Dávid Ferenc téved, amikor legutóbbi dolgozatában - a Wikipédia vonatkozó szócikkével egybevágóan - a következőket írja: „A Költségvetési Tanácsnak nincs vétójoga költségvetési kérdésekben, de saját számításokat végez, javaslatokat tesz és feladata, hogy tekintélye súlyával őrködjön az állami költségvetések magalapozottsága és átláthatósága felett.” Írásának fő mondanivalójával nincs vitám, az pontos és korrekt. A KT feladatát leíró semleges jellemzés azonban nem állja meg a helyét.
A valaha szép napokat látott – a Bajnai-kormány idején létrehozott, kitűnő szakemberek hadát foglalkoztató és tekintélyes – KT 2010 után a kormány készséges kiszolgálója lett. Sőt, a következő választások árnyékában egyenesen kormánybuktató tényező lehet – együtt a jövendő „köztársasági” elnökkel.
Az Alaptörvénynek nevezett „gránitszilárdságú” tákolmány ugyanis azt írja elő, hogy az Országgyűlés nem fogadhat el olyan költségvetési törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét. (A jogszabály színvonalát mutatja, hogy „teljes hazai össztermék” kifejezést nem ismer a közgazdaságtan. Nyilván a bruttó hazai termékre, a GDP-re gondolt a szerző.) Továbbá amíg az államadósság ezt a mértéket meghaladja, az Országgyűlés csak olyan költségvetést fogadhat el, amely ennek GDP-arányos csökkentését tartalmazza. Ettől csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni. (Jelenleg ez teszi lehetővé a nyakló nélküli költekezést.)
A költségvetési törvény elfogadásához az idézett szabály betartása érdekében a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása szükséges. Vagyis a KT visszadobhatja a következő évi költségvetést. Ha pedig az Országgyűlés ezt március 31-ig nem fogadja el, a köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést.
Ez a világon szinte egyedülálló jog a KT kezében normál körülmények közt is okozhat problémát, most azonban oda vezethet, hogy az Orbánhoz feltétel nélkül hű KT-triumvirátus (de legalább kettő közülük) a szintén készséges államfővel valósággal túszul ejtheti a más színezetű kormányzó többséget. A kormány nem is lapáttal, hanem egyenesen markolókanállal szórja a pénzt, aminek következtében egy demokratikus kormány lehetetlen helyzetbe kerülhet, ha ígéreteit be akarja tartani, és ezzel nem tudná csökkenteni a GDP-arányos hiányt és államadósságot. És akkor a választók akaratát félresöpörve meneszthető a demokratikus többségi kormány és parlament.