Szijjártó Péter és olasz kollégája is távol maradt az afgán válság miatt összehívott rendkívüli uniós miniszteri értekezlettől, mert a vakációt fontosabbnak tartották. A tanácskozáson részvevő Magyar Levente el is ismerte, hogy főnöke szabadságon van, de azt állította: nem tudja, hogy hol. A tárcának egyébként nincs pontos ismerete arról sem, hány magyar rekedt Afganisztánban. Budapesten először azt közölték, hogy a magyar állampolgárok közül már mindenki elhagyta az országot, de azután kiderült, hogy mégsem.
Az olasz diplomácia vezetőjét látták napozni a dél-olaszországi tengerparton, miközben Kabul a tálibok kezére került. Vannak olyan hírek, miszerint Di Maion keddig nem jelenik meg az Afganisztánal foglalkozó parlamenti bizottság előtt sem. Jól megérdemelt pihenését töltötte különben a brit külügyminiszter is, mialatt összeomlott az afgán helyzet. Raab egy ötcsillagos krétai szálloda strandján sütkérezett, de ő már hazaérkezett. Utólag bevallotta, nem ment volna el, ha tudja, hogy a tálibok felülkerekednek.
Az Európai Parlament elnöke úgy foglalt állást, hogy egyenlően kell elosztani az afgán menekülteket, vagyis befogadásuk ügyében sokkal megértőbb volt, mint pl. a francia elnök. Sassoli hozzátette, hogy Kabul eleste, illetve a kétségbeesetten menekülni igyekvő afgánok látványa elősegíti a migrációs hullámot, az EU-nak azonban meg kell mutatnia, hogy kötelezőnek érzi magára nézve az erkölcsi normákat.
Ezért úgy véli, hogy a Bizottságnak haladéktalanul és higgadtan meg kell szerveznie a kvótákat. Ám ezt Magyarország és Lengyelország hevesen ellenzi, így aligha üdvözli a politikus ötletét.
Sassoli különben Litvániában beszélt, ahol találkozott a fehérorosz ellenzék vezetőjével, Tyihanovszkajával, illetve ellátogatott a belorusz határra, miután Lukasenko százával engedi át litván földre az illegális migránsokat. Az egyik átkelőnél kijelentette: az ott egyben Európa határa, és elítélte, amiért a diktátor szerencsétlen embereket használ fel saját céljaira. Egyben sürgette, hogy az unió tegyen határozott lépéseket saját területének védelmében.
Kétségbeejtőnek nevezte a luxemburgi külügyminiszter Ausztria hozzáállását az afganisztáni menekültek ügyében. Az előzmény az volt, hogy az osztrák belügyi tárca vezetője az uniós miniszterek videókonferenciáján elutasította új menedékkérők befogadását és azt hangoztatta, hogy vissza kell küldeni azokat, akiket elutasítottak, nem beszélve a bűnözőkről. E célból ismét javasolta, hogy hozzanak létre befogadó központokat az Afganisztánnal határos országokban. Asselborn erre úgy reagált, hogy rettenetes, amit Bécs képvisel. Az ilyen populista megnyilvánulások csakis félelmet keltenek és belpolitikai megfontolások húzódnak meg mögöttük.
Hozzátette: nem lehet a Holdra kilőni az afgánokat. Épp ezért sürgette, hogy kontingensek alapján osszák szét a legálisan érkező migránsokat. Osztrák részről viszont nem értik a felháborodást. Arra hivatkoznak, hogy 100 ezer lakosra több mint ötször annyi embert fogadtak be, mint Luxemburg. Egyébként pedig arra kell törekedni, hogy minél kevesebben hagyják el Afganisztánt.
Ehhez képest az illetékes biztos felvetette, hogy legális és biztonságos menekülő utakat kell kiépíteni Európába. Merthogy az érintettek 80 %-a nő és gyerek. Az országon belül az év eleje óta 550 ezren kényszerültek elhagyni otthonukat.
Részvétet és félelmet tapasztalni Európában az afgán menekültek ügyében, csak kérdés, tanult-e az EU a hat évvel ezelőtti válságból? Az unió számára egyáltalán nem mindegy, mi történik az ázsiai országban, mert idáig 4 milliárd eurót költött ott fejlesztési programokra. Viszont a közösség egyre ellenségesebb a migrációval szemben, mivel 2015-ben félrekezelte a dolgot és annak folyományaként feljöttek a szélsőjobbos, illetve nacionalista pártok. Az új jelszó a biztonság, ezért fordítanak vissza embereket Líbiába, ahol pedig sokszor életveszélyes a helyzet, vagy fordítanak vissza a görögök Törökországból érkező csónakokat.
A kemény politika javarészt afgánokon csattant az eltelt időben, európai vezetők az állították, hogy a végtelen háború ellenére is haza lehet küldeni mindazokat, akik nem jogosultak menedékre. Ez az oka azután, hogy most a tálib hatalomátvétel láttán felerősödött a vita, mármint hogy mennyire valószínű egy új migrációs válság. Az MPI Europe elemző intézet egyik szakértője a maga részéről nem sok esélyt lát rá, mert Afganisztán messze van. A riogatás pedig csak a populisták és az autoriter kormányok kezére játszik. Ők pedig ezer örömmel lovagolják meg a félelmet.
A szakember úgy látja, hogy Brüsszelnek Iránnal és Pakisztánnal kell tárgyalnia, mert oda érkezik a legtöbb menekült. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a tagállamok mennyire lesznek hajlandóak átvenni a menedékkérőket, mert az EU ebben a kérdésben változatlanul igen megosztott.
A nemzeti-konzervatív lengyel kormány megpróbálja kicselezni az EU-t, de mivel nemigen hajlik engedményre a jogállami vitában, egyre valószínűbb, hogy az EU pénzbüntetést szab ki, ami lehet akár napi egymillió euró is. De ez csak ízelítő volna, mert Brüsszel tovább halogathatja az újjáépítési segély folyósítását és más pénzeket is visszatarthat. Ugyanakkor sokatmondó, hogy Varsó csak az utolsó pillanatban küldte el válaszát a Bizottság követelésére, kénytelen-kelletlen elfogadva az Európai Bíróság döntését a Fegyelmi Kamara feloszlatására.
Az erkölcsi kár azonban már így is óriási: Lengyelország a külpolitikában teljesen elszigetelte magát, emellett viszályba keveredett Amerikával és Izraellel is. Az uniónak küldött levél alapján viszont annyi már látszik, hogy a jogsértések nem érnek véget egyhamar. Csupán annyi történik, hogy a vitatott kamara nem fogadhat be új ügyeket, ám a folyamatban lévő eljárások mennek tovább, a meghozott ítéletek pedig érvényesek. Merthogy – hangoztatja a szemforgató indoklás – a kormány nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatást. Viszont nem világos, mit takar az a kitétel, hogy jelenlegi formájában feloszlatják a testületet.
Látható, hogy a PiS halogató taktikát folytat: csekély ügyekben enged, hogy elkerülje a szankciókat. Pedig beadhatná a derekát, mert az igazságügyi reform a lakosság számára nem kardinális kérdés. Ám a Jog és Igazságosság nem olyan szervezet, amely visszakozik. Kaczynski számára a hőies gesztus a fontos, minél erősebb az ellenfél, annál inkább. De pont ily módon lett Lengyelország kívülálló a nemzetközi politikában. Kwasniewski volt államfő arra panaszkodik, hogy az ország egyre inkább magára marad.
Az afgán menekülteknek sem hajlandó segíteni. A kulturális miniszter azt közölte, hogy az országot védik ily módon.
A Fradi körül olyan huligánok csoportosulnak, akik a kormány megbízásából járnak el – írta a csapat tegnap esti berni vendégjátéka előtt a svájci újság. A szerző, Bernard Odehnal jól ismeri a magyar viszonyokat, mert éveken át volt tudósító Budapesten. Onnan kezdi a történetet, hogy Orbán Viktor alatt épült meg az Üllői úton az új, procc fős stadion, ahol azonban általában nincs több 9 ezer nézőnél. Az építmény egyébként is olyan a lepukkant kerületben, mintha egy űrhajó idegen galaxisba tévedt volna.
Ám a látogatók száma teljesen mindegy, ha Orbán egyszer kiadta a parancsot: stadiont kell emelni. A politikus szemében a hatalmas arénák a nemzeti nagyságot testesítik meg, márpedig nála pont az a lényeg. A szurkolók ezzel szemben valószínűleg azért maradnak távol, mert nem jó a Ferencváros image-e. Az említett kemény magról az a közvélekedés, hogy bármikor kaphatók erőszakra és brutálisak. Ezt időről időre be is bizonyítják.
Az sem gerjeszti éppenséggel a publikum érdeklődését, hogy a politika bekebelezte a sportot. Főként úgy nem, hogy a hatalom huligánokkal áll össze, ami az FTC esetében már többször is előfordult. Szélsőjobbosok és ultrák uralják a rajongók klubját. Egyes tagjaik az alvilágot képviselik. Neonácikkal együtt közreműködtek a köztévé ostromában. Az akkori zavargások ágyaztak meg Orbán egyeduralmának.
Sok egyesületet pártfunkcik, illetve Fidesz közeli oligarchák irányítanak. Egyidejűleg megsokszoródott a sportágba érkező állami juttatás. Nem beszélve a TAO-ról. A Fradinál az erőszak Kubatov alatt is megy tovább. Ezek a rajongók nem csinálnak titkot abból, hogy rokonszenveznek a nemzeti szocializmussal. Aki netán rosszallását fejezte ki, azt leütötték. A Fidesz uralmának első éveiben a párt igyekezett a maga javára fordítani a drukkerek agresszivitását. Rendezőként alkalmazta őket, még ellenzéki tüntetéseken is.
Az új stadion elkészültével azonban Orbán és Kubatov próbálják kézben tartani a szélsőségeseket, mert mégsem illenek bele a képbe fekete maszkot viselő, náci jelképekkel teleaggatott hordák. Meg a nemzetközi szponzorok is elégedetlenkedtek. Úgy hogy a végén a belépés megszigorításával sikerült kiszorítani a kemény fiókat, amire azok bojkottal válaszoltak. A csapat idegenbeli találkozóin azonban folytatódtak a kilengések.
