan tudják a hátrányokat kezelni, vagy egyáltalán van-e ebben szerepük, és ha van, milyen. A cél az, hogy minden gyermek megkapja az élethez szükséges tudást és ismeretet. Ha ez elmarad, sokkal több pénzbe kerülhet a későbbiek kezelése.
A kormánybiztos kétségekkel fogadja azokat a megállapításokat, hogy nem sikerült megállítani a perifériára szorult – jórészt cigányok lakta – térségek leszakadását. A szegénység még az Eurostat kimutatása szerint is csökkent Magyarországon, a maga részéről amúgy legszívesebben nem az adatoknak, hanem a saját szemének hisz. Márpedig mindenfelé azt látja, hogy a romák dolgoznak, az országban nem állás-, hanem munkaerőhiány van.
A 2010 előtti állapotokhoz képest Sztojka Attila szerint 50 százalékkal nőtt a roma foglalkoztatottak aránya, és végső soron a kormány összes esélyteremtési, oktatási vagy képzési programjának ez a legfőbb célja: a foglalkoztatottság növelése, a munkajövedelemből származó megélhetés biztosítása.
Ennél a pontnál megint szóba hoztuk Farkas Flóriánt, pontosabban a nevével fémjelzett – és csúnya botrányba fulladt – Híd a munka világába foglalkoztatási programot. Sztojka Attila visszakérdezett: miért nem arról a 70 másik programról beszélünk, amit elindított a kormány? Miért nem a Nő az esély programról, amelynek révén 1026 roma nő helyezkedett el a szociális vagy egészségügyi ellátórendszerben?
Elmesélte annak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei roma asszonynak a történetét, aki nap mint nap eljárt a településén lévő szociális otthon mellett, és az volt minden vágya, hogy egyszer ott dolgozhasson. Aztán megvalósult az álma, mert a „komplex felzárkózási programoknak” köszönhetően tanulhatott. Megfelelő képzettséget szerzett, majd állást kapott a szociális otthonban – most ott dolgozik.
