Az Unió Jogi Szolgálata nem sok esélyt jósol annak, hogy az Európai Parlament bármit el tud érni a Bizottság ellen az unió legfelsőbb bíróságánál a jogállami mechanizmus ügyében. Az EP-nek elege van abból, hogy Brüsszel továbbra is kivár, noha az új szabályozás az év elején életbe lépett, ám a végrehajtó testület mégsem alkalmazza, jóllehet a magyaroknál és a lengyeleknél igen elterjedt a korrupció, nagyüzemben tüntetnek el uniós pénzeket, grasszál az urambátyám-rendszer. A támogatások egy része azért vész el kézen-közön, mert a hatalom csak lagymatagon jár el a korrupt struktúrák ellen, ugyanakkor felszámolja azokat az intézményeket, amelyek éppen az ilyen jelenségek megakadályozására hivatottak.
Mindezt nagyon jól leírta pár hónapja a Bizottság jogállami helyzetfelmérése, csak éppen azóta sincs érdemi változás, mert Brüsszel vonakodik cselekedni. Az EP pont ezért fenyegette meg perrel, annál is inkább, mert sok képviselő szerint az időhúzás csak az Orbánnak, illetve Kaczynskinak jó. Az Európai Parlament német alelnöke, Katarina Barley azzal érvel, hogy a ha von der Leyenék csupán jövőre vetik be az új rendszert, akkor elkéstek, mert a lengyel bíróságok átalakítása addigra befejeződik. Freund, a német környezetvédők strasbourgi képviselője pedig Magyarország kapcsán figyelmeztet arra, hogy ott a Fidesz törekvései nyomán minden nappal kész tények állnak elő.
A jogi szakemberek mégis úgy ítélik meg, hogy a Parlament aligha tudja meggyőzni a maga igazáról az EUB-t, vagyis a Bizottság maga döntheti el, hogy mikor látja elérkezettnek az időt az első figyelmeztető levelek feladására. Ráadásul az EP rosszul fogta meg a kérdést, vagyis a jog oldaláról igaza volt von der Leyennek, amikor a múlt héten visszaverte a törvényhozás elnökének sürgető levelét. Egyébiránt elképzelhető, hogy az Európai Bíróság heteken belül visszautasítja a keresetet.
Ám a magyar és a lengyel kormánynak akkor sem kellene különösebben izgulnia, ha beindul a mechanizmus, mert először többhónapos konzultációk kezdődnek, vagyis semmi érdemi fejleményre nem lehet számítani a magyar választásokig. Ezt pedig alaposan ki fogja aknázni Orbán Viktor – mondja a német szabaddemokraták egyik strasbourgi delegáltja.
Bár nincs előrelépés az Európai Parlament és a Bizottság között a jogállami mechanizmus ügyében, a biztosok sorra erősítik meg, hogy Magyarország és Lengyelország nem kaphat pénzt az újjáépítési alapból, ha továbbra is tesz a demokratikus elvekre. Reynders után most az egyik alelnök, Dombrovskis figyelmeztetett, hogy a két ország addig nem fog látni egy fityinget sem, ameddig nem ad megfelelő biztosítékokat Brüsszel aggályaira.
Az ingyenes támogatás, illetve az olcsó kölcsön feltétele, hogy az EU végrehajtó testülete rábólintson a felhasználást körvonalazó nemzeti tervekre. Ez 18 tagállam esetében már meg is történt, sőt, 10-en megkapták az első részletet is, csaknem 50 milliárd euró értékben. Magyarországnak 7,2 milliárdot irányoztak elő, a gazdasági ügyekért felelős biztos szerint azonban a vita egyelőre nem zárult le.
Brüsszel ugyanis úgy ítéli meg, hogy a Fidesz (valamint a PiS) aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét és a sajtó szabadságát. Raádásul a lengyeleknél a kormány azt várja az Alkotmánybíróságtól, hogy az mondja ki a nemzeti jog elsődlegességét a közösségi normákkal szemben. Gentiloni az Európai Parlament Gazdasági és Költségvetési Bizottságában azonban rámutatott, hogy ez a fejlemény még inkább megnehezíti a támogatás jóváhagyását.
A német környezetvédők strasbourgi szóvivője azt javasolja, hogy az EU-barát német parlamenti pártok segítsenek nagyobb nyomást gyakorolni a Bizottságra, miután az egyelőre nem akarja megindítani az eljárást a közösségi támogatások visszafogására a jogállami elveket megsértő Magyarország és Lengyelország ellen.
Giegold azt veti az uniópártok és az SPD szemére, hogy hiába ért finisébe a német választási kampány, abból idáig sajnálatos módon jobbára kimaradt, milyen gondok mutatkoznak a demokrácia ügyében az EU-n belül. Miközben végre be kellene vetni a jogállami mechanizmust Budapest és Varsó ellen. Úgy fogalmazott, hogy a magyar és a lengyel autokratákra nem lehet szóval hatni, ők csakis az anyagi szankciókból értenek.
Az újság magyarázatként hozzáteszi, hogy a bírálók szerint a két kormány befolyásolja az igazságszolgáltatást, az pedig veszélybe sodorja az unió gazdálkodását, mivel a nemzeti hatóságoknak kell utánajárniuk, ha valahol felmerül a visszaélések gyanúja a brüsszeli támogatások kapcsán.
Magyarország, Lengyelország és Szerbia hátsó kaput jelent Kína számára Európában. Peking kihasználja a tagállamok megosztottságát, tehát hogy az EU nem képes egységesen fellépni ellene. Ezért szorgalmazza a szoros kapcsolatok kialakítását Budapesttel, Varsóval és Belgráddal. Így látja a helyzetet a „Geopolitikai jövők” elnevezésű portál vezetője. (A stratégiai kérdésekkel foglalkozó elemző site-ot az Amerikában élő, Magyarországról elszármazott Friedman György alapította – a szerk. megj.)
Antonia Colibasanu példaként említi, hogy Kína viszonya egyre feszültebb a balti köztársaságokkal, miután azok fokozottan távolodnak a regionális együttműködés céljait szolgáló 17+1-es fórumtól. Annál inkább közeledik viszont Peking a magyar és a lengyel vezetéshez, valamint a nyugat-balkáni államokhoz, mert így éket verhet az unión belül, illetve megerősítheti hídfőállásait a földrészen.
Ezer örömmel áll össze olyan kormányokkal, amelyek – Orbán Viktorral az élen – több vasat is a tűzben tartanak a külpolitikában. Magyarország talán Peking legfőbb partnere a régióban, merthogy kész több fronton is szembeszállni Brüsszellel. Egyensúlyoz az unió és Oroszország, illetve egyre inkább az EU és Kína között. Úgy látja, hogy ez a politika többszörösen is megtérül számára.
A hagyományos Bledi Fórumon a konzervatív és jobboldali-populista kormányfők a migráció erős korlátozása mellett foglaltak állást, olyannyira, hogy a horvát Plenkovics ki is mondta: Afganisztán ide vagy oda, ezúttal nem lesz az, ami 6 éve, vagyis Európa nem fogad be nagy számban menekülteket. Azaz sutba vágják, amit Merkel annak idején meghirdetett, hogy ti. „Megoldjuk!”
A megosztottság kézzelfogható volt a találkozón, főleg, mert javarészt a szlovén miniszterelnök elvbarátait hívták meg. Így Orbánt és Vucsicsot Szerbiából. De a horvát, a cseh, a szlovák és a görög kollégájuk is egy követ fújt velük a bevándorlás ügyében. A magyar vendég csörtézett egyet az Európai Parlament első emberével, aki arra figyelmeztetett, hogy a Római Birodalomhoz hasonlóan az EU is széteshet, ha nem tudja kezelni a menekültkérdést.
Amire Orbán azzal riposztozott, hogy a muzulmánok beáramlása sokkal nagyobb veszély, és hogy a migráció ügyében a döntési jogkört teljes egészében a nemzeti kormányok kezébe kell letenni. A cseh Babis tökéletesen egyetértett „Viktorral”. Igaz rá a jövő hónapban választás vár, így már jó ideje lovagol a témán. De a görög Micotakisz is azt hangoztatta Sassolival szemben, hogy tanulni kell a 2015-ös hibákból. Jansa pedig megfogalmazta, hogy bizonyos, vitatott kérdésekben nem okvetlenül szükséges a közös cselekvés.
Florian Bieber, a Gráci Egyetem szakértője arra hívja figyelmet: az illiberális demokrácia mellett lándzsát törő Jansa, Orbán és Vucsics nem fogadja el, hogy bárki jogosan bírálhatná őket. Ha valaki mégis megteszi, akkor azt azonnal árulóként bélyegzik meg.
Európa sokat hangoztatja a jogok, értékek, a jogállam hangzatos jelszavait, de nagyon úgy néz ki, hogy ezekről szó sincs az afgán menekültek ügyében, mert felülkerekedik az „Európa-erőd”-szemlélet. Ezt hangsúlyozza a kommentár, hozzátéve, hogy az amerikai kivonulás után esély nyílott az EU számára a bizonyításra, ám nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz semmi sem belőle.
Amerikában a politikusok persze semmit sem tanulnak a történtekből, de az ország hamarosan magához tér a sokkból, hiszen gazdasági és katonai ereje továbbra is óriási. Ám annál rosszabb helyzetbe kerül az unió, mind a nemzetközi tekintélyét, mind azt a törekvését tekintve, hogy fokozottan beleszóljon a világ legfontosabb dolgaiba. Hogy erőtlen, az persze senkinek sem jó, merthogy csillapítólag hat az amerikai-kínai versengésben, miközben Washington fokozottan igyekszik lenyomni Pekinget és Moszkvát.
Hogy Brüsszel okuljon a kudarcból, ahhoz több dolog is szükséges:
1. Ne a bezárkózás vezérelje a politikáját. A szervezet migrációs vonalát jellemző rátartiság és előítélet foltot ejt a kül-, biztonság- és fejlesztési politikán. Amikor politikusok hirtelen a migrációs nyomást kezdik emlegetni, miközben ég Afganisztán, nos, akkor gúnyt űznek az értékekből és az emberi jogokból.
2. Nem igaz, hogy Amerika mindig mindent jobban tud. Az USA a saját érdekeit követi, nincs tekintettel arra, mit akarnak a barátok és szövetségesek. Európának nem szabad vakon követnie, és nem hiheti, hogy az amerikai hírszerzés mindig pontos és szent. Itt az EU egész gondolkodásmódját kell átalakítani.
3. Nem szabad az igen összetett világot szűk és egyszerű EU-centrikus lencsén át nézni.
4. Óvakodni kell a kettős mércétől, különösen, amikor az afgán nőknek és gyerekeknek kell segíteni
5. Arra kell összpontosítani, amire az afgán népnek szüksége van, nem lehet csupán arra hivatkozni, hogy ott kizárólag a korrupció miatt ennyire rossz a helyzet.
Többet kell tenni a menekültekért, mert ha az unió megint felhúzza a felvonóhidat, akkor sok évi kemény munka eredménye megy tönkre Afganisztánban és másutt is. Az Európa-erőd árnyékot vet mindenre.
FAZ
A konzervatív lap a többi közt a magyar-orosz stratégiai gázszerződés küszöbönálló aláírását hozza fel annak bizonyítékaként, hogy Oroszország új vezetékkel, illetve megállapodásokkal igyekszik magához láncolni Délkelet-Európát. Még akkor is, ha a tervek szerint Magyarország a következő másfél évtizedben évente csak nem egészen fele annyi földgázt vesz a Gazpromtól, mint tavaly.
A szállításhoz javarészt az új szerbiai csőrendszert használják majd, vagyis Ukrajna még inkább veszít jelentőségéből tranzit országként. Kijev idáig évi 2 milliárd dollárt kapott a területén áthaladó szállításokért, csakhogy 2024-ben lejár az egyezség. Németország ugyan a hosszabbítás mellett kardoskodik, de egyrészt ott van a hamarosan elkészülő Északi Áramlat-2, másrészt éppen a magyar szerződés mutatja: Moszkva egészen másban gondolkodik.
Törökország felé nemrégiben két vezetéket is végighúztak a tenger alatt, igaz az egyiken a tavalyi induló évben sok energiahordozó nem haladt át, mert Ankara inkább a sokkal kedvezőbb árat kínáló világpiacról vásárolt. De az idén már más a helyzet. És egyre többet rendel Románia, valamint Bulgária és Szerbia is. Emellett a szerb vezetéknél nem csak hogy a oroszok táplálják be az anyagot a rendszerbe, hanem az övék a tulajdontöbbség is, ami az EU-ban nem megengedett. Így viszont más eladók aligha használhatják ezt a szállítási útvonalat.
