Akadoznak a magyar-orosz gáztárgyalások - erősítették meg lapunknak kormánykörökből az illetékes Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nyilatkozatainak ellentmondásaiból is levonható következtetést. A frontvonalak egyértelműek: Moszkva minél hosszabb távú, minél nagyobb mennyiségre vonatkozó, a vevőnek minél szűkebb mozgásteret biztosító, úgymond "szokásos" megállapodáshoz ragaszkodik. Orbánnak pedig úgy kell ez alól kimozognia, hogy közmondásos Kreml-barátsága ne sérüljön. Miközben orosz részről úgymond már a "hagyományos" 20 éves időtáv 15-re csökkentése is engedmény, addig tavaly Szijjártó Péter ezt látszólag elfogadva felvetette, hogy ezen belül ötévente bármely fél kiszállhatna. Szijjártó az Alekszej Miller Gazprom-vezérrel folytatott idén júniusi tárgyalásait követő üzenetében viszont már csak a 15 évet említette. Ráadásul szokás szerint megnyugtató célú szavai szerint politikai megállapodás megszületett, így "a feladat ezután az energiavállalatoké, hogy a gyakorlati kérdéseket is megtárgyalják".
A jelek szerint az energiavállalatok mégsem jutottak dűlőre a "gyakorlati kérdésekben". A külügyér Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel közös keddi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: jövő hétfőn az ár mellett arról is megpróbál megegyezni Alekszej Millerrel, hogy a 15 éven belül "hol legyen a pluszjel, tehát hogy az legyen egy tíz plusz öt, vagy öt plusz öt plusz öt éves szerződés". Emellett még "az árról" is meg kell egyezni. Szijjártó Péter szerint ebben figyelembe kellene venni, hogy az új déli cső miatt elesünk az eddigi, Ukrajna és Szerbia közötti gázszállításokért kapott díjunktól. Akármit is építsenek az új, titkos "gázárképletbe", az aligha biztosít a tőzsdeinél olcsóbb beszerzést. Sokakat egyébként váltig meglep, hogy a tárgyalások kapcsán sem a tényleges magyar fél, a Magyar Földgázkereskedő (MFGK), sem tulajdonosa, az MVM nem vétette észre magát, sőt az állami csoportnál teljes hírzárlatot tapasztaltunk. De Szijjártó Péter nyilatkozatai is azt a hamis látszatot keltik, mintha a magyar kormány és nem egy cég lenne a vevő.
A mennyiségek témáját a külgazdasági és külügyminiszter látványosan kerülte. Pedig úgy tudjuk, az oroszok elfogadni látszanak, hogy az eddigi, akár évi 8 milliárd köbmétert is meghaladó szállításaik után az új megállapodás csak évi 3-4 milliárdot biztosítana. Mivel ez a lakosság - jelenlegi - fogyasztási szintje, az Orbán-kabinet ezzel úgymond a háztartások gázigényét biztosítaná be. Tisztázatlan viszont, hogy a kabinet saját, tavaly év elején frissített energiastratégiája szerint 2030-ra ehhez képest megfeleznék a lakossági gázfogyasztást.
Figyelemre méltó a külügyér ama kitétele is, melyben reményét fejezte ki az iránt, hogy a két fél az ősszel megállapodásra jut. Míg az ősz ugyebár decemberig tart, adataink szerint a hosszabbított szerződés október elején visszavonhatatlanul lejár. (Bár egyes értelmezések szerint az irat december végéig érvényes, mennyiségeket az utolsó negyedévre már nem tartalmaz.)
Míg az Orbán-kabinet 2019-ben még többlet-gáztárolást is elrendelt az orosz-ukrán gáztovábbítási szerződés közelgő lejárta feletti, hangsúlyozott félelmében - ami a két állam december végi megegyezésével utólag szükségtelennek bizonyult -, saját beszerzési szerződésük közelgő lejárta miatt egyáltalán nem pánikolnak. A kulisszák mögött részint azt az érvet hallottuk, hogy az ország akár a gáztárolókból is ellátható. Ezt árnyalja, hogy a közműhatósági nyilvántartás szerint a tárolótöltöttség most szerényebb, 4,9 milliárd köbméter az elmúlt két év időarányos, 5,5, illetve 5,8 milliárd köbméteréhez képest. (A teljes befogadóképesség körülbelül 6,4 milliárd köbméter.) Másrészt az áramlási sajátosságok miatt egy ilyen lépés bizonyosan okozna fennakadásokat. Ugyanakkor ez a veszély forrásaink szerint egyáltalán nem fenyeget. Meglepő módon ugyanis nem csak szakmai, hanem kormányközeli forrásból is azt az érvet hallottuk, hogy az időközben kiépült számos határkeresztező vezetékünk és élénk kereskedelmi kapcsolataink miatt rövid hatályú szerződésekkel is teljes mértékben fedezhetők a hazai gázigények. Egy ilyen helyzet leginkább csak az MVM-féle MFGK-t fenyegetné piacvesztéssel, hisz akár más nagykereskedők is lehetőséghez jutnának. Például - jegyezték meg félmosollyal - a Gazprom.
