Orbánék elvették az idősek nyugdíjának a negyedét

Kiszámíthatóság kell az időseknek, nem az, hogy Orbán Viktor majd megnézi a számokat, „oszt emel” - mondja Juhász László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nyugdíjas tagozatának vezetője, a NYUSZET alapító elnöke.

Sokaknál kiverte a biztosítékot Áder János 4,4 milliós nyugdíjának híre. A nyugdíjasok mit szóltak hozzá?

Szerintünk több ok miatt is erkölcstelen és elfogadhatatlan. Főként azért, mert a legkisebb és legnagyobb nyugdíjak közti eddigi százszoros különbséget százötvenszeresre növeli meg. Borzasztó igazságtalan, hogy egy 28 500 forintos minimálnyugdíjból élő – még ha tudjuk is, hogy nagyon kevés ilyen ember van – 12 és fél év alatt kap annyi pénzt, mint Áder János egyetlen hónapban. Nem a konkrét összeg számít, hiszen sem az elnöki nyugdíj, sem annak a másik kilenc embernek a pénze, aki két és félmilliónál nagyobb ellátást kap ma Magyarországon, nem segítene a kisnyugdíjasok tömegén, de az egész eljárás, ahogy megítélték neki a juttatást, sérti a társadalmi igazságosság elvét.

Pedig egyre több hasonlóan magas nyugdíjat állapítanak majd meg, ha a mostani politikai elit eléri a nyugdíjkorhatárt.

Igen, ezért mondjuk évek óta, hogy vissza kellene állítani a járulék- és nyugdíjplafont, ami megállítaná a nyugdíjak ilyen szélsőséges széthúzódását. Erre mindig az a válasz, hogy nagyon magas bér után fizették a nyugdíjjárulékot, jár nekik a nagy nyugdíj, de arra nincs felelet, hogy vajon tényleg százszor, százötvenszer többet dolgoznak-e ezek az állami vezetők, mint az átlagemberek? Nyilván nem.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke a héten azért tartotta elfogadhatatlannak az elnöki nyugdíjat, mert szerinte Áder János soha nem foglalkozott a munkavállalók gondjaival. A nyugdíjasokkal igen?

Velünk sem. Sem nála, sem más állami vezetőnél nem látunk érdemi teljesítményt a magas jövedelem mögött. Ha egy olimpiai bajnok kap 50 millió forintot és sokszázezres nyugdíjat, rácsodálkoznak az emberek, de belátják, hogy rááldozta a fél életét a sportra, rengeteget dolgozott, küzdött és meg kell élnie akkor is, ha már nem tud versenyezni. De biztos, hogy egy képviselő, egy parlamenti frakcióvezető vagy egy miniszter ugyanilyen maradandót tesz le a közösség asztalára?

Az elfogadható, hogy két évvel a korhatár betöltése előtt a köztársasági elnök elmehet nyugdíjba?

Nem, hiszen épp a Fidesz-kormány szüntette meg a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét a veszélyes munkakörben dolgozók körében is. Ma egy 60 éves tűzoltótól is elvárják, hogy teljes felszerelésben fusson fel a tizedik emeletre életeket menteni, utána a nyugdíjkorhatár eléréséig szolgálati járadék jár neki, amiből adót vonnak, de semmilyen nyugdíjas kedvezményre nem jogosítja, sem bérletet, sem belépőjegyeket nem vehet olcsóbban az illető.

Ha a korosztály egészét nézzük, mi a következménye annak, hogy a rugalmas nyugdíjba vonulás minden lehetőségét megszüntette az Orbán-kormány és helyette csak a Nők40 lehetőségét vezette be?

Megoldhatatlan élethelyzetekbe taszítottak rengeteg embert. Nagyon sokan küzdenek 60 év fölött egészségügyi gondokkal, nem tudnak százszázalékosan teljesíteni, de nem mehetnek el nyugdíjba. Aki pedig néhány évvel a korhatár betöltése előtt szenved balesetet, vagy semmit nem kap, vagy olyan minimális ellátást, amiből nem lehet megélni. Ezek aztán mentális bajok tömegéhez is vezetnek. Valamennyi hazai nyugdíjas szervezet évek óta követeli, hogy egy bónusz-málusz rendszerrel hozzák vissza a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét az ilyen helyzetbe került embereknek. Ha vállalják, hogy kisebb lesz a járandóságuk, mehessenek el pihenni. Ma többet lehet dolgozni a korhatár betöltése után, de kevesebbet nem, ez tarthatatlan állapot. A Nők40 pedig nagyon vitatott lehetőség, aminek az egyetlen előnye, hogy választási esélyt kínál az asszonyoknak, de anyagilag rosszul járnak vele. Azt gondolom, ha egy kormány valamikor visszahozza a rugalmas nyugdíjba vonulás egyéb lehetőségeit, akkor ennek a szerepe csökkenni fog. Megtartják majd, de csak politikai megfontolásból.

Valójában a szolidaritást hiányolja?

Igen, a másokra való odafigyelés az utóbbi 30 évben kiveszett a köztudatból és a politika szótárából is. Mindenki csak magával foglalkozik, ez tükröződik vissza a merev nyugdíjba vonulási szabályokban, ahogy a gigantikus nyugdíjakban is.

Mégis, idén először fordult elő, hogy kifizette a kormány az infláció alultervezése miatt járó nyugdíjkiegészítés egy részét már év közben. Ez javított az idősek helyzetén?

Nem, bár a legalacsonyabb ellátásban részesülőknek az a pár száz forintos pluszpénz is segítség, amit a 0,6 százalékos emelés jelentett. Két baj van vele: egyrészt az infláció azonnal elvitte az egészet, másrészt pedig a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa már tavaly februárban ezt kérte a kormánytól, de akkor nem is válaszoltak a levelünkre, most - a választás előtti évben - pedig saját ötletként tálalva megcsinálták.

Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes a héten azt mondta, éves szinten 300 millió forinttal több pénzbe kerül az idősotthonok lakóinak élelmezése a tervezettnél. Egyéni szinten mit éreznek a drágulásból?

Ha bemegyünk egy élelmiszerboltba, nem találunk olyan árucikket, aminek az ára csak három százalékkal, vagyis az év eleji nyugdíjemelés mértékével emelkedett. Az élelmiszer árak követhetetlenül nőnek, a kisebb nyugdíjakból már egyre nehezebb a napi szükséglet beszerzése.

Mindenki felhördült, amikor kiderült, hogy 2010 és 2019 között 4,6 százalékról 14,3 százalékra nőtt a szegénységi küszöb alatt élő nyugdíjasok aránya. Azóta lassan két pokolian nehéz év van mögöttünk, tovább romlott a helyzet?

Biztos vagyok benne, hogy igen, bár nincsenek friss adataink. Az biztos, hogy nem javul az idősek helyzete, még ha egyes statisztikákból néhányan ezt olvassák is ki. A húszezer forintonként sávokba osztott nyugdíjaknál ugyanis egyre kevesebben vannak a legalsó csoportokban, ami azonban nem azt jelenti, hogy a nyugdíjasok jobban élnek. Egyszerűen a régen megállapított nagyon alacsony nyugdíjakból élők egyre idősebbek, közülük nagyon sokan meghalnak. Évente elveszítünk nagyjából százezer nyugdíjast, a többség ebbe a csoportba tartozott. A helyükre érkező frissnyugdíjasok túlnyomó része pedig sokkal magasabb induló nyugdíjat kap, mert az ő ellátása megállapításánál az előző évi béremelések akkor is beszámítódnak, ha ő maga nem kapott magasabb fizetést.

De a dinamikus emelkedés ma azonnal megáll, amikor valaki nyugdíjba vonul.

Így van, attól a pillanattól elkezdődik az elszegényedése. Minél idősebb valaki, annál szegényebb. Az elmúlt tíz évben a nyugdíjuk negyedét elveszítették az idősek, mert a bérek emelkedését nem veszik figyelembe az éves nyugdíjemeléseknél. Ez egy 150 ezer forintos átlagos nyugdíjnál 37 500 forint kiesést jelent havonta, éves szinten majdnem 450 ezer forint veszteséget.

Tudják ezt az idősek, amikor hálásak a novemberi ajándékokért: a prémiumért és az újabb nyugdíjkiegészítésért?

Nem tudják, nehezen megy át a köztudatba, pedig ez pótolhatatlan és végleg elveszett pénz a nyugdíjasoknak. Azt kellene elérni, hogy az Erzsébet utalványokban, prémiumban és a 13. havi nyugdíjban kifizetett pénzek nélkül is tisztességes megélhetése legyen minden magyar nyugdíjasnak az év egészében. Ezek az ajándékok esetlegesek, időnként részei a választási kampányoknak, bizonytalanságban tartják a nyugdíjasokat. Az év első tíz hónapjában nem tudnak számolni ezekkel az összegekkel, novemberben pedig, amikor megkapják őket, nem tudják maguk elfogyasztani, ezért többnyire a gyerekekre, unokákra költik. Ez persze segítség, a módszer mégsem tisztességes.

Az ajándékozást megalapozó jogszabályok nagyon súlyos pénzügyi válsághelyzetben születtek. Miért kell ezeket ma is fenntartani?

Semmi nem indokolja. Ráadásul a nyugdíjprémium mára elértéktelenedett, mert az akkor 80 ezer forintos átlagnyugdíjra számolták ki, ami közben a duplájára nőtt. De nemcsak ezt kellene növelni. Régóta követeljük, hogy ismét vegyes indexálással számolják ki az éves nyugdíjemeléseket, bár nem feltétlenül a felerészben az inflációval, felerészben pedig az előző évi nettó béremelkedés mértékével számoló svájci indexálás alapján. Pedig ennek a visszahozása sem lenne elviselhetetlenül sok pénz, a ma nagyjából négyezer milliárd forintos éves nyugdíjkiadást kétszáz milliárd forinttal emelné meg, ami az éves teljes költségvetés kevesebb mint egy százaléka. A NYUSZET egyébként még a tavasszal letett az asztalra egy 19 pontos javaslatcsomagot a nyugdíjasok helyzetének javítására.

Ezek a tervek egy kormányváltás után valósulhatnak meg. Mi lesz, ha marad a mostani többség?

Akkor még nagyobb lesz a baj, mert marad az alacsony nyugdíjemelés és maradnak a novemberben kiosztott cukorkák. Kiszámíthatóság, stabilitás kell a nyugdíjasoknak, nem az, hogy Orbán Viktor majd megnézi a számokat év végén, ahogy 2017-ben fogalmazott, „oszt emel”. Szerintünk nem kell szétverni az egész nyugdíjrendszert, csak vissza kellene hozni a Fidesz által eltörölt szabályok nagy részét, s akkor 15-20-30 év alatt kényelmesen ki lehetne dolgozni egy korszerű nyugdíjrendszert Magyarországon. Mivel a Ratkó-korosztály már nyugdíjban van, utánuk kisebb lélekszámú korosztályok következnek, van idő alaposan megtervezni a szükséges lépéseket.