Hát így vagyunk. A bizalom elveszett - elsősorban az, amit bizonyos Covid-19 vakcinák jóváhagyási folyamatába vetettünk. De az oltás szervezése sem táplálta. Az eü-celebek az elmúlt évben nagyságrendekkel károsították a közbizalmat. A politikusokat meg eleve senki sem kérte fel az orvos-szakmai kérdések megválaszolására. Kéretlenül mondták az okosságaikat.
Pedig a jó gyakorlatnak óriási szakirodalma van. Most, az iskolaév kezdete előtt vegyük azt, amit a gyermekek vonatkozásában lehetne tudni. „A gyermekeknek és szüleiknek joguk van arra, hogy megfelelő tájékoztatás alapján bevonják őket a gyermekek egészségügyi ellátásával kapcsolatos döntésekbe" - írta 1988-ban a kórházban ápolt gyermekek chartája.
Magyarországon a kormány a védőoltásokat illetően nem ismeri fel a tájékoztatás jelentőségét, a fiatalkorúak esetében végképp nem. Eközben a vakcinagyártók nagy figyelmet szentelnek a 18 év alatti korosztályoknak a védőoltások kísérleti fázisában.
2007-ig a gyermekeket „terápiás árváknak” nevezték, mivel esetükben a készítmények hatékonyságát tudományos módszerrel nem vizsgálták, hanem releváns adatok nélkül adták nekik a felnőtteknél használatos készítményeket. Ez a „nem szabályozott” rendszer változott meg 2007 óta az Európai Unió területén: immár kötelező a Gyermekgyógyászati Rendelet - az Európai Parlament 1901/2006-os és az ezt módosító 1902/2006-os rendelete - betartása a védőoltások kutatási fázisában. Ma már gyermekeknek addig nem adható vakcina, amíg annak hatékonyságát és biztonságosságát a felnőtteken nem tesztelték.
A gyermekeknek szánt védőoltások kísérleti fázisában a kutatásba való bevonáskor a következő elveket vették figyelembe. Az önrendelkezést, mégpedig a fiatal életkorának és értelmi képességeinek megfelelő tájékoztatás után. A szülő döntését a részletes megbeszélés után. A gyermek védelmét és biztonságát. Vizsgálják a gyermek legjobb érdekét is, és azt, hogy a szülő illetékes-e a beleegyezéskor. A vizsgálati fázisban különleges tájékoztatási folyamatot dolgoztak ki. Közmegegyezés, hogy általában 7 éves kortól kötelező tájékoztatni a gyermekeket. Ettől akkor tekintenek el, ha nem rendelkezik a megértéshez szükséges képességekkel, például agysérülés, mentális retardáció miatt.
A gyermek értelmi képességének megfelelően külön tájékoztató készül az egyes korosztályok számára is, életkori bontásban. Esetleg rajzos tájékoztatás is segítheti a jobb megértést. Hét éves kortól már lehetséges kérni az írástudó gyermek aláírását a tájékoztató űrlapon. 14 év fölött az írásbeli megerősítés etikai szempontból elvárt. A szülők számára készült tájékoztató minden lényeges ismeretet tartalmaz a vizsgálatról. A folyamat során a gyermek nem beleegyezik a vizsgálatba, hanem hozzájárul a készítmény beadásához. A beleegyezés jogilag 18 éves kor után lehetséges, ezért azt a szülő vagy gyám adja. E kritériumok alapján alkalmazzák az Európai Unióban az Európai Gyógyszerügynökség által a gyermek- fiatalkorúak számára engedélyezett védőoltásokat.
Az etikai elveket tekintve ugyanezen morális szempontoknak kellene érvényesülni akkor is, amikor a védőoltásokat engedélyezés után adják be. Ezért hát ne csodálkozzunk, hogy nagy a hezitálás a szülők között, beadassák-e a gyermekeiknek a vakcinát, vagy sem. Childress és Beauchamp, a két kiváló bioetikus összefoglalta, milyen kritériumoknak kellene megfelelnie egy folyamatnak, hogy eljussunk oda: a szülő is a gyermek is helyesen tudjon dönteni a kérdésben. Szerintük meg kell győződni arról, hogy megfelelően megértették-e az információkat, mert a döntésüknek egybehangzónak kell lennie.
Javasolják a szülő akaratának tiszteletben tartását, aminek legfontosabb vezérfonala a "nem ártani" elvnek való megfelelés és a gyermek, a fiatalkorú érdekének védelme. De fontos a szülői döntéshozatali képesség megfontolása is: meg kell határozni a szülői engedély feltételeit. Mi történjen, ha a szülő nem a gyermek legjobb érdekét nézi, vagy jogilag nem képes a beleegyezését adni? És ha írástudatlan? Vagy éppen nem található a gyermek környezetében? Mindezeken felül a szülő lehet befolyásolható, zaklatott, ismerethiányban szenvedő, a szülői attitűd pedig „vakcina-elutasító” vagy „vakcinától vonakodó”. Hazánkban napok alatt kellett a pedagógusoknak ezeket az akadályokat legyőzni, ráadásul minden felkészítés nélkül.
Az Operatív Törzs összevissza zagyválja az oltással kapcsolatos információkat. Kimaradt a tájékoztatásból például az a körülmény, hogy külön elbírálás alá esik a 16-18 éves életkorúak döntési képessége, mivel a Polgári Törvénykönyv valamint az egészségügyi törvény értelmében a 16. életévét már betöltött személy lemondhat a tájékoztatásáról, és megnevezheti azt a felnőtt személyt, akit helyette tájékoztatni kell. Közokiratban kijelölhet helyettes döntéshozót, vagy kizárhat egy személyt az őt érintő egészségügyi döntésekből. Vagyis lehet a fiatalnak saját akarata. De mit kezdjen pont egy oltóorvos azzal, ha szülő oltásellenes, a 16 éves pedig kéri az oltást?
A legnagyobb szerepük a meggyőzésben a védőnőknek, a gyermekorvosoknak, az egészségügyi személyzetnek és a pedagógusoknak van. A „negatív oltáspolitikai módszerek", azaz a fenyegetés, a büntetés, a diszkrimináció - mint az oltást nem kérők adatainak a gyűjtése - a TASZ szerint nem indokolható. Eközben meg kell oldani azoknak a gyermekeknek a beoltását is, akik még kiszolgáltatottabbak, mint szerencsésebb társaik: akiket 16 évesen kiszórtak az iskolából, a fiatal bűnelkövetők vagy a nagyon szegény családok gyermekei, a hajléktalanok és az utcán élők.
A lehető legtöbb jót tenni morálisan azt jelenti, hogy a közjó érdekében létre kell jönnie a közösségi védettségnek. De ehhez kellene egy jól látható kommunikációs rendszer, amely rendszeresen tájékoztatja a nyilvánosságot az oltással kapcsolatos kérdésekről. Ahogy az a felnőttektől elvárható.