Sztarenki Pált rendezőként kifejezetten foglalkoztatják a történelmet formáló szituációk. Korábban ugyancsak a Rózsavölgyi Szalonban a Diplomácia című előadásában is ez volt az alaptéma. Most Az elnök szabadsága című produkcióban a Szovjetunió szétesése kerül a középpontba, azon belül is az a néhány nap, a kilencvenes évek elején, amikor az akkori elnököt, Mihail Gorbacsovot, aki a reformok pártján áll, szabadsága utolsó napján, krími nyaralójukban korábbi elvtársai foglyul ejtik. Penny Gold, a BBC drámaírója valós eseményeket dolgoz fel, ebben segítségére volt Raisza Gorbacsova naplója, az emlékezetes napok eseményeit ugyanis gondosan dokumentálta, de a szerzőnő személyesen is végzett kutatásokat, arról mi is történt akkoriban a tengerparti házban, illetve miként bomlott fel a Szovjetunió. A darab végül arra a néhány napra koncentrál, amikor a KGB fegyveresei túszul ejtik Gorbacsovot és családját.
Az előadás több műfaj között lavíroz, leginkább a dokumentumnapló és egy pszichokrimi között egyensúlyoz, a töredezettség mégis hiányérzetet okoz. A jelenetek többségét inkább erőteljes villanásként értelmezhetjük. A cselekmény bizonyos szálai elvarratlanok maradnak és ez vonatkozik a szereplők döntéseinek indítékaira is. A fókuszban persze a Gorbacsov házaspár áll. Az elnök épp arra készül, hogy egy laza szövetségi államot hozzon létre a Szovjetunióból, már a beszédét is megírta, de akkor egyszer csak fogságba kerül. Enyvvári Péter színpadtere, illetve Cselényi Nóra jelmezei jól mutatják a beszorítottságot, a csapdába esés miliőjét.
A darab és az előadás hiányosságait elsősorban az elnököt alakító Schneider Zoltán játéka feledteti. Schneider képes elhitetni, hogy itt egy komoly államférfi vívódását, harcát látjuk. Egy olyan politikusét, aki még egy ekkora válsághelyzetben, amikor az ő élete is a tét, képes megőrizni józanságát, szembe tud szállni az ellenfeleivel, azokkal, akik elárulták őt. Schneider legfőbb bravúrja, hogy ezeket az emberi momentumokat képes a játékába belesűríteni. Méltó társa a színpadon a feleséget játszó Söptei Andrea, aki bár nincs egyszerű helyzetben, mert figurája kevéssé megírt, mégis a jelenlétéből érződik, hogy milyen szoros szövetség fűzi a férjéhez, mennyire lojális hozzá, ugyanakkor félti is őt. Az egyik árulót, Plehanovot, a KGB elnökért felelős biztonsági vezetőjét a rendező Sztarenki Pál alakítja, akinek leginkább a kényszeredett némasága emlékezetes. Gorbacsov lányát Erdélyi Tímea, vejét Ágoston Péter játssza.
A darab végén, akárcsak az elején, letakart bútorok töltik meg a teret, először a búcsúzásra, utána némiképp az újrakezdésre utalva, de mint tudjuk, mindkettő küzdelmes, csapdákkal teli, még akkor is, ha nagyon ritkán ugyan, de egy elnök is képes a morált előtérbe helyezni és nem köt elvtelen kompromisszumot, még komoly, történelmi helyzetben sem.