Az afgán káosz hete

Azt állította Magyar Levente, külügyi államtitkár (sajtótájékoztatóján az afgán összeomlásról), hogy „a Nyugat nem tanul, és Líbia, Irak és Szíria után Afganisztánban is romokat, halottak százezreit, politikai káoszt, a szélsőségesek terroruralmát és útra kelők millióit hagyja maga után”.

Ezzel szemben a tény az, hogy az afganisztáni és iraki misszióban Magyarország is közreműködött mint a Nyugat része, természetesen az Orbán-kormány jóváhagyásával. A véres líbiai polgárháborúba a Nyugat katonailag csak minimálisan (légierővel) avatkozott be, amikor Kadhafi elnök a felkelőket és a békés lakosságot bombázta. Szíriában pedig a még kíméletlenebb Asszad-rezsim ellen támogatta – korlátozottan – a lázadókat. A káoszt nem a Nyugat okozta, igaz, katonai intervencióval sem sikerült azt megszüntetni. Még szerencse, hogy Magyarország most utólag figyelmezteti a rossz tanuló Nyugatot: sem az nem jó, hogy beavatkozik, sem az, hogy felhagy a beavatkozással.

Azt állította Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (egy ünnepi díjátadáson), hogy nincs még egy nép, amelyik arányában annyi Nobel-díjast adott volna az emberiségnek, mint a magyarság.

Ezzel szemben a tény az, hogy dehogy nincs. Svájc például 27-et, Ausztria 22-t, Hollandia 21-et, Dánia – Magyarországhoz hasonlóan – 13-at, az írek 11-et. És persze arányaiban a britek 133 díja is több, mint a miénk, hogy a hazai pályán játszó svédek 32 Nobel-díját ne is említsem. De igen: a miheztartás végett említem, már csak azért is, mert kettő kivételével a magyarok nem itthoni tevékenységükért kapták a Nobelt. Ha már büszkék vagyunk rájuk, ezt se felejtsük el.

Azt állította György István, a Miniszterelnökség államtitkára (a Miskolci Nemzeti Színházban mondott ünnepi beszédében), hogy Magyarország kormánya ma is azt szeretné, amit Szent István írt Imre hercegnek: megadni az országnak a szabadságot, hogy a maga által megállapított jogrendszer keretei között éljen.

Ezzel szemben a tény az, hogy a mostani magyar jogrendszert nem az ország hozta létre, hanem a Fidesz, amely az ország másik felét kihagyta a jogrendszer alakításából. De ha az államtitkár arra céloz, hogy az Európai Unió meg akar változtatni bizonyos magyar törvényeket, akkor nem árt emlékezni arra, hogy az uniós csatlakozással a magyar állam lemondott szuverenitásának egy részéről. Ha nem tetszik, tessék kilépni, az ország másik felét viszont tessék benn hagyni az Európai Unióban. Megegyeztünk?

Azt állította Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár (a Neokohnnak nyilatkozva), hogy „a felsőoktatásban a 2022-es évben a GDP-arányos költések tekintetében már a top 3 európai ország között leszünk”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a 2022-es költségvetésben az ideihez képest 150 milliárd forintot vonnak el a felsőoktatásból. És bár igaz, hogy közben számos egyetemet alapítványoknak játszottak át, amelyek hatalmas állami vagyont kaptak a működésükre, ezt a vagyont azonban nem lehet elkölteni, csak a bevételeiből gazdálkodni. Úgy látszik azonban, hogy a Miniszterelnökségen a 2x2 néha 5, néha meg top 3.