Baráti alapon kétszer annyi

Hétfőn - legalábbis Szijjártó Péter tolmácsolásában - megszületett a megállapodás orosz gázbeszerzésünk új, hosszú távú feltételeiről. De jó-e ez nekünk?

Alapvetően nem. Oroszország Eurázsia legnagyobb kitermelőjeként ebbéli adottságait máig posztszovjet, birodalmi szemléletű befolyásnövelésre használja. Legnagyobb, egyben legkiszolgáltatott vevőjük, az Európai Unió az elmúlt évtizedek során igyekezett ez ellen védművet kiépíteni, más gázforrások idecsábításával, a kereskedelem és a vezetéképítések ösztönzésével, a piaci erőfölény letörésével, mostanság pedig a légszennyező földgáz felhasználásának visszaszorításával. A folyamat mindeddig alapvetően higgadt mederben haladt, amelynek során - legalábbis saját magukhoz képest - esetenként az oroszok is tanúsítottak önmérsékletet, rugalmasságot, belátást. Igaz, ahol rést találnak, kőkeményen benyomulnak. Ukrajna egy részét katonailag elfoglalták, gázvezetékeikkel elkerülik őket, Belorosszia orosz bábállam, a - Brüsszel és Washington által támogatott - lengyel távolságtartást tiszteletben tartják, a németekkel viszont hatalmas, tengeri gázvezetéket építenek.

Ebben a helyzetben, a még 1995-ben megkötött, a gázigények leesése miatt máig élő eddigi, hosszú távú magyar-orosz szerződés lejártával Orbán előtt számos út állt. Szakértők szerint a fejlesztéseknek hála bőven meglennénk új, nagy szerződés nélkül (természetesen változatlanul kereskedve az oroszokkal). De nekiállhatnánk lecsavarni a gázigényeket is. Persze kétségkívül kínos ilyennel előhozakodni, amikor Putyin oldalba böki az embert: jut eszembe, Viktor, lejár a gázszerződésünk, mi legyen az újban? És Orbán már rég nem áll ellent Putyin szívélyes felvetéseinek. (Hol vannak azok az idők, amikor egy magyar-orosz vezetéktervetet még puccsnak nevezett.) Az ezután indult alku már csak a posztszovjet alapelvek tologatásáról szólhatott. Bár szakértők az új egyezség szerinti, évi 4,5 milliárd köbmétert vállalhatónak tartják, a 10+5 éves időtáv túl hosszú. Ráadásul ez a korábban rugalmasabb feltételeket igénylő Orbán, így az inkább 5+5+5 évet szorgalmazó Szijjártó személyes kudarca is. (Bár senki se kérte, hogy személyes tárgyalófélként tüntessék fel magukat az alapvetően két cég közötti megbeszélések kapcsán.) Noha az árképlet titkos marad, úgy tudjuk, az a gáztőzsdét követi le. Pontosabban annál kicsit drágább lesz. De hát ezt a gázt nem is valami lelketlen tőzsdén keresztül, hanem a nagy magyar-orosz barátság jegyében kapjuk majd. Ezért hamisak Szijjártó szavai, miszerint az új megállapodás lehetővé teszi a rezsicsökkentés vívmányainak fenntartását. Legalábbis nekem kevéssé tűnik hősiesnek, hogy Orbánék 2014-ben befixálták a lakossági gázdíjakat. Ennek folytán, ha - amiként az elmúlt évek során - a piaci gázárak leesnek, az - immár jórészt állami - ágazat örül a többlethasznának. Ha pedig felugranak az árak - mint mostanság -, a hiány az adófizetők pénzéből kipótolható.

Akár ezt is lehetne a magyar nép elleni puccsnak nevezni.