A tapasztalat azt mutatja, hogy a jobboldali populisták mindig megtalálják a kedvenc témájukat, amit egy ideig napirenden tarthatnak. S egy bizonyos réteg hisz is nekik. Az oltásellenes mozgalmak mellé is beálltak, igaz, nem annyira látványosan, de egyértelmű, hogy ezt a réteget is megcélozták maguknak.
Egy időre azonban háttérbe szorulhat, kötelezővé tegyék-e akár mindenkinek, vagy csak néhány foglalkozási körnek az oltást, vagy sem. Az afganisztáni fejlemények miatt azonban ismét a menekültekkel való riogatás kerülhet középpontba, Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke mindent elkövet azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon az amerikaiak nem éppen dicsőséges kabuli kivonulásából és annak esetleges következményeiből. Szüksége is van a jó hírekre és az új kezdeményezésekre, mert pártja érezhetően elbizonytalanodott a júniusi balul elsült regionális választás után, amikor minden előzetes jóslatra rácáfolva egyetlen régióban sem sikerült többséget szereznie. Bár a felmérések szerint nincs veszélyben Marine Le Pennek az elnökválasztás második fordulójába való bejutása, azért maradtak kérdőjelek. A júniusi voksoláson ugyanis nagyon is felülmérték a közvélemény-kutatók a pártot, nem számítva arra, hogy épp Le Penék támogatói maradnak távol tömegesen az urnáktól.
Ezért is bízik abban a Nemzeti Tömörülés elnöke, hogy az afganisztáni kérdés, illetve a menekültekkel kapcsolatos témák ismételgetése mozgósító hatással lesz. Marine Le Pen szeptember 11-én és 12-én a párt Fréjusban esedékes politikai konzultációján, kívánja bemutatni elnöki programjának főbb elemeit. Előzőleg már a L’Opinion című lapban ismertette az államadóssággal, illetve a honvédelemmel kapcsolatos elképzeléseit. Augusztus 27-én aztán a Causeur című folyóiratban az Afganisztán ügyében felvetődött javaslatait vetette papírra. Az egykor a párt nehéz anyagi helyzetét orosz hitelből javító Marine Le Pen írásában „amerikai bukásról” tesz említést, amelyet nem csak katonai és politikai értelemben vett vereségnek nevez, hanem „erkölcsi és emberi” megaláztatást emleget. Ez jelentős változás a július 13-án elhangzott álláspontjához képest, amikor arra szólította fel honfitársait, hogy „forduljanak az Egyesült Államok felé”, és ne várjanak európai védelemre. S ez a fordulat is kiválóan jelzi a populisták stratégiáját: minden további nélkül képesek ellentmondani önmaguknak, ha úgy vélik, olyan témát találtak, amire fogékony a közvélemény.
Marine Le Pen álláspontját azért is fogadták némi meglepetéssel a francia elemzők, mert mindig is ellenezte az afganisztáni háborút, és 2012 óta a francia csapatoknak az országból való kivonását követeli. Most azonban az RN hirtelenjében – a terrorfenyegetettséget emlegetve – amiatt aggódik, hogy dzsihadisták vegyülnek az Afganisztánból kimenekítettek közé. Egy, a Le Monde-nak nyilatkozó diplomata rámutatott, nagyon nemtelen eszköz pellengérre állítani a Franciaország által Kabulból evakuált 2 600 embert, s nem csak azért, mert semmiféle veszélyt sem jelentenek Franciaországba, azért is, mert a franciáknak dolgoztak, őket segítették. Mint az illető fogalmazott, sajnálatos, hogy kihasználják azt a zűrzavart, ami a közbeszédben kialakult a menekültek és az illegális bevándorlók kapcsán.
Marine Le Pen nem bonyolítja túl a kérdést, még hívei sem állíthatnák, hogy előremutató geopolitikai víziót vázolt volna fel. Miközben ugyanis Emmanuel Macron az európai partnerekkel azon dolgozik, hogyan menthetné ki diplomáciai lépések révén az Afganisztánban rekedteket, tárgyalásokat próbál kezdeményezni közvetítők révén a tálibokkal a terrorista csoportok megfékezéséről, ő kizárólag a migráció kérdéséről ejt szót. A határozott és konkrét megoldások jelöltjeként kíván megjelenni a választók előtt, ezért úgynevezett „befogadóvárosok”, nemzetközi segélyekből finanszírozott humanitárius táborok létrehozását javasolja az Afganisztánnal szomszédos államokban, Iránban, Pakisztánban vagy Türkmenisztánban.
Didier Leschi, a francia bevándorlási és integrációs hivatal igazgatója ezzel kapcsolatban elmondta, ehhez ezeknek az országoknak el kellene fogadniuk, hogy területük egy része felett nem rendelkeznek szuverenitással. Az ENSZ ugyan valóban működtet menekülttáborokat Törökországban és Iránban, de azt még a Nemzeti Tömörülésnél is elismerik, hogy az ötlet gyakorlatba való átültetése egyelőre meglehetősen távolinak tűnik, mivel még csak fel sem vették a kapcsolatot az érintett országokkal.
Georges Lefeuvre, a Nemzetközi és Stratégiai Kapcsolatok (IRIS) munkatársa, Afganisztán-szakértő és volt diplomata úgy véli, szemben Le Penék riogatásaival, nem lesz nagy migrációs hullám, a párt elképzelései pedig nem megvalósíthatóak. A francia külügyminisztérium egyik munkatársa ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy Marine Le Pen feltűnően hallgat arról, miként kívánja megakadályozni, hogy a menekültek Európában próbáljanak szerencsét, vagy hogyan bánna velük, ha az EU valamelyik államába érkeztek. Az RN honlapján egyébként a menedékjogot az iszlamizmus, sőt a terrorizmus „trójai falovának” minősíti.
Tény azonban, hogy a menekültkérdést illetően már nincs nagy különbség a Nemzeti Tömörülés és a mérsékeltebb jobboldali elnökjelöltek véleménye között. A RN szóvivője, Julien Odoul elégedetten állapította meg, hogy Valérie Pécresse és Xavier Bertrand „ugyanazokat a szavakat, érveket használja, mint Marine Le Pen” az afgán menekültekkel kapcsolatban. A politikai légkör arra késztette Emmanuel Macront, hogy augusztus 29-én, vasárnap a TF1 "20 óra" című műsorában deklarálja: ne keverjék össze a bevándorlást a terrorizmussal.
