Aligha fogja tönkrevágni a magyar-román államközi viszonyt, hogy Romániában a két legnagyobb párt elnöke látványosan felháborodott az Áder János kijevi beszédében emlegetett „rokon fájdalom” - a Krím orosz elcsatolása és Trianon egy kalap alá vétele - miatt. Mondtak már sokkal cifrábbat is magyar kormányzati politikusok romániai látogatásaik során, a bukarestiek pedig mindig pillanatnyi pártpolitikai érdekeik mentén reagáltak rá. Aztán az élet ment tovább.
A román ellenzéki pártvezér reakciója ezúttal is a belpolitikai csatározás része, ő főként politikai ellenfeleit, a román miniszterelnököt és államfőt támadta, amiért nem ugrottak Áder „Romániát sértő” szavaira. Ludovic Orban kissé megkésett reakciója pedig a Nemzeti Liberális Párt belső kampányának része, szeptemberben ugyanis közte és a hallgatásáért bírált Florin Citu kormányfő között dől el, ki lesz a pártelnök és talán Románia következő kormányfője is.
Romániában bár menetrend szerint fel-fel bukkan az Erdélyt a magyaroknak kiárusító ellenfél rémképe, gyorsan le is cseng a műbalhé, mert az már nem hoz szavazatokat. Bár ugyanúgy fontos és szimbolikus kérdés Erdély a román köztudatban, mint a magyarban, de a román választók tisztában vannak azzal, hogy hazánk nem Oroszország, amely kénye-kedve szerint megszállhatja azt a területet, melyre a történelmi jog címén igényt tart.
A román reakciónál érdekesebb, hogy a Krím Platform szereplőit szankciókkal fenyegető orosz külügy Ádert látszólag nem vette célba, sőt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kedden Budapesten épp a baráti orosz-magyar viszonyt méltatta. Pedig Moszkvából nézve valóban „sértőek” lehettek a magyar államfő szavai, hiszen úgy fogalmazott: „Mi magyarok, a »rokon fájdalom« miatt és a nemzetközi jog iránti elkötelezettségünk okán is határozottan kiállunk Ukrajna szuverenitása, az ország területi integritása mellett”.